Tegnap borvacsorán voltam este. Nagyon érdekes volt, sokféle bort megkóstoltunk, sokféle sznob ételt ettünk, jól laktam és jól is éreztem magam. Legjobban a bormester beszédei tetszettek, elmesélte minden borról hogy mit kellene éreznünk benne, hogy milyen ízű/illatú (legjobban a bőrkabát és a könyvtár szag/íz tetszett). Tényleg finom borok voltak, nekem a Chardonay jött be legjobban, ugyanis az ahhoz fölszolgált halpástétom+zöldségek ott jöttek össze tökéletesen. (pedig én nem szeretem a halat) Nagyon finom volt még a sajt-tál + Couve párosítás. Legkevésbé a bélszín steak + Pinot Noir párosítás nyerte el a tetszésem. Itt sem az étel vagy a bor ízével volt gond, hanem hogy a két dolog nem illett annyira egymáshoz mint az előző választások. Maga a bor minden esetben nagyon finom volt.
A társaságról is ejtek egy szót, hogy megmaradjon a krónikában. Hárman voltunk, Pit, unokatesóm Szilvi, és én. Azért nem kedvesem, mert ő kedden korán tervezett kelni, és ezért lemondta a borozást, mondván egyébként sem szereti annyira a bort. Megkérdeztem Szilvit, hogy volna-e kedve jönni, és így került be ő is. Meglepően jól kijöttek egymással egyébként. (Reménykedtem ebben a felállásban, jó ideje ismervén mindkettőjüket, a nyakátharapás és a jólkijövés voltak a valószínű eshetőségek, ha egy légtérbe zárom őket, úgyhogy kicsit rizikós volt, így utólag már el lehet mondani.)
Azért sajnálom, hogy kedvesem nem volt ott, úgy nem kellett volna 1 albumnyi Dark Tranquility-t végighallgatnom, amíg ők megbeszélték a HP7 és a Heroes végét.
A Dark Tranquility-ről még nem is írtam, új kedvenc, nagyon jó zene. Az első hörgős death metál, ami bejön... Szerintem nagyon nem illik az ilyen zene hozzám, de akkor is tetszik.