Tök jól ment tegnap a japán, nem értem miért. Sok érdekes szó szembe jutott, és jól tudtam fogalmazni is, úgyhogy elégedett voltam magammal . Még akkor is ha kicsit késtem, mert nem tudtam befejezni a munkám a gyárban.
Reggel a következő kép fogadott, mikor kiléptem a ház kapuján: 4 barnabőrű egyén, reggelizik egy kurvanagy Mercedes motorháztetőjére kipakolt zsömlékből és párizsiból. Ez annyira paradoksz kép volt önmagában, hogy azóta ez jár e fejemben.