Zolka éppen LAN partyn ül, és játszik mint a hülye. A frissítés ezért olyan ritka most, mert bár van itt NET, de idő nincs, mert játék van. Mivel mostanában már nem nagyon jut időm játszani, így eléggé béna vagyok (nagyon), és általában én vagyok az utolsó mindenben... érdekes módon ez nem zavar nagyon (régebben sokkal jobban zavart volna) valahogy nem tudok véresen komolyan venni. Csak az dühít, ha tudom hogy én lövöm azt a szemetet, mégis ő lő le engem... (pedig én vagyok az ügyesebb, tudom :-) )
Játszunk CS-vel, meg Call of Duty-val, meg néha Q3A-val is. Sajnos az UT2k3 itt nem divat :-( pedig én azt szeretem inkább.
Elméletileg ez a LAN egész szilveszterkor tartani fog, de én csak 30-ig maradok, mert 31 és 1 a kedvesemé. A maradék 1 napra meg nem jövök ki :-( Szóval nekem még holnap és holnapután van. :-( De azt hiszem jobban fogom eltölteni az időmet kedvesemmel, mint így.
Most pedig megyek vissza játszani.
Illetve előtte még leírom, hogy Gödöllőn ilyenkor pizzát szerezni művészet. 3 "pizzértiát" próbáltunk felhívni, mindenhol csak 1 fajta méretű pizza van, ami pedig 28 cm. Ez ugye az én nagy bendőmet nem tölti ki igazán, és 45-öst akartam. (gondolván az éjszakára) Amit végül kihoztak, az egész jó méretű, és nekem izlett is (a többieknek nagyon nem), kicsit emlékeztet a Pizza Hut pizzára, hasonlít a tésztája. Sajnos valami gáz van vele, mert kicsit morgott tőle a hasam... Egyenlőre még mást nem csinált... de majd kiderül.

A mai (26-a) napot kedvesemmel töltöttem, és tök jó volt. Végülis 1 hátizsákkal, és 2 szatyorral vágtattam el Vácra, szóval annyira nem volt sok cuccom. Kedvesem nagyon örült, most már leírhatom, hogy kapott 1 töltőtollat, gravírozva, egy buta arcú teknősbékapárnát, egy üvegtömböt, amiben belül 3D-s ábra van, és a szüleim is küldtek neki soksok mindent (azokat most nem sorolom fel :-P).
Megkérdeztem a teknősök nevét, Zsetonka, és Zsebóra :-) Szerintem tök jó nevek, bár a Zsebóra már akkora nagy, hogy inkább vekkerhez lehetne hasonlítani. :-)
És most hogy én mit kaptam: 2 fatálcát, amin kicsi fogantyúk vannak... és az egyiknek lába is van, így lehet benne szervírozni reggelit. Tök jó, szilveszterkor ki lesz próbálva :-) Nagyon örülök neki, mert így nem a régi tálcával kell balódnom... olyen lesz mint a filmekben, amikor a gavallér pasi szervíroz a szép néninek. :-D (már olyan rég ki akartam próbálni)
Most nem jut más az eszembe...

Habár még nincs vége, gondoltam beszámolok az eddigi eseményekről... mármint azokról, amik eddig történtek az előző post óta.
A hétvégén voltam finom disznótorban, segítettem sokat, ettem finomakat, és utána úgy égett a gyomrom, mint a fene 2 napig. (Tapasztalat: ha ég a gyomrod, igyál egy kis bort. Rendbetesz,)
Hétfőn találkoztam a párommal, és nagyon megörvendeztünk egymásnak, vásároltunk ajándékokat, és Kedvesem Blogot is olvasott :-) nálam. Hosszú hónapok után hétfőn néztem TV-t. Lent ragadtunk anyósjelöltnél, beszélgettünk, narancsot ettünk, még teknősbékát is etettem.
Egy kis kitérő, hogy anekdótázhassak kicsit. Amikor kicsi voltam, a szüleim nem tűrtek meg állatot a lakásban. Ezalól egyedül a halak voltak kivételek, mivel azok nem (nagyon) piszkolnak, ezért nekem sokáig halaim voltak. A halas korszak vége felé kipróbáltam, más állatokat is, amelyek belefértek az akváriumomba, (40 literes apróságom volt... be volt ígérve egy nagy is, de az soha nem készült el :-( ) Így ki lett próbálva teknősbéka is. Volt 2 ékszerteknősöm, akik sajnos nem húzták soká, mivel gyerekként nem tudtam, hogyan kell velük bánni. A szüleim nem vették a fáradtságot, hogy a teknősök érdekében utánanézzenek hogyan kell tartani őket, és egyébként is, az én teknőseim voltak. :-) Lényeg, hogy elég gyorsan kipusztultak, az akvárium pedig felkerült a padlásra. :-( De majd ha nagy leszek, akkor lesz nagy akváriumom. Remélem. Hogy visszakanyarodjak Kedvesemék teknőseihez, ezek élnek mint hal a vízben. Hatalmas nagy már az egyik (2 van), neki Zsebóra a neve. A másik kicsit később került oda, annak nem tudom a nevét. De majd megkérdezem. Nagyon aranyosak, esznek az ember kezéből, még az enyémből is. :-) Élmény volt etetni őket. (és legalább annyira éhenkórászok, mint én :-D)
Kivételesen nem aludtam Kedveseméknél... sajnos, pedig nagyon gyorsan meg tudnám szokni, jó dolog. Másnap reggel elbaktattam újabb ajándékbeszerző körútra, és sikerült pár könyvet vennem magamnak, (na jó, anyósnak is :-) ) mégpedig Robert Merle Francia História sorozatának 5. és 6. kötetét. Nem bírtam ott hagyni... :-) Azóta az 5. kötetet már majdnem félig elolvastam, Kedvesem legnagyobb örömére.. hmm... kitérő, mivel ez magyarázatra szorul. Szóval Robert Merle fantasztikus író, és le a kalappal Görög Lívia fordító előtt is. A Francia História egy történelmi regényfolyam. A 16.sz.-ban játszódik, egy francia nemes ifjú élettörténetét meséli el, állítólag több generációt is felölel, de én még nem tartok ott. Amiért érdekes az egész, az az, hogy a nyelvezete annyira finom zamatos, és kellemesen régies, kicsit fellengzős, de számomra magával ragadó, hogy nem tudok ellenállni neki, hogy én is hasonlóan szépen fogalmazzak, és ettől feltámad az írói vénám is, és szép szerelmes versikéket írok Kedvesemnek, aki ettől elolvadoz. :-D Ezeket itt nem fogom leközölni, mivel szerintem rettenetesen rosszak, de valamiért Nojácska szereti őket. Szóval imádja, ha Francia históriát olvasok, mert akkor verseket kap :-) (és már előre fél, hogy mi lesz, ha végzek a 12 kötettel... aki tud, szép nyelvezetű történelmi regények címeit keresem :-D ) Állítólag a Francia história nem csak rám van ilyen hatással, Pitcsoda is olvasta, és utána (állítólag) fél évig "bátyámuram"-ozta egy (szintén Francia históriát olvasó) ismerősét. :-D Szóval vigyázat addiktív a dolog, és ez meg is látszik! De mindenkinek csak ajánlani tudom, magával ragadó, mint minden Merle könyv.
Most pár részletet átugorva gyorsan belevágok a tegnapba, amikor is apámmal karácsonyoztam. Kaptam tőle némi pénzmagot, és fejvesztés terhe mellett csak a lakásomra költhetem. ^^'' Ez azt mutatja, hogy jobban ismer, mint kellene, mert ha nem kötötte volna ki, akkor bizony nem arra költöttem volna. :-) De így a lakásomra kell költenem... valószínűleg egy kanapé lesz az áldozat.
Apámtól Édesanyámhoz utaztam, és itt sokjó dolgot kaptam karácsonyra (na jóóó, én is vittem), pl egy szendvicssütőt unokatesómtól, és még sok egyebet, Azért ezt emelem ki, mert ez a leginkább eltalált dolog, már többször filóztam rajta, hogy vennem kellene egyet. Szóval jól eltalálták :-) Természetesen 300kg kajával tértem haza, és az elmaradhatatlan gyomorégéssel... mindenki tudja, ha hazamegy, akkor a legtáplálóbb, legzsírosabb kajákat készítik el, mivel az a legízletesebb, és mert "had hízzon szegény gyerek, olyan sovány, biztos éhezik Pesten". Szóval pár nap koplalás, és már helyre is jön a gyomrom... remélem a mérleg is visszaáll korábbi súlyomra. Ha meg nem, kénytelen leszek rávenni magam egy kis testedzésre. :-
Este még összekészítettem Kedvesem ajándékjait... lehet hogy kissé eltúloztam a dolgot, mert 3 szatyor, meg 1 hátitáska lett tele velük. Holnap még át kell rendeznem őket, mert úgy döntöttem, nem tartok vissza "jobb időkre" egyet sem.
Hogy rossz hírt is írjak, ugrott a szilveszteri programom, mert akikre számítottam nem szeretnének velem szilveszterezni. Ez nagyon negatív, mert számítottam rájuk... de ami igazán rosszul esett, az az, hogy 24-én este tudnak szólni, amikor már szinte kizárt, hogy bármi értelmes helyet találok az országban. Na de sebaj, azóta már ráugrottam az internetre, és a remény ugye nem hal meg (remélem). Ha más nem, akkor kettesben sziléveszterezem Kedvesemmel. Olyat sem csináltam még, biztos annak is van 1 hangulata. De azért szeretném valamivel meglepni. :-) Ha valakinek van 5lete, akkor ne fogja vissza :-)

Ez egy rövid bejegyzés lesz. Mert rohanok.
Szóval a tegnap meg a ma eseményei: voltam TaiJi edzésen. Tök jó volt. De az edző srác (Viking az egyszerűség kedvéért) a végén lelejmolt, és behajtotta rajtam 2 havi díjamat. :-( Ha bárki azt gondolná, hogy teljesen igaza volt, akkor majd ha éhezem, akkro fizethet nekem 1-2 kínait.
(a párbeszéd azért tök jó volt:
Viking: Tagdíjj? Mikor szeretnéd befizetni?
Zolka: Hátőőőő... Mikor akarjam?
V: Most?
Z: OK, Mennyi vel lógok? 2 hónap?
V: És még tudja is... Erre akár mondhatnám azt is, hogy de pimasz :-)
Z: Vagy hogy pofátlan :-D (pénz odaad, távoz))
Aztán viszont nem voltam céges karácsonyi partin, mert nem volt kedvem. Meg azért sem mert nem volt kedvem. Viszont amikor hazaértem várt egy tök jó :- mail, hogy nem jó ha hétfőn csinálok meg valamit, holnap reggelre kellene. OK, akkor nem péntek este megyek apámhoz, hanem majd szombat reggel. Nekiugrottam, és majdnem meg is csináltam amit kellett volna, csak 1 apróság hiányzik. Azt viszont tényleg csak hétfőn.
Most viszont tényleg rohanok, mert el kellene érnem a 10-es vonatot a nyugatiban. Jegyvásárlással esélytelen... de azért nem adom fel a reményt. Mivel "vidékre" megyek, ahol nincs internet, ezért blog sem lesz pár napig. Szóval türelem. Majd mesélek, hogy milyen finomakat ettem ;-)
/lehet keresni hejesírási hibákat, ezt most nem néztem át :-P/

Voltam Kedvesemnél. Sőt nemcsak hogy voltam, hanem ott is ragadtam Vácon, mivel beteg voltam, és nem lett volna jó, ha éjjel a hidegben én haza o:-) Szóval értitek. Ott aludtam. Kiderült, hogy miért akarta, hogy kicsit később érkezzek; mert még sok dolga volt, akart csinálni ajándékokat barátnőinek, és nem tudott volna velem foglalkozni. Így végül kompromisszumként kb. 16:30-ra értem oda. Akkor még eléggé kutyául voltam, de elkísértem Őt bevásárolni.
Kitérő. Még nem meséltem a bevásárlás nevű cselekvésről. Az átlagember, vagyis inkább az átlagZolka elmegy (egyedül) a boltba, végig csöndben van, nem szól szinte senkihez, és általában semmi különös nem történik vele. Belehajintgálja a kiválasztot zsákmányokat a kosárba/kocsiba, fizet és távoz. Viszont amikor a Kedvesével megy, akkor az egész más. Az tök jó. Lehet figyelni, hogy mit néz a másik, lehet nézni hogy milyenek vagyunk együtt (a boltok tele vannak kisebb-nagyobb tükrökkel, mindenhol lehet találni), és várni, mikor veszi észre a másik, hogy bámulják. :-) Aztán lehet végre valakinek morogni, és a másik tud csitítani. (miért ilyen lassú ez a sor, miért van ennyi E szám egy csokiban, miért kerül ez ennyibe) Ez is oda-vissza a legjobb. Persze a morcolásban egyeltalán nincs düh, vagy tényleges rossz érzés, egyszerűen olyan jó valakihez szólni, és tudni, hogy nem egyedül vagy, és figyel rád. Ja, és tök jó begyűjteni a kissé irígykedő, vagy éppen pogárpukkadt (ezt vajon hogy lehet magyarul mondani?) pillantásokat. [KitérőLevel2: Ezt egyébként nem tudom (soha nem tudtam) megérteni, miért baj az, ha egy pár megcsókolja egymást köztéren, vagy átölelik egymást. Jobb lenne, ha kiabálnánk, vagy verekednénk? Szerintem ebben semmi rossz nincs. EndOfKitérőLevel2] Olyan jó a májamnak, hogy vééégre rám irígykednek. :-P
Szóval visszatérve Vácra... hmmm... kitérő: meséltem már, hogy Kedvesem nagyon ügyes, és csinál mindenféle jó dolgokat? Én kézimunkának hívnám, mert a kezével csinálja, de a kézimunka az a textiliákkal kapcsolatos, de most nem arra gondolok. Pl. fest meg rajzol, meg csinál tök jó szobrocskákat, meg műanyag csőből vázát, meg száraz tökből szobadíszt, meg minden ilyesmit. Olyan jó dolog látni, ahogyan kialakul, megváltozik a kezétől a "nemtelen anyag" és formát kap, vagy ahogy az ügyetlennek tűnő vonalak egyszer csak a helyükre kerülnek, és összeáll, hogy mit is akart kihozni belőle. Olyan furcsa, hogy az ilyen dolog tőlem milyen távol áll. Soha nem jutott volna eszembe, hogy tökből lehet díszt csinálni, amíg nem láttam nála ilyet. Én pl. órát boltban vennék, míg ő csinál. Olyan tök jó napocskás órát csinált nekem egyszer, hogy elképzelhetetlen (majd mutatok fényképet). Élmény számomra ha láthatom kézimunkázni, és tegnap este is volt alkalmam alkotás közben figyelni. Egy barátnőjének csinált épp ajándékot, azt festette, és ragasztotta. De mutatott nekem-készített, kutya által megrongált angyalkát is. Annyi minden újat megtudtam tőle, hogy mit hogy kell megcsinálni, leírhatatlan.
Szóval Vác... visszatértünk a bevásárlásból, és mivel Zolka eléggé kripli volt még akkor is, én így ledőltem aludni... de előtte ettünk egy kis sült almát. A sült alma :-P az egy nagyon finom dolog. náluk valami nagyon extrán van elkészítve. Lehet, hogy ez a normális elkészítés, de a mi családunk nem csinált ilyesmit, így én nem ismertem eleddig (kedvesem megismerése előttig). Ők valahogy úgy csinálják, hogy valamilyen édes bundában vannak megsütve az almakarikák, és még fahéjas cukorral is meg van hintve (vagyis inkább öntve). Ez azért is jó, mert Zolka nagyon édes szájú, és így még jobban szereti. A másik előnyös oldala a sült almának, hogy Kedvesem tesója nem szereti az almát, így nekem mindig marad o:-)
Szóval kripli voltam, de Kedvesem olyan jó hatással van rám, hogy ma reggel már szinte semmi bajom nem volt. Köhögök, és kész, a rossz közérzetemnek vége, és már lázas sem vagyok. :-) Mindenkinek csak ajánlani tudom, gyógyíttassa magát a kedvesével. (De nem az enyémmel ám!!!) Ja, és még egy nagyon kellemes hatása van: eszméletlenül boldog vagyok, és rózsaszín a világ. :-)
Lassan kifogyok az apróságokból, így a végére még írok egy apró tapasztalatot: a Csipkebogyótea egészen iható, ha mézzel keverjük.

Milyen furcsa... (disclaimer: Zolka most nem beszámítható, lázas, és nem vállalok felelősséget a beírtakért. Zolka.) ...is az ember. Beszélgettem pár perce egy munkatársnőmmel az ebédlőben. Elég gyorsan eljutottunk a blogtémához, és megkérdeztem, hogy ő ír-e. Kb azt a választ adta, mint Szőke; "Nem akarom kiteregetni a legféltettebb titkaimat. Én nem vagyok olyan." (Remélem jó idéztem) Mondtam neki, hogy a magánélet kiteregetése, és apró történetek, meg gondolatok leírása azért eléggé más, de láttam rajta, hogy rettenetesen ellenálló, nem is erőltettem a dolgot. Úgy éreztem, mintha úgy érezné, hogy (ez olyan szép, imádom a magyar nyelvet :-) ) az a kérdés: "Te írsz blogot?" már rögtön követelés lenne, és számonkérés, hogy Te miért nem? Hogyhogy nem? Mit képzelsz hogy nem... stb. Pedig csak megkérdeztem. :- Szóval furcsa, hogy milyen elzárkózó tud lenni az ember olyan dolgokkal, amiket nem ismer. Én is ilyen lennék? (pl: Atlétika) Vagy én nem? (pl: Vallások) Szeretném azt hinni, hogy a legtöbb dologhoz azért nyitottan állok hozzá, és csak akkor mondom, hogy "Ebből én nem kérek." ha már megismertem. A cél azért megvan: Nyitottság rulez. :-) Mindezek ellenére tök tetszett a beszélgetés vele: érdekes látni egy idegen reakcióját rám. És tanulságos is. (Látod Pit, tanulok ;-) )

Tegnap este/éjjel megpróbálkoztam az öngyógyítással, De nem sikerült tökéletesen. Eddig csak lázam volt, meg folyt az orrom, most már szarul is vagyok, meg köhögök és krákogok is. Ezt én jó jelnek ítélem, de a munkatársaim szerint sokkal rosszabbul vagyok. :- Szerintem már gyógyulok megfelé. Vagy valami ilyesmi.
Tegnap este beszélgettem Kedvesemmel. Annyira be voltam rekedve, hogy nem ismerte meg a hangom. :-) Meg lázas is voltam, és így elég furcsán beszélhettem... de azért jót dumáltunk. Remélem összejön a Nagy Terv, és együt lehetünk szilveszterkor 3 (!) teljes napot. Vajon mi lesz belőle? Majd írok fejleményeket.
Nagyon ügyesen kitaláltam, hogy mivel most nincs munkám, majd jóval korábban megyek Kedvesemhez, és akkor kicsit többet tudunk együtt lenni. Nem hiszem, hogy annyit kellene tanulni az utolsó tanítási napra, hogy ne férne bele kicsit több Zolka a napjába (gondoltam én). Erre ma reggel egy olyan SMS-re ébredtem, hogy mégis inkább menjek a szokásos időben. :-( És ez rossz. Majd kifaggatom jól, hogy miért.

Meg vagyok fázva. Úgy komolyan. Fejfájás, orrfolyás, láz. Az éjjel jól kiizzadtam magam, de tapasztalatból tudom, ez csak akkor használ, ha utána jól ki tudom magam pihenni, azaz legalább még 1 napot ágyban töltök. Ehelyett idebenn unatkozom, és nem csinálok semmit, viszont nem is gyógyulok meg.

Majdnem 8 volt ma, mire hazaértem a szokásos karácsonyi bevásárlókörútról. Eredmény: 3 könyv (1 nekem! :-D), meg 4 egyéb ajándék. Nem írok konkrétumokat, mert még előfordul6, hogy azok olvassák, akik kapni fogják. Ezzel elértem, hogy gyarkorlatilag már csak Apámnak kell vennem valamit, és mindenkinek van.
Útálok hazaérkezni így; üres és hideg lakás, sötétség, csend. Pedig megszokhattam volna már, egyke vagyok, és egyébként is lassan 4 éve tök egyedül élek. De mégsem bírom elviselni, rossz érzés. Senki nem vár, senki nem néz fel, amikor megjövök, senki nem veszi melegebbre a kályhát előttem, és senki nem mosogat el helyettem ^^'' (félreértés ne essék, utóbbi zavar a legkevésbé). Remélem nem tart már soká.
Voltam ma fodrásznál. Nagyon jól elbeszélgettem a fodrásznőmmel, illetve valójában ő beszélt, én meg hallgattam, és néha kérdeztem. Eleinte furcsa volt, hogy olyan sok mondanivalója van, de utána már tetszett, hogy kérdezek, és milyen bőven válaszol. 10 percet ha beszéltünk, és mégis annyi mindent megtudtam róla... Utána olyan jól éreztem magam, hogy csak na. Az a "valakivel jót tettem" őszinte érzése, ami olyan melengető, és senki másnak el nem mondható. Nagyon tetszett.
Furcsa dolgot vettem ma észre magamon: kezdem megunni a kínai kaját. Az utóbbi fél évben bármikor képes lettem volna kínait enni, naponta 3x, a hét minden napján. De most mintha próbálnék kibúvót keresni, hogy hol lehetne máshol ebédelni. Sajnos anyagilag a kínaival járok a legjobban, így még párszor fogok arra járni. (és a sült banánt sem untam még meg... sőt. :-P) Lehet hogy csak másik kínaiba kellene járni egy ideig.

Eldöntöttem, hogy mi legyen a blogom címe... minden ismerősöm blogjának van címe, ezért nekem is kell. Hosszas elmélkedés után eldöntöttem, hogy az enyém nem lesz elvont, és morcos sem vagyok az utóbbi időben, viszont az elmegörcs tőlem nagyon távol áll. Ezért, és mivel szerintem a blogom erről fog szólni, a neve az lett, hogy Apróságok. Hogy miért? Mert én mindenből a kicsit szeretem. ^^''
Azt hiszem illene már valami mást is beleírni, mint a blogom élettörténetét, hogy kezdje betölteni a szerepét, amire szántam.
Mondjuk kezdem ezzel: Tegnap este ajándékbeszerző körúton voltam. Sikerült 1 embernek ajándékot vennem, és egy másik ajándékjában elbizonytalanodnom... szeretne egy lány hatalmas kínai mintás legyezőt karácsonyra, aki (tudtommal) nem szereti a kínai kultúrát? :-
Milyen furcsa a magyar nyelv... azt írtam, hogy "nem szereti", és tényleg csak ennyit gondoltam, de ahogy visszaolvastam, úgy érződik, hogy a lány (mielőtt valaki elkezdené félreérteni: unokatesóm) útálja a kínai kultúrát, pedig csak nem ismeri, és ezért nem lehet rá mondani, hogy szereti, és ennek a tagadása, hogy nem szereti, de ez már azt jelenti, hogy útálja, pedig én azt gondoltam, hogy nem útálja, és nem is szereti... phühh... de bonyolult. Szóval még nem tudom, hogy akarok e neki hatalmas kínai mintás legyezőt venni.
A vásárlárói körút után hazaértem, és felhívtam Kedvesemet. Ez amolyan napi rutin már, de valójában a napom fénypontja (leszámítva ha találkozunk). Rekordot döntöttünk, 45 percet beszéltünk... szegénynek olyan lelkiismeretfurdalása volt, hogy mennyi lesz a számlám, pedig tudja, hogy ez nagyon nem érdekel, ha róla van szó. (De azért örülök neki, hogy ezt figyelembe veszi... útálnám, ha természetesnek venné.)
Megbeszéltük a szünetet, meg hogy mikor találkozunk, meg mindent. :-) És amikor letettem a kagylót legalább 3 dolog jutott eszembe 10 perc alatt, amit nem mondtam neki... hihetetlen, hogy mennyi mindent tudok neki mondani. :- Pedig én nem is vagyok ilyen szószátyár.

Sziasztok

Ezennel megnyitom Zolka Blogját, azaz a ZB-t. A minimalista designt én szeretem, ha valakinek nagyon szúrja a szemét, szóljon. És ha van kedvem javítok rajta.
A frissítésekkel kapcsolatban ígérem, hogy teljesen rendszertelenek lesznek.
Pár dolog még kicsit furcsa lehet, pl miért Pitcsodának szól vajon a hozzászólás (stb stb.), de ezek rövidesen javítva lesznek. Azért lehet nekem szólni, ha esetleg valamit észreveszel, hátha még nem tudok róla.

És most szeretnék köszönetet mondani néhány embernek, akik nélkül most nem koptathatnám a szemeiteket: Pitcsoda, aki nélkül nem lehetne blogom, Szőke, aki nélkül nem lehetne ilyen letisztult a design, és sokkal tovább szívtam volna, és végül, de nem utolsó sorban Kedvesem, aki mindenhez erőt ad.

No, beware world, Zolka Blogolni fog!

Az első elveszett, pedig írtam vagy 3 sort is ám.
De az ékezetes karakterteszt az kihagyhatatlan: éáűÉÁŰőúŐÚöüóÖÜÓíÍ