Valamit írni kellene nektek, hogy tudjátok nem haltam meg még. Jól vagyok, megvagyok.
Tegnap este végre sikerült kicsit beszélgetni unokatesómmal skype-on. Kb 3 hete próbáljuk összeszervezni, de csak nem sikerült. Most végre igen... kérdezte, hogy fogytam-e már sokat. Ezen lepődtem meg a legjobban, de nem tudom a választ rá. Lehet, hiszen nem eszem a magyaros laktató zsíros kajákat. Na majd ha hazaértem, akkor megmérem magam. (kíváncsi vagyok, hogy fogytam-e)
Írok kicsit az itteni securityről, hogy mennyire paranojásak ennél a cégnél. Történt ugye az, hogy megérkeztem ide, hogy leváltsam a munkatársamat, aki 1 évig itt volt. Ő ment haza, én meg folytattam a munkáját. Mindezt a cserét jól lejelentette főnököm az IT-nek, akik a távozása utáni napon törölték az összes jogosultságát, accountját, még azt is hogy valaha létezett a rendszerben. Csakhogy a srác nem örökre távozott el, csak ebből az irodából, otthonról dolgozna tovább... de nem tud belépni. Nem ragozom, ez volt 3 hete, és mostanra eljutottunk arra a szintre, hogy a leveleit már el tudja olvasni, de dolgozni még mindig nem tud, mert nem fér hozzá más szükséges forrásokhoz. 3 hete próbáljuk elintézni, és nem megy.
A másik... amikor idejöttem, akkor végigvettük ugyanezzel a sráccal, hogy mire lesz szükségem, milyen jogosultságok kellenek majd. Akkor kiderült, hogy nem érek el egy network share-t, ami kell. Írtunk az IT-nek, és varázslatosan gyorsan, pár óra alatt meg is lett. Erre, kb hétfő magasságában élesben is kellett volna az a share... nem működik. Nem tudom, valami történt, és megvonták tőlem a jogot róla. Így másodjákra viszont már kb 4 napba telt mire sikerült szereznem jogot rá, és vééégre megcsinálhatom amit kell.
Hihetetlen, hogy mennyire megnehezíti az ember dolgát ez a brutális jogosultság-rendszer. És ez nem is nekem a rossz, mert én addig csinálok mást, de ez szerintem igen komoly összegekkel kifejezhető az itteni cégnek, hogy mennyibe kerül nekik az én várakozásom.