A mostani furcsa hátfájásom miatt (és pitcsoda kommentje miatt), úgy gondoltam, kifejtem kicsit, miért is nem jó, ha az ember, rögtön a fájdalomcsillapítós doboz után nyúl.
Kezdem egy felsorolással, aztán majd kifejtem részletesen:

• Nem az okot szünteti meg, ezért nincs értelme szedni.
• Megterheli, hosszú távon tönkreteszi, az ember veséjét-máját.
• Egyre több és több kell belőle.
• Esetenként hátráltatja a gyógyulást.

És most kifejtve: a fájdalom mindig egy tünet. Jelzés a szervezettől, hogy valami nem OK, nem a menetrendnek megfelelő a működés. Ezt elnyomni balgaság, mintha a közlekedési lámpát azért kapcsolná ki valaki, mert néha pirosat mutat, és ezért nem tud menni. Nem az okot szünteti meg, ami miatt fáj valamid, (ez egyébként gyakori baj a nyugati orvoslással) hanem csak a diszkonfort érzést csökkenti.
Mivel ez egy idegen anyag, ez ellen a szervezet küzdeni fog, megpróbálja eltávolítani a számára fölösleges és káros anyagokat belőled, ezeknek a szervei pedig a máj és a vese. A gyógyszer bevétele miatt plusz terhelést rósz ezekre a szervekre, ami nem jó, mert ha éppen beteg vagy, akkor ezeken a szerveken egyébként is nagyobb a terhelés mint általában. Továbbá mint mindennek ezeknek is energia kell a működésükhöz, ha nagyobb a terhelés, több energiát használnak, és szintén betegség esetén, más fontosabb helyekről veszi azt el.
Az ember, az egyén szintjén is alkalmazkodik az éppen aktuális környezeti hatásokhoz. Széles ezen alkalmazkodásoknak a példája, ha hidegebb/melegebb országba költözöl, akkor hozzászoksz, ha más baktériumflórájú helyen élsz akkor megszokod, még ha érkezéskor alig bírtál is fölkelni a WC-ről. Így van ezt a vegyi anyagokkal is, pl Néró császár és a neki gyermekkorától adagolt Arzén, amelyet úgy megszokott, hogy a későbbi mérgezési kísérlet adagja eltörpült a napi szoktatós adag mellett. Ha gyakran és erős fájdalomcsillapítót szedsz, ahhoz is hozzászoksz, így amikor tényleg kellene, akkor még nagyobb adag kell majd ugyanahhoz a hatáshoz.
Hátráltathatja a gyógyulást is. Elnyomod a test azon jelzéseit, amik pont téged hivatottak védeni. Ha fáj, nem tudsz úgy mozdulni, hogy tovább rontsd egy erős mozdulattal a rongálódott szalag vagy izom állapotát, vagy föltépj éppen beheggedt sebet, varrást gyógyuló szövetet.
Nem azt mondom ezzel, hogy tiltsuk be, és kövezzük meg aki használja. Dehogy. Van amikor kell: gyógyíthatatlan rákbetegnél, komolyabb műtét után közvetlenül, vagy akár akkor is, ha nem tudsz eljutni a fogorvoshoz, mert beleőrülsz a fájdalomba... Mindenkinek magának kell tudnia hol a tűrőképessége határa.
Mindezek elmondhatók a mostanában szedett összes gyógyszerről, amit csak úgy passzióból szednek az emberek, pl altató, nyugtató, kedélyjavító. Szedésük fölösleges, mert nem az okot szüntetik meg, és ártalmasak is (többé kevésbé ugyanezek miatt, mint a fájdalomcsillapítóval kapcsolatban írtam), ha valaki ész nélkül használja őket. (lásd: Hearth Ledger halála nemrég)