Zolka végre rávette magát, hogy tanuljon, így most nem nagyon fog blogot írni. Államvizsga most fontosabb. Szurkoljatok neked Feb 5-én, mert akkor méretek meg. :-(
Azért még írok egy kicsit; tegnap beszélgettem egy nagyon jót Kedvesemmel telefonon. :-) Olyan jól sikerült, hogy teljesen olyan, volt, mintha együtt lettünk volna.
Leírom mik jöttek eddig rám, azért, hogy elkerülhessem a tanulást:
- vinnem kellett Pitcsodának egy CDt
- megszomjaztam (lejön a galériáról, utána visszamegy)
- eszembe jutott, hogy ki kell teregetnem, ott megláttam, hogy eldugult a mosógép szifonja (gyk: az a cucc, ami az öblítőt a mosási térbe vezeti.), azt is ki "kellett" takarítanom
- hirtelen ellenállhatatlanul blogot kellett olvasnom
- csinálnom kellett 1 új POSTot (ezt olvassátok most)
- fáztam (lejön a galériából, feljebb csavarja a konvektort, aztán visszamegy)
- eszembe jutott, hogy egy ismerősömet még nem hívtam fel, az államvizsgával kapcsolatban. (lejön a galériáról, telefonál (telefon töltődik, lent van), visszamegy)
- nem láttam (lejön a galériáról, szemüveget elővesz, visszamegy)
- megint nem láttam (lejön a galériáról, függöny elhúz, villany fel, visszamegy)
- WC (lejön a galériáról, utána visszamegy)
- folyt az orrom (zsebkendő keres, ez odafenn is van)
- csend volt, zenére vágytam (lejön a galériáról, elindít WinAMP, beállít, visszamegy)
- nem tetszett a zene, és nem bírtam idegekkel, nem lehetett tőle tanulni (lejön a galériáról, kiszed file playlistből, visszamegy)
- Pitcsoda küldött preview-t Szőke ajándékjából, ami nem tetszett, hát pofoztam kicsit.
- megint fáztam (lejön a galériáról, felvesz egy pulcsit, visszamegy)
Egyszóval szenvedek... ha még sikerül kitalálnom párat, akkor majd még beírom őket. :-)
(azért ismerjétek el, hogy találékony vagyok...)

Nem volt mostanában kedvem írni. Igazándiból nem is történt vele semmi különös, amiből lehetett volna írni bármit is...
Voltam Vácon tegnap, és nagyon jó volt, megtanultam ppt-t csinálni. Még mindig nem tudok tanulni, mert nincs kedvem. Viszont nem szeretnék megbukni... :-(
Elhatároztam, ha sikerül az államvizsgám, akkor megveszem azt a digitális fényképezőgépet, amit kinéztem magamnak. :-) Ez lesz a jutalom. Ha nem sikerül, akkor sajnos nem vehetem meg. :-(
Már nagyon várom, hogy túl legyek rajta...

Nem aludtam az éjjel. Hajnali 3-ig programoztam, és akkor úgy gondoltam, hogy ha lefexem, akkor nem bírok felkelni reggel 7-kor, hogy beérjek a beígért angol dogára. Így fenn maradtam. Megnéztem a Vampire Hunter D című filmet. Nem vagyok nagyon oda a vámpíros sztorikért, így arra készültem, hogy nem fog tetszeni... de nagyon bejött. Az utóbbi időben ez a második vámpíros film, ami kellemes meglepetést okozott. Nagyon szépen van megrajzolva, ami további plusz pont.
Bejöttem reggel angolra... megírtuk, nem akarom tudni hogy milyen lett. Remélhetőleg soha nem is fogom megtudni. Valahogy nem várom el magamtól, hogy angolul tanuljak, akkor, amikor államvizsgára kellene készülnöm.
Úgy látom, hogy minden blogger ismerősöm rövid posztokkal operál, és akkor nem annyira megy el az emberek kedve az elolvasásától :-) ezért mostantól kicsit stílusváltás lesz... rövidebb posztok lesznek.

Gyors bejegyzés. Reggel volt egy furcsa álmom. Egy pasi elől menekültem, aki pisztolyjal üldözött. Szolnokon találkoztunk, a Színház mögött, aztán egy rövid ideig Pesten is üldözött, aztán Szolnokon megint. Ekkor találkoztam 2 rendőrrel, akik mögött elbújtam, de a pasi lelőtte őket. Egyiknek elragadtam a pisztolyát, és a hirtelen megjelenő fa ágain megtámasztva próbáltam lelőni... de nem sikerült, ügyetlen voltam. És itt lett vége. Fekete fehér volt... kivéve a pesti részt, ott a fű nagyon zöld volt, és az egyik épület oldala nagyon sárga. Arra tisztán emléxem.
Ebédidőben leszakadtam a társakról, és saját úton jártam... próbáltam papucsor szerezni, de nagypapás mamuszon, és randa 2pántos bőrön kívül másmilyet nem találtam, így nem vettem semmit... kivéve, hogy valamilyen általam ismeretlen okból egyszer csak egy könyvesboltban találtam magam, és már a kezemben is volt egy könyv, és akkor már ciki lett volna visszavinni, hát megvettem. Bulgakov: A Mester és Margarita... egész véletlenül unokatesóm kedvenc könyve... még szerencse, hogy ez került bele a kezembe, nem valami olyan, amit nem akarnék megvenni egyébként is. :-) Libben a szoknyát még mindig nem találtam... volna, ha véletlen kerestem volna. De ugye csak véletlen kerültem be abba könyvesboltba...

A mai napon nem történt semmi velem. Ritka az ilyen nap. Reggeli novellám nem volt nagyon átütő sikerű, és a munkahelyem sem hozott semmi különleges eseményt. Leszámítva pitcsoda meséjét. ;-) Még mindig nem tudtam magam rávenni, hogy szóljak a főnökömnek review ügyben :-(. A holnap izgalmasabbnak néz ki, lehet hogy én fogom betanítani az egyik új orosz kollégát. (állítólag nagyon szörnyen beszélnek angolul :-( )
Most mehetek haza, és tanulhatok államvizsgára. Öröm. :-
Ezt a zenét hallgatom most: Laputa - Sheeta's Decision. (Laputa egy anime film címe, amit nagyon szeretek. Sheeta pedig a főszereplő lány neve.)

Tegnapi napon szépen elérhetetlen volt a blog, de ma már meg lett javítva (The blog is repaired by Pitcsoda. - Angolból passzívot tanulunk. ;-)) Nem tudom mi volt a gond, de semmit nem értem el én sem. Most már back OL, úgyhogy lehet olvasni.
Sikeresen sikerült szokásommá tenni a reggeli novellaolvasást. :-) Mivel eddig soha nem így csináltam, ezért most csak egyszerűen felütöm a könyvet, és az első novellát elolvasom belőle... (mint ahogyan a bibliát is kellene olvasni, ha szeretném)
A lényeg, hogy a mai is nagyon tetszett... (a tegnapi annyira nem, azt le sem írom). Az volt a címe: Irén mama. Nagyon jó története van, arról szól, hogy az író hosszas halasztgatás után elutazik legénykori jó barátjához vidékre, akinek már sok éve ígérgeti hogy meglátogatja. Eddig nem volt kedve, pedig a haverja már feleségül vett egy lányt, és gyermeke is van. Megérkezés után látja hogyan él a barátja: nagyon szép háza van, a gyermeke is egészséges, szép fiúcska. Hanem a felesége nagyon szürke, semmi különleges jó tulajdonsága nincs, igaz rossz sem. Észrevehetetlen, és nagyon nem hasonlít arra az ábrándképre, amelyben fiatal korukban elképzelték jövendő feleségüket. Ebéd után találkozik az író a barátja anyósával, aki egy szikrázó személyiség, kiváló beszélgetőpartner, nagyszerű humorral, és nőies visszafogottsággal... Ő is a hatása alá kerül, és látja, hogy a barátja is tejesen oda van anyósáért... Elutazása után, pár hónappal később, Budapesten találkozik jóbarátjával, és megkérdezi, hogy miért vette el azt a lányt. A barátja elmeséli, hogy vidékre költözése után nem sokkal megismerte Irén mamát, és rövidesen belé is szeretett, de az nem ment hozzá feleségül, ugyanis 17 évvel idősebb, és ez rossz fényt vetne rá, az emberek a szájukra vennék. Így hát szeretők lettek. Nyáron érkezett haza Irén mama lánya, akit férjhez kellett adni, és ez a boldog órák végét jelentette volna... a Barátja nem tudott mást kitalálni, feleségül vette a lányt. (Nézd meg az anyját, vedd el a lányát ;-)) A végén még kiderül, hogy még mindig szeretők...
Úgy vigyorogtam ezután a novella után (Csáth Géza persze sokkal szebben írja le, mint én), mint a fakutya... teljesen magával ragadott. Annyira "gonosz" és mégis olyan jó. Életszerű, érzem belőle a barátja boldogságát, az író megértését, és ez rám is átragad (mármint a boldogság). Tényleg boldog leszek tőle. (Pitcsoda, kösz, ez tényleg jó...)
Viszont tanulni nem volt kedvem... de majd ma. Remélem.

Rájöttem, hogy a nyomott és megkeseredett hangulatomat, amit az 1984-től kaptam (jajj, még mindig a hatása alatt vagyok. Duplagondol, bűngoldol, meg 101-es szoba. Jajj...), hogyan lehet gyógyítani. Csáth Géza novellával. Ma reggel is elolvastam egyet. A címére nem emléxem, de arról szólt, hogy van 1 pasi, aki elhatározza, hogy leírja szerelmei történeteit. Találkozik az íróval a kávéházban, és elmeséli neki az első ilyen élményét. Még fiatal korában történt..., amikor odakköltözött hozzá a náluk szolgáló nőnek a lánya. Egyeltalán nem tetszett neki, de a lány belészeretett, írt neki levelet, és a srác egykettőre a lány karjaiban találta magát. Furcsa módon kezdett neki megtetszeni a lány... a helyzet pedig nagy büszkeséggel töltötte el. Ám az első bátortalan csókok közben rajtakapta őket az anyja, és gyorsan internátusba (bennlakó lányiskola) küldte a lányt. A végén az író még megkérdezte barátját, hogy mi lett a lánnyal. Vénlány lett belőle, mert minden kérőjét visszautasította... de ahogy ezt mondja :-) azért volt érdemes elolvasni a novellát. Tök jól éreztem magam tőle. Azonnal fel is tudtam kelni. :-) Szóval azt hiszem minden reggel szükségem lesz egy lélekmelengető novellára. ;-) Hajjajj... én még sokáig tervezek élni, és Csáth Géza nem olyan hosszú! :-) De majd kitalálok valamit.

Pitcsoda legújabb posztját olvastam el az imént, és én is kedvet kaptam írni egy sajátot. Az ő címét használom, remélem nem bánja, mert ő ihletett (de szépen hangzik, pedig csak tőle jött meg a kedvem...). Furcsa dolog ez a blogírás, Nekem valahogy kell, hogy lássam, hogy mások is írnak, másképp nincs kedvem. Pedig jó dolog, már annyiszor elhatároztam, hogy fogok írni naplót, de soha nem voltam elég kitartó, hogy hosszú ideig írjak...
Ha már úgyis írok, akkor írok pár dolgot a napomról... annak is maradjon nyoma... teljesen összevissza, ahogyan az eszembe jutnak az események:
Finomat ettem ebénél, új helyen voltunk. Csirkés. :-) Halott csirkéket adnak, és azt lehet enni. De finom ;-) És a madártej is tűrhető (főleg annak, aki annyira nem bátor, és karamell nélkül eszi ;-))
Még nem meséltem, hogy a gyűjtőszenvedélyem fölébem kerekedett, és ezért meg kell szereznem a Francia história összes részét. A hét eddigi napjain ezért lejártam a lábam a hiányzó részek után kajtatva (és amikor csak tehettem Pitcsodát is magammal cipelve). A mai leltár alapján rendelkezem 10 kötettel a 12-ből. Az egyik hiányzó a 12. kötet, a másik a 7. A 12 "még ráér", a 7.-et pedig nem lehet kapni. A librikben kb egy éve elfogyott, az Európa Könyvkiadó saját boltjában (ma voltam ott... tudom, mániákus vagyok... de véletlen akadtam rá... még ha nem is hiszitek el) sem lehet kapni, mert már hiánycikk jó ideje. Kérdeztem, hogy lesz-e, de az eladólány inkább csak azért, hogy megnyugtasson mondta, hogy majd utánnyomnak belőle. Azt hiszem, hogy vagy antikváriumból, vagy vidéki apró eldugott könyvesboltból kell megszereznem. Ennek a dolognak egyébként több oldala is van bennem. Kicsit örülök, mert így legalább nem költöm a pénzem... bár az a 2000Ft már nem számítana, ha eddig 20e-et kiadtam a sorozatra, és mivel pont a 7. kötet következne, így nem olvasom, és legalább jut időm az államvizsgára készülni. Másfelől rossz érzés, mert tudom, hogy van folytatása a történetnek, és kíváncsi vagyok rá. Merle stílusa nagyon jó, imádom... alig várom hogy folytathassam. (A hiányzó rész címe: Libben a szoknya. Ha látjátok valahol, akkor gyorsan telefon nekem! :-) )
Az államvizsgáról jut eszembe, hogy nekem államvizsgám is lesz rövidesen... 2 hétvégém van, amit tanulással kellene eltöltenem... és fogok is, mert nem akarom elhúzni a dolgot. De hihetetlen hogy ha az embernek ilyen dolgokkal kell törődnie (mint tanulás), milyen mennyiségű egyéb (persze nagyon jó) dologtól kell távol tartania magát... pl erre a hétvégére ezeket a programokat tudtam volna magamnak beszervezni: Anime-meet (erről majd egyszer írok, jó társaságban levés, azokkal akikkel LAN partin is voltam), Sícuccvásárlás Barnabással (egyetemi osztálytársam, neki szintén tanulnia kellene... lehet hogy nem csak én nem bírok tudatom majmaival? :-D Mély megnyugvás tölt el...), Zenehallgatás kedvenc Laren d'Or "barátomnál" (lásd linket oldalt, kedvenc zeneszerzőm irtójó zenével, ide úúúgy szeretnék elmenni :-( és nem lehet... ), kedvesem ugyan lemondta, de szerintem rá tudnám beszélni egy találkára Vasárnap. Ez máris 4 nagyon kellemes dolog, amit csinálhatnék a hétvégén, ha nem kellene tanulnom. :-(
Elolvastam az 1984-et. Egyenlőre nagyon friss az élmény. Mikor letettem a könyvet úgy le voltam taglózva, hogy percekig mély depresszió állapotában leledztem. Furcsa volt, mert amióta Kedvesemet ismerem, nem voltam ennyire mélyen. Szerencsére most is csak egy röpke fél órára süllyedtem le, és csak a könyv hangulata miatt, de annyira feketén láttam mindent... nem is, inkább szürkén. És annyira be voltam zárva, mint a végén a főhős a saját gondolatai közé. Rég elfeledett érzés, de nem örülök, hogy ott jártam. Nem jó olyan mélyen. Még szerencse, hogy nem beszéltem közvetlen utána senkivel... Azért ajánlom a könyvet mindenkinek, de csak akkor, ha éppen boldog fázisban van... mert az tuti, hogy üt.
Kedvesem matematika dolgozata nem sikerült valami fényesen.. legalábbis saját elmondása szerint... ami azt jelenti, hogy 3-as lesz... nem vagyok jó tanár. :-( Sajnos.
Ma találták meg a blogomat legelőször kereső útján. Eddig csak ismerős blogokról néztek el ide, de ma először idegen is. Arra kerresett a google-ön, hogy "időben lefeküdni". Ez elég sok mindent elárul ;-) Isteni jelként értelmezem...
Kitaláltam, hogy milyen fényképezőgépet fogok venni magamnak: Olympus C-755 UZ. Sajnos még nem lehet kapni Magyarországon, viszont eléggé megnyerő volt, amiket írtak róla, és tetszik is. Kettő dologban nem olyan, amilyet akartam: nagy méretű, és xD kártyás. :-( Ezek eléggé negatívak, de úgy döntöttem, inkább ez lesz. Az a 10x-es zoom nagyon jó dolog! Olyan jó lenne vinni síelni, de azt mondták mindenhol, ahol utána érdeklődtem, hogy csak tavasszal jön be Magyarországra. Lehet hogy nem fogom tudni kivárni, és megveszem az elődjét a C-750-et. Semmiben nem különbözik az én választtottamtól, csak más szkint kapott...
Lehet hogy még ezt sem mondtam, de valszeg megyek síelni feb 15-től egy hetet. Unokatestvéremék visznek :-) mint eddig már 4 éve mindig... jó lesz megünnepelni, ha meglesz a diplomám, vagy elsírni a bánatom... az biztos, hogy élvezni fogom. :-) TÉnyleg, most hogy így utána számolok, most lesz 5. éve, hogy ott telelek... :-) jubileum.
Most viszont jól lefexem, pedig még akartam írni mindenféle jó dolgot... de majd holnap.
Ui: Pitcsoda elméletileg befejlesztette hozzám is a frissülésértesítő szolgáltatást, ki lehet próbálni. :-)

Nam jut eszembe cím ennek a bejegyzésnek. Mese, mi is történt velem az elmúlt pár napban. Tegnap rossz napom volt, mert elfogott egy általános engem-senki-se-szeret érzés, és nagyon antiszociális voltam. Ezt némileg oldotta, hogy este mehettem Kedvesemhez, szigorúan matekoktatni... de előtte még előadást kellett tartanom az OLAP rejtelmes világából pár kollégámnak. Az előadás félig meddig úgy sikerült, mint számítottam, az eleje és a vége egészen olyan volt, mint kellett volna lennie... a közepében volt szerintem egy mélypont...
Kedvesem matematikaoktatása furcsa volt. Hogyan követeljen, és hogyan legyen szigorú az ember ahhoz, akit szeret? Hogyan kellene tolerálni, ha magáraveszi az én-ezt-úgysem-fogom-tudni-soha-megcsinálni köntösét? Pedig tudom róla, hogy amikor megembereli magát, és amikor végre a feladatra figyel, és nem arra, hogy "én ezt nem tudom", akkor meglepően ügyes. Mivel érezhetően kellett még gyakorolni vele, ezért Vácon aludtam, és felkeltünk 5-kor, és még akkor is tanultunk... szerintem kellene még pár óra, amíg belerázom őt a matematikába, mert eszméletlenül rosszul tanították őt eddig. De én jól meg tudnám tanítani... azt hiszem. (az Isten adjon hozzá türelmet, ha véletlenül lesz rá lehetőségem)
Kaptam Pitcsodától egy novellás kötetet, ami Csáth Géza összes novelláját tartalmazza. Elolvastam belőle egyet, amit ajánlott nagyon és nagyon bejött... Mesél amelyek rosszul végződnek. :-) Tényeg rosszul, de mégsem szomorú az ember utánuk... inkább keserűséget éreztem, de azt is csak kicsit. AZt hiszem szeretni fogom ezeket a novellákat, ha a többi is ilyen lesz... mert bár amit olvastam is nagyrészt halálról, és reménytelenségről szólt, mégis volt benne valami boldogító. Én legalábbis úgy éreztem. Szívem szerint azt írnám, hogy tele voltak életigenléssel, ha nem érezném ezt a szót már nagyon elcsépeltnek...
Kezdem nem szeretni ezt a rendelős dolgot... tegnap későn hozták, nem voltam már otthon. Most felhívtam, és közölte, hogy nem fogja tudni kihozni... miért nem szóóólt? grrr... most én intézkedhetek megint, hogy mikor hozzák ki. :-( Úúúútálom. Megint el van rontva a napom... :-

11 óra, és ma még senki nem olvasta el a blogom. Azt hiszem lassan célt fogok érni a rabszódikus frissítésekkel, és kilóméteres bejegyzésekkel. Ha már senki nem fog olvasni engem, akkor tényleg olyan lesz mint egy napló. :-)

Sikeresen túléltem életem legrosszabb angolóráját. A tanítónéééni sikeresen tudatosítota velem, hogy rettenetesen hülye vagyok az angolhoz, és hogy NEM JÓ AMIT ÍRTAM. Szuggesszív pillantásától megfélemlítve el kell ismernem tényleg nem tudok angolul. Soha nem is tudtam. Azt sem tudom mi az az angol. Japánt szeretnék tanulni. Elegem van. Beígért egy kellemes dolgozatot holnaputánra, de persze nem fogok tudni rá tanulni... valahogy most már nem is érdekel. Az sem, ha olvassa ezt a blogot.
Összeszedtem tegnap este, hogy miből fogok államvizsgázni. (Feb 5, már alig várom :-) 44 tétel. 8 tantárgy. 15 nap (ebből 11 munkanap). Ki lehet számolni, hogy mennyit tudok rájuk tanulni. Elkezdtem keresgélni anyagot is. A 8-ból 6-7-re találtam is anyagot. A maradék meg majd megszerződik... ja, és el ne felejtsem, hogy kell még csinálnom egy ppt-t is, amin bemutatom a szakdolimat. Soha nem csináltam ErőPontBemutatót, úgyhogy az is szééép lesz. Vajon miért érzem úgy, hogy ezt is le fogom sz@rni magasról. Pedig nem kellene.
Kedvesem matekdogája rosszul sikerült. :-( Ezt nagyon sajnálom, hisz én segítettem neki tanulni... így utólag lehet hogy úgy kellett volna, hogy csak az elvét megnézni, de nem kiszámolni, és sokkal többet, és úgy hogy ő csinálja meg, ne én... hiába, soha nem tanítottam eleddig, ezt is meg kell tanulnom. Sajnálom, hogy nem tudtam neki többet segíteni. :-(

Elegem van, de úgy komolyan. Alig haladtam a munkában, hiányzik a Kedvesem, nem jutottam el TaiJira, mert angolom volt, ahol ráadásul nem éreztem jól magam. Mármintt egyszerűen rossz volt ott lenni (szóval nem úgy értem, hogy fájt valamim vagy ilyesmi). Ez már lassan tendencia, hogy angolon egyre rosszabbul érzem magam. Lehet hogy tényleg át kellene állnom japánra ;-). Az még érdekelne is. Az angoltanárnőnk olyan, mint egy elkényeztetett macska. Mindenkit karmol, néha dorombol, de csak ha kedve van... és a legrosszabb, hogy olyan hangulatember, hogy na. (és a hangulata mint a tavaszi időjárás :-) Furcsa egy nő... biztos ismeritek azt a közmondás-szólást, hogy "Óvakodj a sovány szakács főztjétől." így vagyok vele (többek között) angolt tanít, de saját elmondása szerint nem szeret angolul olvasni, és a munkahelyén kívül hallani sem akar angol szöveget... furcsa, én tök élvezem, hogy lassan jobb angolom van, mint azoknak akik készítik a filmek feliratát :-) Mindezek ellenére mégis azt mondom, hogy rendes ő valahol... pedig már annyiszor bántott, hogy meg sem érdemli hogy ilyeneket mondjak róla. De az utóbbi időben... hmmm... egyre rosszabb. (pedig még házit is csináltam most) Mind1, szó se róla..
Ma sem láthattam, és ma sem láthatom a kedvesem. Lassan eljutok arra a pontra, hogy csendes beletörődéssel fogom viselni a hiányát, és csak várom, hogy láthassam. A mai telefonbeszélgetés jó hosszúra sikerült, és asszem most először hosszú idő óta nem miattam. Tök ó volt hallgatni kedvesemet, ahogy ömöttek belőle a szavak, alig akart elengedni (jajj, nagyon örültem neki, itt mosolyogtam, amikor beszélt), mintha most nagyon hiányzott volna neki egy beszélgetés... kellemes élmény volt. Ha összeszámolom a mai napon a második kellemes élményem.
Az első az volt, amikor Pitcsodával elbaktattunk a Szeráj (nemtommilyenj) nevű helyre (Vig Színházzal szemben, egy török kajálda), és jól belaktunk. Finom volt, kipróbáltam életemben először azt a fehér innivalót. Az utolsó alkalommal megkérdeztem, hogy mi az, és a lányka, aki osztotta azt mondta, hogy sós joghurt innivaló, és ez elrémített (hogy oltja a szomjat, ami sós?), és akkor nem mertem. De most!!! Kiderült, hogy nem is sós, és nem is joghurt ízű (úgyhogy teljesen stimmel a mit a lány mondott), hanem enyhén savanyú és kefír-tejföl ízű folyadék (na jóóó lehet hogy kicsit joghur íze van, de nem olyan mint az édes gyümölcs joghurtok, amiket a boltban kapsz, hanem a natúr fajta. De inkább tejföl.), és nagyon jól csillapítja a szomjat, és a sós/édes kaja mellé kitűnő kísérő. Szóval bejött :-) És a mentolos tarhonya is finom volt (ennek van egy spéci neve, amit sehogysem tudok megtanulni... talán valami fűszeres kása, vagy mi... de nem hiszem, mert nem kása). Érdekes, hogy még soha senkit nem sikerült rábeszélnem, mert amint meghallják, hogy "mentolos" rögtön menekülnek, hogy nem akarnak rágóízű dolgot enni. Hogy összenőtt a mentollal a rágó fogalma, a legtöbb ember nem is tudja, hogy a mentol is egy egyszerű fűszernövény, mint pl a zeller, és ugyanúgy más kajákba is beleteszik, és nagyon finom. Mindenki úgy veszi, hogy mentol = rágó, és semmi más.
Befejeztem ma este a Francia História 6. kötetét, és elbúcsúztam a főszereplőtől. Ha sikerül végre megszereznem a 7. kötetet, abban már más a főszereplő, szóval furcsa lesz.Azért kíváncsi vagyok rá, de erős a gyanúm, hogy nehezen lesz meg. Már több mint 1 éve elfogyott az utolsó kötet is a Libri könyvpalotából. Kellene keresni valami eldugott könyvesboltot... ott még lehet van.
Mivel nincs Francia história, így 1984-et fogok olvasni (köszönhetően Kedvesemnek). Kicsit elbátortalanít, hogy a "kötelező olvasdmányok" könyvsorozatban van, és életemben csak 1 értékelhető kötelezőt olvastam, pedig amit adtak mindet végignyaltam becsülettel. (szar volt az összes, kivéve az Aranyember, de azt sem olvastam volna el, ha nem kötelező) Remélem jó lesz, kíváncsi vagyok rá. Furcsa lenne, ha jó lenne, mert a kötelező olvasmányok ugye azért vannak, hogy megútáltassák az emberrel az olvasást, és ez is olyan köntösben jelent meg...de azért kíváncsi vagyok. Sokan mondták már hogy jó (és 10milliárd légy nem tévedhet! ;-) )
De most alszom 1 jót...

Ma volt az utolsó megmaradt tantárgyból a ZH-m, rettenetesen gagyi volt, pedig egyszer sem olvastam el a teljes anyagot. kb. 70 oldal volt, én nagyjából 25-öt néztem át, és mégis, mégis 5-ös lett, úgyhogy megvető (és elégedett) mosollyal az arcomon írattam be az indexembe életem remélem utolsó érdemjegyét. Szép zárás, asszem. Nem tervezem soha soha többé hogy iskolába járok. Elég volt. Útálom, és már alig várom hogy végre elérkezzen az államvizsga napja (vagyis inkább annak a napnak az estéje, amikor már túl vagyok rajta). Jut eszembe még arra is fogok jegyeket kapni... de az nem számít (:-) az biztos nem lesz 5) Megkaptam a Diplomaértékelésemet is, azt a külső értékelő 4-esre díjazta. :-) (én nem adtam volna rá annyit)
Megígértem magamnak, hogy ha vége ennek a vizsgának, beírok ide pár sort, hogy milyen baromságot kellett megtanulnom... de most eléggé lusta vagyok rá. Az ilyen blőd és fölösleges tantárgyak miatt akarom abbahagyni a tanulást (többek között). Az Egyetem 4 éve alatt egyetlen tanár volt, aki értékelhető tudást adott át (lehet hogy bennem volt a hiba), és még egy, akinek olyan tantárgya volt, amiből sokat lehetett volna tanulni, csak szarul adott elő, és nem érdekelt (szinte hallom felcsendülni apám hangját erre a mondatra: a hozzáállásoddal van baj édes fiam. :-D Hiába, ilyen idős korban már nem tud parancsolni az emlékeknek az ember.). Az elsőt úgy hívják, hogy Kovács László, és adatbázisokat tanított, és merem állítani, hogy életem legjobb informatikai területű tanára. Rohadtul tudta, amit tanított, és nagyon jól mondta el. Nekem nagyon bejött, amit, és ahogy leadott. Mivel már nincs nála egy vizsgám sem, így ez nem számít nyalizásnak (remélem). (egyébként ő volt az egyetlen tanár, akinél egyetlen egyszer megbuktam a 4 év alatt... na jó csak 3.5 volt, de az olyan hosszú leírni). A másik tanárt inkább nem is írom le, minek...
Ami rossz pont ebben a napban, hogy nem láthatom Kedvesem, mert tanulni akar... ezt teljesen meg tudom érteni, de akkor is szerettem volna látni. :-(
Ja, még nem is meséltem, hogy Miskolcra autóval mentünk le Tamással (alias Totó), aki úgy vezetett, mint a fene. Szóval nyomta neki, mint akit üldöznek, végig padló gázzal jöttünk + autópályamatrica nélkül (ezt csak utólag mondta meg ;-) ). Ami miatt ezt leírom, hogy a 150-es tempót szerény véleményem szerint a Szuzuki (1 literes) bírja ugyan, csak nem szereti. Mentünk kb 400km-t, és egy teljes tank benzint bekapott. Az kb 35 liter... ki lehet számítani mennyit fogyasztott... ha mellérakom, hogy apám (aki a másik véglet vezetési stílusban) alatt egy hasonló kocsi (1.3-as Szuzi) volt olyan, hogy 4.5-ből kijött, akkor az nagyon gáz. Ennek ellenére apám vezetési stílusától a falra mászom... régebben szerettem, mert tök jól nyomta, de mostanában figyelmetlen, és annyira nem tudja más vezetők mozgásából kitalálni a szándékukat, hogy hihetetlen. Nagyon csodálkozom rajta, hogy eddig nem lett nagyobb baja. (biztos a csiga tempója miatt van ;-) )
Ezt csak azért írom le, mert így utolsó alkalomra megtudtam, hogy vizsgára nem jó autóval menni, mert bár hamar odaérünk (lehet később indulni) és hamar haza, a vezető nem tud tanulni, és a másik sem annyira, mintha vonaton mennénk. Az sokkal nyugibb ilyen téren... (szóval ez egy jó tapasztalat)
Azt sem írtam még, hogy végre raktam fel pár linket, mint "Zolka kedvenc linkjei" de még bővülni fog. Pár szót azért elvesztegetek ezekre is:
Amiben benne van hogy anime, az a nagyátlagot nem érdekli, mert a Japán rajzfilmekkel, és képregényekkel foglalkozik... (tudom Giant, még mindig nem nézted meg a rajzfilmeket, amiket adtam... ne is mondd. Azon is csodálkoznék, ha még meg lennének >:-> (/me gonosz))
Laren'dOr egy magyar zeneszerző srác (inkább pasi, mert már gyermeke is van), akit van szerencsém személyesen ismerni (sajnos nem eléggé), és isteni zenéje van. A honlapjáról le lehet tölteni pár samplét, de sajnos ez az összes, amihez hozzá lehet jutni magyarországon, mert eléggé rétegzenét játszik, így nem éri meg a nagyoknak támogatni őt, és (tipikus művész probléma) kiadni saját erőből nem tudja műveit. Egyébként instrumentális szintetizátorzenét játszik... kicsit emlékeztet a zenéje Jean Michel Jarre néhány művére, és itt-ott Mike Oldfield korai albumaira is. Nagyon kellemes zene, kár, hogy magyarországon nem ismerik. Az USA-ban állítólag egész nagy rajongótábora van... (ki tudja mi az egész nagy... >:-> )
A Kimochii egy kissé erotikus töltetű site, de nem állom meg, hogy feltegyem (remélem kedvesem nem veszi érte a fejem.) Ázsiai leánykák találhatók rajta mindenféle ruhában és pózban... nem kell vigyorogni, általában nagyon soft erotika, de aki szereti, annak :-). Azért munkahelyen ne nagyon nézegessétek, mert ért már meglepetés néhány képtől ;-) Remélem tetszeni fog...
Asszem mára ennyi, más nem jut eszembe.
De mégis... ez most kicsit morcolós rész lesz. Kaptam karácsonyra egy szendvicssütőt unokatesómtól (ezt már meséltem). Ez tök jó, már én is venni akartam (ezt is). Most Kedden próbáltam ki először (korábban nem volt kedvem), és kedvesem segítségével egész finomat tudtam csinálni vele. (telefonon keresztül távirányított -> Zolka szakácszseni) A következő kérdések fogalmazódtak meg bennem ezzel kapcsolatban: miért nincs ki- és bekapcsoló gomb az ilyeneken? Ha azt akarom, hogy kikapcsoljon, ki kell húznom. Micsoda hülyeség ez, nagyon nehéz és drága lett volna bele egy egyszerű billenőkapcsolót szerelni... :-( A másik, hogy nyakam teszem rá, hogy soha nem próbálta ki a tervezője, mert akkor rájött volna, hogy 3 esetből 2x odacsípi a rögzítő pöcök az ember ujját, és az fáj. Nagyon. Egyébként finom, ami kijön belőle, csak gyorsan elhűlik... főleg ha az ember a barátnőjével beszélget éppen telefonon... Az ebből leszűrhető tapasztalat: próbáld ki, a szendvicssütőt mielőtt megveszed!

Végre rávettem magam, hogy egy kis PHP-t kódoljak (kb 4 sort), és csináltam nektek egy galériát. Lehet nézegetni, és kritizálni is. Csak nem nagyon. Jelenleg csak a házoldal van benne, és az ígért falióra is. De nemsoká egyéb képek is felkerülnek, mint pl a tálcákon levő képek fotói.
Nincs kedvem tanulniiiii. :-( Segítsééég.

Ígéretem szerint feltettem kedvesem által készített rajzot. Íme: Házoldal
Szerencsére sikerült valamicskét haladnom a munkámmal is, de tanulni nem volt erőm, pedig csütörtökön ZH. :-( Na majd ma este összeszedem magam. Remélem.

Ezt is megértem, immáron hivatalosan, matematikai alapon is közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 20-hoz, ami szörnyű. Ha belegondolok, hogy az ember fia kb 33-35 éves koráig aktív, és épülő, és fejlődő, és utána már csak lefelé visz az út... jajj. már csak 7-8 évem van.
De hagyjuk ezeket a sírálmokat (vagy hogy kell írni), elmesélem, hogy miket kaptam szülinapomra. Kaptam: egy törülközőkészletet (nagy, meg kicsi, meg egy ugyanolyan anyagból készült tasak, ami nem tudom mire jó, de nagyon tetszik), egy Kis herceget in english (gyk: könyv), meg soksok nasst. Csokikat, meg nápolyit, meg sósmogyorót, meg konzervbarackot (?). Szóval most jól el vagyok látva. De a legjobb dolgokat akkor is Kedvesemtől kaptam (ki mástól); 1984-et (régóta el akarom olvasni (gyk: könyv)), 2004-es naptárt, amiben a mi fényképeink vannak (nagyon bejött), és a számítógép házam oldalát. Ez utóbbi talán kicsit furcsa lehet, ezért kitérő: Kedvesem rajzol nagyon szépen, és pl ez az egyik specialitása... majd mutatok fényképeket. (remélem Pitcsoda nem fog megölni a reklám miatt, de lehet ám rendelni tőle ilyesmit :-) Szóval ha Te is akarsz ilyet, akkor szólj.) És nagyon finom illata volt a hajának, amiről sikerült többször is megbizonyosodnom. :-)
Ma pedig munka. Rettenetes. Nem haladok vele (brühühü), mert semmi infóm nincs, hogy hogyan is lehetne ezt megcsinálni. Egész nap az MSDN-ben csámborogtam, és nem találtam semmit. :-(
Körkérdés: ha azt szeretnéd mondani, hogy valaki irígy, akkor milyen állathoz hasonlítanád? Én tudtam egy fajtát, de kiderült, hogy rajtam kívül minden unokatesóm másikat tud, aminek a hangalakja nagyon hasonló, de tök más állat, és a kifejezések/szólások lexikonában sem volt benne az én verzióm, és segíteni sem akarok nektek, ezért nem írom ide le, hogy én mit tudok, szóval írjátok meg, hogy mit mondanál: Irígy [állatnév]? (Jó körmondat ugye? :-D)
Nem tud valaki 1 olyan 5letet, hogy hogyan lehet tényleg felkelni reggelente? Ez most a legnagyobb problémám, hiába szeretnék időben felkelni, a végén tök későn kelek, és utána már tök dühös vagyok magamra, hogy miért nem keltem fel, de amikor ott fexem abban a kellemes meleg ágyban, és heverek, és félig álmodom, félig álmodozom az álmom, hmmm... az olyan jó. Szóval hogy lehet onnan felkelni?
No... kérdeztem eleget, most Ti jöttök. (De ma még ráveszem magam 1 POST-ra, mert már soksok képet ígértem nektek, úgyhogy beleteszem őket, ígérem. És biztos élvezetesebb lesz, mint a mélylinkek színeit, meg a harmonizáló-vevőcsalogató háttérképeket tanulni (ilyen baromságból vizsgázom csütörtökön. :- ))

Elkísértem kedvesem nyelvvizsgázni. Siettünk, és odaértünk időre, pedig Noja már parázott :-) Vittem neki egy levelet, amit (sajnos csak a tudtával) belerejtettem a táskájába (nem tudtam a tudta nélkül), de eléggé ideges volt, hogy ne nézze meg, csak utána. Mármint a vizsga után. Remélem tetszeni fog neki... Giant blogjában már volt, a tündéres vers (Ruszó József, ha jól dereng). Akármilyen ideges volt, azért jól esett látni.
Viszont nem haladok a munkámmal. Volt 1 kis sikerélményem tegnap, de ma... semmi. Azt sem tudom, mit csinálok rosszul, mert... mert szerintem jó, csak nem működik. :- És most teljesen elvette a kedvem, ami nem jó. Már nagyon várom, hogy haza mehessek.

Ez most egy panaszkodósabb bejegyzés lesz. Legalábbis azt hiszem. Ez a hét eléggé rosszul indult, mivel munkába kellett menni, és még rosszabb, ha arra gondolok, hogy ez a 7 6 napos. :-( Rákerültem egy új prodzsektre, amiben a változatosság kedvéért tesztelni kell, de ezt legalább én akartam, és remélhetőleg sikerül megmenekülnöm az MBF (aki tudja mi az, az tudja, aki nem, ne kérdezze, mert titok ;-) ) szorításából. Amit csinálok az tök jó dolog, csak megint nincsen doksi, viszont legalább (hogy igazán izgalmas legyen) még forráskód is csak félig van, így legjobb esetben is szürkedoboz tesztelés van fehér helyett. :- De ennek ellenére tetszik, és élvezem a próbálkozást vele. Mondjuk 4 napot szenvedtem 1 igazán egyszerű kis dologgal, de most büszkeséggel tölt el a tudat, hogy én meg tudtam csinálni. :-) Erről ennyit...
Voltam tegnap Kedvesemnél. Erre utal a cím is, eléggé rossz kedvű volt... és én nem tudtam őt felvidítani, viszont kicsit rosszul esett, hogy nem a szokásos örömmel várt engem. :- De most az egyszer (ha-ha) megbocsájtok neki, mert most van a nyelvvizsgája (mármint 7főn volt az első fele, és holnap lesz a másik), készül az érettségijére, félév vége van. Szóval akkora súly van szegényen, hogy csoda, hogy csak ennyire van szétzilálva idegileg. Én sokkal kevésbé bírnám... a történelemtanáruk egy szadista, komolyan. Szóval leginkább le a kalappal előtte, hogy ilyen jól viseli, még akkor is, ha Zolka ezt kissé megérzi, dehát 1x fenn, 1x lenn :-)
Voltam ma TaiJi-zni. Tök jó volt, rakat ismerősöm ott volt; Emese (ő egy barátosnéa unokatesómnak, tök aranyos csaj), Márti (pitcsoda.exe :-D ez tök jó, hogy így is le lehet írni.. há-há... tudom kockapoén, de nekem tetszik.), Tibi (az egyetlen általam megfertőzött ember... és jóbarát). Szóval tök jól éreztem magam. [kitérő: Van egy TaiJi-s ismerősöm, nevezzük Sanyinak, mert az a neve, aki csinált nekem annó egy pólóupgrade-t, azaz belehypózta egy pólómba, a Jinjang jelet nagyon szépen. Igazán jól néz ki, és most viseltem legelőször, csak volt vele 1 kis probléma: elfelejtettem kimosni előtte, és az izzadtságtól "kissé" érződött a hypószag (én nagyon éreztem, talán mert én voltam hozzá legközelebb). De a lányok nem menekültek nagyon, és azt biztosra veszem, hogy Sanyi szép munkája miatt van így. Ebből 2 tanúságot tudok leszűrni: hypó után mosd ki a ruhát. Valamint ha már büdös vagy legalább nézz ki jól. :-) És ne parázz. ]
Hideg van itt... mármint otthon, pedig majdnem maxon megy a kályha... Én szeretem a hideget, kedvenc kiránduló úticélom is Izland Grönland Finnland lenne, ha lenne rá pénzem. De nincs, így itthon élvezem ha fázom :-. Valamit nagyon kellene már csinálnom. Minden ismerősöm lakást vesz, és úgy érződik, hogy arra halad az életük, amerre kell. Nekem nem. Ekkora fizu mellett (meg hogy ugye magam tartom el) évtizedekbe telne kispórolni egy normális helyen lévő normális méretű normális lakás (jelenlegi) árát. És nem értem, hogy minden ismerősöm kocsival futkározik nekem meg nincsen olyanom, és még esélyem sem, hogy tudnék olyat venni. És még ha vennék, akkor sem tudnám nagyon fenntartani... szóval egyre erősebb a gyanúm, hogy valamit nagyon rosszul csinálok. Nincs valakinek valami 5lete, hogy mit? Dühít a dolog.
Most meguntam az írást... majd később folytatom. Lehet sokkal később.

Hááát ez is eltelt. A hónapléptetés feature hiány miatt "kissé" lusta voltam blogot írni, de Pitcsoda hathatós közbenjárására ez is megoldódott... Tehát mostantól megint lesz rendszeresen (?) blog (legalábbis a hónap végéig ;-)).
Mi is történt velem a LAN óta... a szilvesztert egy ismerősömnél töltöttem Kedvesemmel, végig activityztünk, és tűzijátékbámultunk... de előtte még voltunk egy étteremben is. Ehhez kapcsolódóan most egy kis kitérő (nem tudom szeretitek-e a kirétőimet, szerintem pont ez a lényege a blogomnak, mert ezek az apróságok, amik miatt "írva van"). Amikor Zolka kicsi volt, a szülei soha nem vitték őt étterembe, és mivel kicsi volt, igénye sem volt rá. De aztán nagyobb lett, és ráébredt, hogy milyen finomakat lehet olyan helyen enni, de ezzel együtt arra is, hogy magányosan bizony nem túl kellemes a gasztronómia mélységes élvezetébe belemerülni. Mivel azonban barátnő híjján voltam nagyon nagyon sokáig, így ez is csak egy olyan "majd ha lesz valakim" dolog volt. Amikor viszont megismertem Kedvesem, akkor (meg most is persze) rettenetesen örültem neki, hogy nem egy olyan amerikai-filmvászonról lelépett cicababa, aki mindig "vigyáz a vonalaira", hanem igenis szeret enni, és jó vele elmenni egy étterembe, mert értékeli a finomságokast :-P. Jó sok helyen voltunk már, pl Dionüsszosz, meg Sir Lancelot, meg Fatál, meg... őőő... most ennyii jut eszembe... ja, meg egyszer Visegrádon is voltunk egyben. Persze egy régóta étteremlátogató számára, aki már hosszú évtizedek óta járja a különböző helyeket ez nem sok. De nekem, aki 18 éves koráig kb 4x volt étteremben, annak az. Szóval ha tehetitek járjatok étterembe... ha más előnye nincs is, az biztos pozitív benne, hogy nem kell utána mosogatni :-)
Szóval visszatérve szilveszterre, voltunk a Noa nevő étterem/bár helyen, és ettünk egy finomat. Ez volt az egyetlen hely, ahol nem volt privát buli, és be is mehettünk kb 18 óra magasságában... (az összes többi privát volt, és még nem nyitott ki akkor) Nagyon finomat ettünk, bátran ajánlom mindenkinek, bár kicsit lassan hozták ki, de gondolom mert sok dolguk volt, szóval valószínűleg az nem általános. Kicsit drága volt, de tényleg nagyon finom.
Miután hazaértünk (ismerősöméktől) nagyon gyorsan bevágtuk a szunyát, és aludtunk egészen másnap 11-ig... és akkor vééégre kipróbálhattam, hogy milyen a Kedvesemnek reggelit csinálni. Nagyon jó dolog, látni az arcán a meglepődést, meg hogy mennyire tetszik neki a kényeztetés, és hogy ízlik neki, meg gusztusos a tálalás is... úgyhogy nagyon tetszett mindkettőnknek. Szívesen csinálnék neki ilyet újra, és gyakrabban, és... szóval tetszett.
Sajnos a szilveszter után nem talákozhattunk Hétfőig (jan.5), mert Kedvesem tanult a nyelvvizsgájára, de hétfőn végre el tudtam kalauzolni jól, és meg is vártam őt amíg végzett, aztán feltettem a vonatra. Ez volt az első alkalom, hogy én kísértem valakit vizsgázni, eleddig mindig engem kísértek, vagy magamban mentem... Nagyon furcsa volt, hogy ilyen helyre megyek, és nem kellene idegesnek lennem, mert végülis nem én felelek, de mégis az voltam, torkomban dobogott a szívem, de azt nem tudom miért... (lehet hogy telepata vagyok, és Kedvesem idegességét éreztem :-) ) Furcsa egy hely volt... (műegyetem, E épület, 7.em.) Teljesen lelakott folyosó, koszos és kopár falak, enyhe takarítószag, csúnya radiátorok. Engem olyan helyre emlékeztetett, mint amilyen a század közepén a diliházak belseje, vagy valami rendőrségi vallatószobák folyosója... rettenetes, és idegesítő környezet, aki oda kerül, biztos nem nyugszik meg tőle. Itt nyugtatgattam és bátorítottam Kedvesem, amíg sorra nem került, aztán még meg is vártam... tök jó volt. :-) Láttam nagyon jól esett neki, hogy nyugtatom, és talán tényleg nem figyelt annyira az idegességére. :-) Szóval ha meglesz neki, akkor az nekem is köszönhető!
Kiderült, hogy jan. 15-én megyek vizsgázni, szereztem már hozzá anyagot is... rettenetes. Olyanokat kell megtanulnom, hogy milyen legyen a linkek, meg a háttér színe egy honlapon, hogy oda csalogassa a vevőket... meg hogy úgy kell megtervezni a honlapokat, hogy minden felbontásban menjenek... meg kevés és kis grafikákat használjunk... Szóval egy nagy röhely lesz. Remélem.
Na de msot már álmos vagyok, majd holnap még írok... vagy nem.