Sikeresen túléltem életem legrosszabb angolóráját. A tanítónéééni sikeresen tudatosítota velem, hogy rettenetesen hülye vagyok az angolhoz, és hogy NEM JÓ AMIT ÍRTAM. Szuggesszív pillantásától megfélemlítve el kell ismernem tényleg nem tudok angolul. Soha nem is tudtam. Azt sem tudom mi az az angol. Japánt szeretnék tanulni. Elegem van. Beígért egy kellemes dolgozatot holnaputánra, de persze nem fogok tudni rá tanulni... valahogy most már nem is érdekel. Az sem, ha olvassa ezt a blogot.
Összeszedtem tegnap este, hogy miből fogok államvizsgázni. (Feb 5, már alig várom :-) 44 tétel. 8 tantárgy. 15 nap (ebből 11 munkanap). Ki lehet számolni, hogy mennyit tudok rájuk tanulni. Elkezdtem keresgélni anyagot is. A 8-ból 6-7-re találtam is anyagot. A maradék meg majd megszerződik... ja, és el ne felejtsem, hogy kell még csinálnom egy ppt-t is, amin bemutatom a szakdolimat. Soha nem csináltam ErőPontBemutatót, úgyhogy az is szééép lesz. Vajon miért érzem úgy, hogy ezt is le fogom sz@rni magasról. Pedig nem kellene.
Kedvesem matekdogája rosszul sikerült. :-( Ezt nagyon sajnálom, hisz én segítettem neki tanulni... így utólag lehet hogy úgy kellett volna, hogy csak az elvét megnézni, de nem kiszámolni, és sokkal többet, és úgy hogy ő csinálja meg, ne én... hiába, soha nem tanítottam eleddig, ezt is meg kell tanulnom. Sajnálom, hogy nem tudtam neki többet segíteni. :-(