Voltam Kedvesemnél. Sőt nemcsak hogy voltam, hanem ott is ragadtam Vácon, mivel beteg voltam, és nem lett volna jó, ha éjjel a hidegben én haza o:-) Szóval értitek. Ott aludtam. Kiderült, hogy miért akarta, hogy kicsit később érkezzek; mert még sok dolga volt, akart csinálni ajándékokat barátnőinek, és nem tudott volna velem foglalkozni. Így végül kompromisszumként kb. 16:30-ra értem oda. Akkor még eléggé kutyául voltam, de elkísértem Őt bevásárolni.
Kitérő. Még nem meséltem a bevásárlás nevű cselekvésről. Az átlagember, vagyis inkább az átlagZolka elmegy (egyedül) a boltba, végig csöndben van, nem szól szinte senkihez, és általában semmi különös nem történik vele. Belehajintgálja a kiválasztot zsákmányokat a kosárba/kocsiba, fizet és távoz. Viszont amikor a Kedvesével megy, akkor az egész más. Az tök jó. Lehet figyelni, hogy mit néz a másik, lehet nézni hogy milyenek vagyunk együtt (a boltok tele vannak kisebb-nagyobb tükrökkel, mindenhol lehet találni), és várni, mikor veszi észre a másik, hogy bámulják. :-) Aztán lehet végre valakinek morogni, és a másik tud csitítani. (miért ilyen lassú ez a sor, miért van ennyi E szám egy csokiban, miért kerül ez ennyibe) Ez is oda-vissza a legjobb. Persze a morcolásban egyeltalán nincs düh, vagy tényleges rossz érzés, egyszerűen olyan jó valakihez szólni, és tudni, hogy nem egyedül vagy, és figyel rád. Ja, és tök jó begyűjteni a kissé irígykedő, vagy éppen pogárpukkadt (ezt vajon hogy lehet magyarul mondani?) pillantásokat. [KitérőLevel2: Ezt egyébként nem tudom (soha nem tudtam) megérteni, miért baj az, ha egy pár megcsókolja egymást köztéren, vagy átölelik egymást. Jobb lenne, ha kiabálnánk, vagy verekednénk? Szerintem ebben semmi rossz nincs. EndOfKitérőLevel2] Olyan jó a májamnak, hogy vééégre rám irígykednek. :-P
Szóval visszatérve Vácra... hmmm... kitérő: meséltem már, hogy Kedvesem nagyon ügyes, és csinál mindenféle jó dolgokat? Én kézimunkának hívnám, mert a kezével csinálja, de a kézimunka az a textiliákkal kapcsolatos, de most nem arra gondolok. Pl. fest meg rajzol, meg csinál tök jó szobrocskákat, meg műanyag csőből vázát, meg száraz tökből szobadíszt, meg minden ilyesmit. Olyan jó dolog látni, ahogyan kialakul, megváltozik a kezétől a "nemtelen anyag" és formát kap, vagy ahogy az ügyetlennek tűnő vonalak egyszer csak a helyükre kerülnek, és összeáll, hogy mit is akart kihozni belőle. Olyan furcsa, hogy az ilyen dolog tőlem milyen távol áll. Soha nem jutott volna eszembe, hogy tökből lehet díszt csinálni, amíg nem láttam nála ilyet. Én pl. órát boltban vennék, míg ő csinál. Olyan tök jó napocskás órát csinált nekem egyszer, hogy elképzelhetetlen (majd mutatok fényképet). Élmény számomra ha láthatom kézimunkázni, és tegnap este is volt alkalmam alkotás közben figyelni. Egy barátnőjének csinált épp ajándékot, azt festette, és ragasztotta. De mutatott nekem-készített, kutya által megrongált angyalkát is. Annyi minden újat megtudtam tőle, hogy mit hogy kell megcsinálni, leírhatatlan.
Szóval Vác... visszatértünk a bevásárlásból, és mivel Zolka eléggé kripli volt még akkor is, én így ledőltem aludni... de előtte ettünk egy kis sült almát. A sült alma :-P az egy nagyon finom dolog. náluk valami nagyon extrán van elkészítve. Lehet, hogy ez a normális elkészítés, de a mi családunk nem csinált ilyesmit, így én nem ismertem eleddig (kedvesem megismerése előttig). Ők valahogy úgy csinálják, hogy valamilyen édes bundában vannak megsütve az almakarikák, és még fahéjas cukorral is meg van hintve (vagyis inkább öntve). Ez azért is jó, mert Zolka nagyon édes szájú, és így még jobban szereti. A másik előnyös oldala a sült almának, hogy Kedvesem tesója nem szereti az almát, így nekem mindig marad o:-)
Szóval kripli voltam, de Kedvesem olyan jó hatással van rám, hogy ma reggel már szinte semmi bajom nem volt. Köhögök, és kész, a rossz közérzetemnek vége, és már lázas sem vagyok. :-) Mindenkinek csak ajánlani tudom, gyógyíttassa magát a kedvesével. (De nem az enyémmel ám!!!) Ja, és még egy nagyon kellemes hatása van: eszméletlenül boldog vagyok, és rózsaszín a világ. :-)
Lassan kifogyok az apróságokból, így a végére még írok egy apró tapasztalatot: a Csipkebogyótea egészen iható, ha mézzel keverjük.