Szombat este buliba voltam hivatalos. Egyik norvég kolléga most tartotta a 30. születésnapi buliját, hívott, hát mentem. Szerencsére közel lakik hozzám, mindössze 4 villamosmegálló. 20:00-tól volt a buli, gondoltam jó időben elindulok, úgyhogy már 19:30 körül eljöttem otthonról. Persze a villamos azonnal jött (ilyenkor, amikor van elég ideje az embernek, mindig rögtön jön), úgyhogy 20 perccel idő előtt odaértem a házhoz. Gyorsan megtaláltam a megfelelő házszámot, de srác nem adta meg a kapucsengő számát, úgyhogy nem tudtam hova csengessek, úgyhogy gondoltam sétálok a környéken egyet... Miközben sétáltam, találtam egy kisebb vízesést és fölötte átívelő fahidat, úgyhogy oda majd napvilágnál vissza fogok menni, mert bár kicsit indusztriális, de azért szép környék volt.
Még a negyedórás sétakörrel is korán volt amikor visszaértem, de szerencsére pont kinézett a kolléga, úgyhogy bejutottam. Szép lassan szálingóztak az emberek, a végére kb 16-18-an lettünk. Maga a lakás elég pici volt, de lakájos, előszoba, apró konyha, apró fürdőszoba (csak zuhannyal), normális nagyszoba, és egy belső hálószoba (ami a buli idejére tánszobává lett alakítva). Érdekes, hogy bár maga a lakás tényleg pici volt, nagyon sok műtárgyat tartottak benne gazdái, több festmény, bronzszobor, ilyesmi. Olyan dolgok, ami egy férfi szemének teljesen fölösleges, ami akkor kell, ha már másra nem tudod költeni a pénzed.
Vittem ajándékba egy üveg barackpálinkát (boltit) meg egy pici üveg apám féle házipálinkát. Nagy sikere volt, mindenki dícsérte aki kóstolta. Volt mindenféle gyümölcsös-zöldséges dolog, sárgarépa, és uborka (snackként, ilyet sem láttam még, de finom volt), meg mindenféle turmixolt gyümölcsös italok. Enni picipizza volt, ami nagyon jó ötlet, közben pedig beszélgetés és táncolás (amit én eléggé hanyagoltam). Szerencsére több kolléga is jött, akiket látásból vagy a kantinbeli beszélgetésekből már ismertem, úgyhogy mindig volt valakihez szólni, vagy valakit hallgatni. Beszélgettem ismeretlen natív norvégokkal is... és tök jó dolog, hogy itt mindenki beszél (nálam sokkal jobban) angolul, így mindenki ért mindent... és annyira természetesen váltanak a norvég és az angol között, minden probléma nélkül. Tök kedves mindenki, mosolyog, és lehet velük beszélgetni. (persze azért érződik az erős távolságtartás, de ez teljesen természetes szerintem) Még énekelnem is kellett, fölköszöntöttem magyarul az ünnepeltet... nagyon értékelték
Jó volt ott lenni, élveztem, de azért titokban nagyon hiányzott Nojácska, és irígykedtem a párokra.
Éjfél után (jóval, talán már fél 1 is volt) jöttem el, és mivel már nem járt akkor villamos, így sétáltam hazáig. 1-re otthon is voltam, írtam az elején, közel lakik hozzám. És így legalább első kézből láthattam micsoda élet van éjjelente Osloban. Rengeteg ember jár-kel, a taxisok megállás nélkül szállítanak, minden kocsma fullig tele, 50 méterenként annyira tele, hogy sor van, és egyenként engedik be az embereket, amikor beférnek. Szóval hatalmas élet van...
Vasárnap pedig nem csináltam semmit, végig játszottam, és interneteztem. Jó volt, de le kellett volna feküdni korábban, mivel most volt az óraátállítás, úgyhogy igencsak keresztbe álltak a szemeim ma reggel, amikor föl kellett kelni.
Nojácska pedig ma ment hozzám leellenőrizni, hogy minden rendben van-e nálam, úgyhogy megtalálta a kitett apró cetliket, amiket titokban kikészítettem neki. Most már sokat... úgyhogy örült nagyon, még SMS-t is kaptam .