Elméletileg elkészült az új blogfeature. Most már ilyet is tud a Zolka által fényezett CsodaBlogEngine. Aki tudja mit jelent ujjongjon, aki meg nem tudja mi az, annak nem is fontos ;-)
Be happy, bugreportot magánba kérem. ;-)

Még mindig kripli vagyok. Pedig reggel már egész jól voltam, virgonckodtam, meg minden. De mire beértem a munkahelyemre megint elfogyott az erőm.
Úgy tűnik a cég megnyert egy projectet, amin én is rajta leszek, és már ma indul. :-) Remélem tényleg rajta leszek.
Más egyéb is történt, de arról majd később.

Megfáztam. Rossz a kedvem. De valszeg egy tök jó projectre fogok kerülni, amit szeretek... :-) Managed C++-t kell majd megtanulnom. :-D Ami 1 jó dolog. Mindig is a C++ és a C volt a kedvenc nyelvem.
Kedvesemet nem láthatom Szerdáig. :-( Ez szörnyű...
(Ezt a postot a rövid írások szerelmeseinek ajánlom ;-))

és túléltem. Tök jó végre civilizált környezetben lenni, ahol nem mondják neked folyton, hogy: egyélegyélegyélegyél. Tisztára úgy érzem magam, mintha a Garfield féle farmon lettem volna. Ja, a jólismert, és szinte már természetes gyomorégés most is megvan :-S
Beszélgettem unokatesómmal. Ő az egyetlen ember, akivel fél órai beszélgetés után nincs kedvem semmihez, csak azon rágódom, hogy vajon mit mondtam neki rosszul, és mit kellett volna máshogy. :-( Most pl azon kapta fel a vizet, hogy azt mertem mondani, hogy nekem nem kellene az ő kocsija, mert az nekem kicsi, és én városon belül nem használnám, csak kívül, oda meg nagy kocsi kell (Peugeot 206-osa van). Erre nagyon megsértődött, és nagy büszkén kijelentette, hogy 22 éves kora óta kocsija van, és hogy az unokatesójai közül ezt senki nem mondhatja el magáról :-S. Való igaz én sem. Pedig de jó lenne. Pedig én nem akartam megbántani, de nekem tényleg nem kellene egy olyan pici autó. :-( De azért eléggé rosszul esett ahhoz ez a mondata, hogy igazán ráfeküdjek megint a kocsit akarok témára. :-< Szóval mostantól megint kicsit szigorúbb spórolás lesz. Nem állapot, hogy unokatesóm így beszól nekem. :-(
Egyébként nagymamámnál végig dolgoztunk. Fát vágtunk, és a hatalmas udvari káoszt akartuk rendbetenni. :-( De kicsit sem sikerül. Mutattam fényképeket is, a maximum reakció, amit ki tudtam csikarni a nézőkből, hogy... "Horvátország jobban tetszett" (ezt unokatesóm mondta). Szóval többet nem mutatok nekik fényképeket. Említettem már, hogy útálok nagymamámhoz járni? :-(
De szerencsére most már hazaértem. :-) Ez az első jó dolog, ami a hétvégén történt velem.

Most nézem hogy csak úgy hozzávetésként a többieknek hány találatuk van 1 nap. Noss... az én blogom a leggyengébb. Pit blogja 35 találaton állt amikor megnéztem, Gianté 18-on, az enyém 7-en. Ami azt jelenti, hogy bár én régebb óta írok mint Giant mégis nekem van kevsebb... nem szeretnek a népek. :-( Biztos rossz a stílusom.
Rettenetes lesz ez a hétvége. :-( Kedves nélkül, számítógép nélkül, net nélkül, normális WC és fürdőszoba nélkül (fontosságis sorrend), csak annyit tudok, hogy amikor majd visszaérek a cvilizációba, akkor megintcsak úgy fogom érezni, hogy elvesztegettem egy hétvégémet. Mégegyet... Pedig sok dolgom lenne. Lehet hogy be kellene szereznem egy laptopot, hogy legalább egy kicsit tudjak dolgozni...

Olyan fáradt vagyok mostanában. Hazaérek, és szinte azonnal bedőlök az ágyba, semmihez sincs erőm. :-( Lehet hogy több vitamint kellene ennem?
Tegnap kedvesemmel kipróbáltuk a videótelefonálást... legalábbis az én részemről. Van webcamem, meg nemrég vettem egy jobb mikrofont, és így tudunk beszélgetni, és Nojácska lát is engem :-). Nagyon jó dolog... szeretném én is látni őt, ezért be fogok szerezni egy webcam-et neki is... mert az kell :-) (nekem)
Igazándiból ennyi... hiányzik Nojácska. Más nem is történt.
Jöttem munkába a metróval, amikor megakadt a szemem egy iskola reklámján. Frissen érettségizetteket kerestek, leírták mit lehet tanulni (csupa húzótárgy), az alsó harmadát a hirdetésnek viszont egy "miért válassz minket" rész foglalta el. Alig hittem a szememnek, hogy mik voltak ott felsorolva. Én naív ember azt gondoltam, hogy azért jó választani egy iskolát, mert ott olyan dolgokat tanulsz, amit sehol máshol. Vagy nagyon jó/híres/válogatott tanári gárdával oktatnak, vagy az elvégzése után onnan a legmagasabb a munkát találók aránya... ilyesmi. Ezzel szemben ez az iskola az alábbi pozitívumokat sorolta fel:
- kapsz diákigazolványt, és ezzel soksok kedvezmányre vagy jogosult
- jó a hangulat
- nem kell felvételizni
- iskolajellegű iskola, jogosult vagy adókedvezményre, családi pótlékra, meg minden állami támogatásra
még volt 1-2 pont, de azok már nem jutnak eszembe, bár hasonló kaliberűek voltak. Azt hiszem ehhez nem is kell több kommentár, ide jutottunk.

Megvolt unokatesóm diplomaosztója. Béna voltam, a legtöbb fénykép kék lett, mert elfelejtettem hogy lámpára állította a White Balance-t, és a vakutól bekékült :-( Unokatesóm nagyon helyes volt, és végre diplomát is kpaott... szóval happy. :-)
Kedvesemmel voltam utána táncolni. Olvasta az Üvegfal mögöttös postomat, ezért nagyon figyelmes, és kedves, és imádnivaló volt. Nagyon tetszett, hogy így "kellek neki", ami azt jelenti, hogy van még remény szerencsére. Ott is ragadtam Vácon, és jót aludtunk egymás karjában. Meg volt matek korrepetálás is még az este folyamán. Olyan jó, hogy tudok neki segíteni... igazán jó érzés.
Nem is meséltem a táncot. Ritka rosszul ment. :-( bot lábunk volt, de legalbb nevetni tudtunk sokat. Most tanultuk angolkeringőből az előremenést, chachacha-ból a newyorkot, meg a lányok a forgást. Gyakorolni kellene.
Reggel rohannom kellett haza, mert még volt egy kis dolgom munka előtt, így sikerült elintézni a soksok telefonból 3-at (már csak 1 maradt) és amiért haza rohantam is kész. :-) Szóval ez a nap már nagyon jó.
Remélem sikerül még beszélgetnünk este is, és akkor maga lesz a tökély.
Sajnos nem fogom kedvesem látni hétvégén, mert leutazom édesanyámhoz, így nagyon jó volt, hogy maradhattam Vácon. Fájt volna, ha haza lettem volna zavarva úgy hogy nem láthatom Nojácskát egy hétig.
Ez most egy jó zavaros post volt, mentségemre legyen mondva, hogy fáradt vagyok, és sok a munkám.

Csak hogy kicsit enyhítsem az előbbi post negatív hangulatát.
Ma ezeket tervezem csinálni:
- lógás munkahelyről, és részvétel unokatesóm diplomaosztóján.
- kedvesemmel tánc, és nevetés saját bot lábunkon
- Vácra kiséret
- Matekkorrepetálás, kémiakorrepetálás
És soksok telefon, mert már kezd a körmömre égni a soksok elintéznivalóm :-(
Húzós nap... remélem jó lesz... főleg a táncban reménykedem. :-) Az biztos jó lesz... csak gyakorolnom kellene. :- Vagyis kellett volna.

[Kitérő: A cím eredetileg Robert Merle egyik regényének a címe. Most rögtön kérek elnézést, hogy fölhasználom.]
Így érzem magam. Üvegkalitkában. Látom az embereket magam körül, rámnéznek mosolyognak, de üres a mosoly. Nincs igazi érzelem, nincs személyes kapcsolat. Rájuk nézek, és keresem az ismerős arcokat. A régi jó barátok néha benéznek, köszönnek, de hangjukat elnyeli a fal. Csak a tátogásukat látom, szájukról olvasom, hogy talán ez egy szia volt.
És aki leginkább hiányzik, Kedvesem sem jön át az üvegfalon. Már hetek óta tart ez az állapot... talán Kréta óta. :-( Lehet hogy még előbb óta is. Pedig van remény... néha érzem, hogy ott van mellettem... de mire elkezdeném érezni a lelke melegét, megint az üvegfal mögött van. És néha már úgy érzem, hogy magát az üvegkalitkát sem látja, csak átnéz rajta.
Kitörhetnék, érzem az erőt magamban. De tudom, hogy a robbanás sok üvegszilánkot szórna szét. Talán azokat sebezné meg leginkább akiket szeretek. Akiket vigyáznom és óvnom kell. Talán elmúlik... lehet hogy egyszer arra ébredek, hogy már nincs itt, eltünt. Titokban magamnak sem megvallva érzem, hogy ha ez bekövetkezik, akkor már azok sem lesznek ott, akihez most vágyódom... az üvegfal mögött.
Egy utolsó idézet, csak hogy ezt se feledjem el soha: "Ez nekem rosszul esik. Ne haragudj. Önző vagyok."

Itt állt egy post, amit kitöröltem. Nem érett még meg a dolog, hogy a nyilvánosság elé tárjam Lehet soha nem is fog. A címét könyörületből meghagyom, vagyis inkább saját okulásomra, hogy ne feledjem el a mai estét. Elég legyen annyi, hogy volt egy furcsa beszélgetésünk Kedvesemmel, amelynek pozitív volt a végkicsengése, de nem tudom, hogy lesz-e bármi hatása. Várakozás? Persze.

Kell nekem cipő táncra, és így ebédidőben egy cipőbolt felé vettem az irányt. Bementem, soksok leárazás tábla, és soksok jó áru. Kivételesen egész sokat láttam, ami tetszett... rögtön ki is szúrtam egyet, ami tetszett, fölpróbáltam, jó is volt, meg kényelmes... gondoltam megveszem. Ára 30e Ft, leárazva 50%-ra. 15, az már viselhető. Odabktattam a pénztárhoz, elmondtam a pénztármakrót (jónapotkívánok,eztszeretnémmegvenni,kártyávalfizetnék), és átadtam a kiválasztott dobozt. A pénztáros először a vonalkóddal próbálkozott, majd billentyűvel. Homlokráncolt, hümmentett kettőt... majd közölte, hogy hát itt elírás van, mert ez bizony 90%-os. Már kezdett kiverni a víz, hogy most 27-et itt kell hagynom... amikor rámnézett, és teljesen természetesen azt mondta: 3000 Ft lesz. Teljesen leesett az állam, hirtelen nem is tudam, hogy mit mondjak. Gyorsan visszakérdeztem, hogy ez most komoly? Mire azt mondta, hogy reméli igen. Jó, fizettem, majd megkérdeztem, hogy van-e még ilyen ("nem tudom") és elviharzottam... ma még megyek 1x :-D imádok így cipőt venni. Kell valakinek hogy hol jártam jól? ;-)

A csütörtök és a péntek eléggé felejthető napok voltak, mivel nem naggyon csináltam semmit. Egész végig azon gondolkoztam, hogy mit adjak kedvesemnek. Meg unokatesómnak is. :-) A végére Szőke adott egy nagyon tetsző tippet, hogy adjak kedvesemnek egy bóntartót. Bón, jelenleg abban az értelmében, hogy beváltható papírfecni, amivel azt kérhet tőlem, ami rá van írva. Tehát csináltam egy kis kinyitható füzetecskét, banna zsebekkel, azokban pedig kicsiny kinyitható lapokkal, amelyere mindenféle dolog volt írva. Hogy mik, az titok. Egész pénteken éjjel azt csináltam, egy percet nem aludtam. De kész lett. :-D. Beszereztem még este 70 szál rózsát... ebből 20 nagy és szép, 50 apró. Hogy miért, azt majd később...
Kedvesem nem sokat írt a dolgokról, ezért én most egy kicsit részletesebben mesélek. :-)
Tehát a szombat:
Kedvesem a megbeszélt időben érkezett, én majdnem elkéstem, de éppen odaértem. :-D Kapott 1 szép szál rózsát, azért hogy "elaltassam a gyanakvását". Előző szülinapján ugye egy nagy csokorral kapott, és úgy gondoltam, hogy ha számít megint egy nagy csokorra, akkor az 1 szál majd eloszlatja a reményeit ;-) Megvettük a jegyet a moziba (Terminál), majd elmentünk a Ráday utcába skót étterembe... mire odaértünk még nem volt nyitva, mert 12-kor nyitott csak... ezért sétáltunk egy negyed órát arra, aztán beültünk. Kedvesem őszibarackos csirkesteakot evett, én meg aknás csirkesteakot (almás-diós). Istenien főznek le a kalappal, nagyon finom volt. Utána visszasétáltunk a moziba, megnéztük a filmet (nem rossz. kicsit kegyetlen néha, és szívmelengető részei is vannak... szerintem nagyon jó, bár a romantikus szálat nem kellett volna erőltetni. Cathrin Zeta Jones nagyon gyenge volt. :-( )
Utána elsétáltunk hozzám, és szépen jöttek a meglepetések. :-D Először megkapta a 19 szál rózsáját, :-D aminek már nagyon örült, aztán ajándékot bontott... kapott egy angel-os pólót, egy üveg levélnehezéket, meg egy üvegdobozkát... meg a már előbb említett bóntartót. Ez utóbbin sokat nevetett. Állítólag nagyon gyerekesre sikerült, szerintem nem, de ha neki olyan... :-D Utána még egy meglepi következett, amihez fölhasználtam a maradék 50 szál rózsát, és ami szintén titok ;-)
Utána hazakísértem, és vigyáztam az álmait. Kaptam tőle saját készítésű puzzle-t (tök jó, már 2x kiraktam, imádom a puzzle-t :-D) Nagyon jót aludtam, ilyen finomat már rég nem.
Tudjátok mi tetszett a legjobban a szombatban? A rohanás hiánya. :-) Egyetlen egyszer sem kellett sietnünk. Mindenhova volt idő odaérni, semmiről sem késtünk le majdnem. (leszámítva engem, amikor rohantam kedvesem elé, de azon kívül nem votl semmi...) Olyan nyugodt volt, hogy csak na :-) Egyszerűen pihentem egész nap. :-D
Vasárnap unokatesóm volt soron. Majdnem elkéstem tőlük, de végül nem, volt finom ebéd, és még minden. Kiderült, hogy Szilvi diplomaosztója most szerdán lesz, úgyhogy munkahelyemről el kell kéretszkednem már dél körül, és még így is lehet hogy ütközni fog a tánccal a dolog. :-( Most 2 között őrlődöm. Unokatesóm is megérdemelné, hogy vele legyek, mert ő is ott volt az enyémen, meg kedvesem is. A tánccal sem akarok lemaradni, mert nem voltunk nagyon ügyesek :-( úgyhogy ha kimaradna egy foglalkozás, az nekünk halál lenne. :-( Most úgy érzem, hogy a diplomaosztón ott leszek, és fotózok meg minden, aztán ha gyorsan kivégzik a társaságot, akkor még a megvendégelés elején is, és a táncra odaérek... de ki tudja, hogy mi lesz még :-(
Ja, unokatesóm kapott egy pár tasak gyöngyöt... mert a mesterségek ünnepén nekem kellett visszafogni őt, hogy ne vegyen gyöngyöt... most kapott sokat. :-) Úgy láttam örült neki... ami érdekes, mert utána megmutatta, hogy mennyi van neki :-D Rengeteg. De az a fontos, hogy örült.
Ma pedig itt vagyok a munkahelyemen. Megpróbáltam kisírni kedvesemtől, hogy találkozzunk ma is, mert szeretném visszaállítani a heti 3x találkozást. De nem :-( Pedig... szerdán találkozunk 1 kicsit tánckor, utána nem látom egy hétig szerintem, mert hétvégén megyek nagymamámhoz. Valószínűleg. Ha meg nem, akkor meg 60-as évek stílusú buliba megyek. És a fusimunkáimmal is haladnom kell...

Mindkettőn túl vagyok sajnos, pedig egyiket sem szerettem volna abbahagyni. :-)
Táncon tanultunk Blues-t (ez valami nagyon alap nagyon egyszerű tánc) a tanár azt mondta, hogy rávezetésként tanuljuk. Nem voltam túl ügyes, mert párszor még ezt a nagyon egyszerűt is elrontottam. :-( Tök jó volt kedvesemmel táncolni. A karomban tartottam, és együtt mozogtunk, és... nagyon tetszett. Utána kicsit nehezítettünk, és angolkeringőt kezdtünk tanulni. Jól elmondta a tanár, hogy az angolkeringőt egybe kell írni, a bécsi keringőt meg külön, és ez így helyes. Lényeg, hogy azt is elkezdtük. Vettük a négyzetlépést, meg a forgást. Már amikor előzőleg jártam táncolni, akkor is a keringő volt a kedvencem (meg a roki), mert annak a legjobb a zenéje, és az a legkellemesebb... Szerintem. És végül volt Chachacha. Az nem tetszett, mert olyan furcsál a lépései... és nagyon gyors is. Az ment a legkevésbé... Kedvesemnek meg a keringő volt mumus. De utána náluk otthon gyakoroltunk. :-) Csudajó volt, közösen kitalálni, hogy hogyan is kell lépni. :-D Ja még nem is írtam, hogy kedvesem igazán kitett magáért, mert olyan csodaszép ruhában volt, hogy teljesen leesett az állam, amikor megláttam. :-)
Viszont váltócipőt elfelejtettünk hozni... de azért beengedett a tanárbácsi :-D tök jó fej volt... és olyan táncosak a mozdulatai. :-)

Nincs kedvem írni. Sok minden történik mostanában velem, és mégis szinte semmi. Ólomlábakon suhannak el a napok. Várom, hogy végre vége legyen, és alig bírok elkapni 1-1 képet belőlük, oly sebesen lassúak. Rohanva várok, lassan robogok. Érthetetlen de ez is csak egy villanás, ami már órák óta a fejemben van.
Hétvőn Vác volt. Sok beszélgetéssel, álmodozással, és álmok mesélésével, féltékenység, és magamban való hibakaresés... tegnap kicsit nyugodtabb nap, de délután azért facsarodott a gyomrom vagy 2x. :-( (és nem is ettem rosszat.) De aztán nagyon jó volt, újabb beszélgetés, fényderülés, mosoly, és megnyugvás. Motozó aknamunkások persze dolgoznak bennem... de foldozom a bizalmam falát, és ellenállok. Kedvesem édes és segít...
Ma tánc lesz, beíratkoztunk általam. Erre nincs magyar ragozás, hogy én beíratkozam és magammal együtt Kedvesemet is beírattam, de ő nem volt ott, tehát a beíratkoztunk nem jó, mert ő nem volt ott, a beíratkoztam sem, mert nem csak én írattam be magam, hanem őt is, de a beírattam magunkat sem jó, mert nem mást kértem meg, hogy írjon be. Olyan sok nyelvész ember van itt, hogy kell írni. Hibát is lehet javítani, tudom hogy van. Várom, és kíváncsi vagyok.
Kedvesem sulija furcsa. Pl kevés órája van. Nagyon kevés. Viszont van gyakorlata, ami minden hónapban 1 hétig tart, és olyankor néha még haza sem mehet. Olyankor nem kell órára mennie, hanem csak gyakorlatoz. Fölcsillant a remény, hogy talán néha nálam kell megszállnia, mert este későn végez, és akkor már nem jut haza. És akkor nálam marad :-D. Az pedig azt jelenti, hogy lehet hogy mégis használatba kerül a nálam letétbe helyezett fogkefe. [Kitérő: aki már együtt él egy lánnyal, annak ez nem feltűnő, aki meg még nem, annak lehet hogy ez eszébe sem jut, de olyan jó érzés reggel megpillantani kedvesem fogkeféjét a fürdőszobában. Mintha már itt lenne, de legalábbis már félig ide költözött. Szinte ígéret, hogy lesz majd használva. Hogy lehet hogy egyszer csak azt veszem észre, hogy ő is ott van. Fogkefefétis. Beteg vagyok? Ugyanez van a nálam felejtett hajtűkkel. Ránézek, és tudom, hogy véletlen itt maradtak, de talán mégsem véletlen. Hmmm... bolondság, hogy egy fogkefe, és 2 hajcsat otthont varázsol a lakásomból.]

Nem romboltam le. Remélem hogy amikor nem vigyázok rá, más sem tiporja el.

Meglepően jó hétvégém volt. Apámnál voltam, megünnepeltük a 61. szülinapját. Kapott tőlem Krétán vásárolt bort, meg mogyorósszeletet. Úgy láttam örült neki :-) Voltunk Szombat délben gulyáslevest enni, ugyanis szolnokon most volt a gulyásfesztivál. Bringával mentünk, apám öreges tempújában. Nem is emléxem már mikor ültem utoljára biciglin, de még nem felejtettem el. :-) Nagyon jó volt. (csak az én ifjonti és nyughatatlan véremnek kissé lassú volt a tempó, de az nem is baj)
Nagyon jó ötlet volt tőlem összerakni egy számítógépet szolnokra is. Igaz egy régi darab, de azért a PHP meg a MySQL szépen elfutkároz rajta. :-) fejleszteni meg tök jól lehet. Szóval egész hétvégén programoztam. Most érik a csemegeszőlő eleje is, jól beszőlőztem (meg is lett az eredménye első nap :-D), meg bekörtéztem. :-)
Apám mától nyugdíjjasnak számít. És nem dolgozik. :-D Ez nála azt jelenti, hogy bár szabin van (a köztisztviselőknek vagy miknek van ilyen "rekreációs szabadság", ami egy hosszabb szabi amit mondjuk 20 évenként lehet kivenni, és lehet akár fél év is.), valószínűleg minden nap be fog menni, és dolgozik. :-( Néha majd korábban jön haza, vagy lecsípi a pénteket. :-) Legalábbis szerintem.
Ma pedig találkozom kedvesemmel. Már nagyon várom. :-D Ma van az első napja a suliban! :-) Vajon mit fog mesélni?

Találkoztam tegnap Kedvesemmel Pesten. Kerestünk neki szgépházat, meg sétáltunk egy nagyot. Utána hazakísértem, fagyiztunk, blogoztunk, és vééégre jól meg tudtam őt ölelni. Nagyon hiányzott már. És most sokáig nem fogom látni, mert hétvégén nem leszek otthon. :-( Apámnak lesz szülinapja, őt kell megköszöntenem. De asszem viszek haza munkát, és akkor nem fogok annyira unatkozni. :-)
Olyan jó volt Kedvesem mellett ébredni, és az ő illatával elaludni... teljesen el is felejtettem már, pedig Krétán 8 napig aludtunk együtt.
Hiányzott... és már most is hiányzik.

Sokan depressziósak ismerőseim közül. Nem tudom miért, jön talán a tél, és tudat alatt kezdünk bezárkózni? Hmm... szerintem ez lehet a dolog nyitja.
Nem történik mostanában velem semmi. :-( Nem kapok olyan szgépázat, amilyet Kedvesem kinézett magának. Az egész városban nem lehet kapni. :-( Szörnyű.
Más újság nagyon nincs... sokat dolgozom, de az nem olyan fontos, hogy leírjam. Annyit azért mégis leírok, hogy a tegnapi estém, kb 8-tól hajnali 3-ig azzal telt, hogy az ügyfél által küldött referenciaadatokhoz próbáltam a programom kimeneti adatait igazítani. A végén kiderült, hogy ők rontották el a számolást, és rosszak a ref adataik :-( Fölöslegesen dolgoztam 8 órát, pedig sok más dolgom is lett volna. :-
Ma láthatom kedvesem. Remélem. Már nagyon várom. Hiányzik nekem.

Gondoltam beszólok már, hogy nehogy valaki azt higyje, hogy történt velem valami, vagy nehogy azt higyjétek, hogy elvesztem/meguntam. Vagyis most kicsit meguntam a blogot, de ez nem marad így, és újra fogok írni. Hiszen már jóideje írom, és eddigi megfigyeléseim szerint, ha valamit az ember fél évig rendszeresen tud csinálni, az már megszokás ;-)
Szóval... nem tudom mikor meséltem már utoljára. Asszem valami olyasmi volt, hogy vettem billentyűzetet, meg rákattantam a Gyrotwisterre. Noss azóta már vettem mégegy bill-t kedvesmnek is, és nagyon tetszett neki, meg elkezdtem beszerezgetni neki a mindenféle szgép alkatrészeket, hogy legyen végre egy jó gépe. :-) Már megvan a lap, meg a proci, meg meg van rendelve a háza, a procihűtő, meg még egy pár dolog van raktáron ;-). Szóval nagyjából 1 winyó, és egy memória híja van. De az már csak a jövő havi keretbe fog beleférni. :-(
Voltam kedvesemnél Szombaton, és nagyon jó volt... tollasoztunk, beszélgettünk, futottam köröket, nyaltunk fagyit, és kedvesem is rákattant a gyrotwisterre :-).
Hihetetlen, hogy mi mindenre képes az ember, ha elhatározza magát. Most éppen ezzel a gyrotwisterrel volt ilyen tapasztalatom. A lényeg az, hogy ha már föl van pörgetve, akkor tök könnyű gyorsítani, és fönntartani a pörgését. De beindítani nehéz. Nagyon nehéz. Ezért péntek este, amikor még mindig csak 30 próbálkozásból 1x sikerült beindítani elhatároztam, hogy most addig nem fexem le, amíg meg nem tanulom. Hajnali 5-ig tekergettem. Akkor jöttem rá a nyitjára. :-D De megvan. Tök jó érzés volt.
Elolvastam Michael Ende: Momó című könyvét. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki szereti a szívmelengető gyermekmeséket, és nem félnek egy meséből tanulni. Mennyivel szebb lenne a világunk, ha Odüsszeia, meg Anyagin, meg Noszty fiú esete TM-val című gusztustalanságok (és még sorolhatnám hosszan, nagyon hosszan) helyett ilyesmit adnának a felnőttek a gyerekek kezébe. De ez csak az én véleményem.

Elkezdtem szórni a pénzem jól. Első áldozatom a vadászat során a billentyűzet. Ilyet vettem: Logitech Internet Navigator Special Edition. És tök jó, van rajta hangerőszabályzó, meg görgő, meg minden. És fekete. Örülök neki :-), mint egy gyerek.
Következő vadászatomkor kedvesemnek is beszerzek egy új billentyűzetet, sajnos nem ilyet, mert neki magyar kell, és ebből a tipusból nincs magyar. Úgyhogy ő egy másik Logitech-t fog kapni. :-) Meg egy házat is.
Új mániám van: Gyrotwister. Ez egy játék, ami gyroszkópos elven működik, és nagyon jó. Állítólag nem nagyon lehet magyarországon kapni, de én megkísérlem a lehetetlent. Egynelőre csak a munkahelyemen egy munkatárs hozta be, és azzal játszom időnként. 15000/perces fordulatra lehet kb felpörgetni... akkor már körülbelül 15 kilósnak érzi az ember. Nekem nem hiszem hogy 10000-ig sikerült felpörgetnem :-)
Nem jutottunk el ma Pitcsodával edzésre, pedig be volt tervezve... csakhát Zolka elaludt, és csak negyed 8-kor ébresztette fel Pitcsodát, és akkor már könnyű volt lebeszélni, hogy mégse menjünk. :-D No nem baj, majd Kedden, de akkor már tényleg!

Nem írtam. Tudom. Azért mert nem volt időm. Ez rossz duma, de most tényleg nem. Rám szakadt pár fusimeló, amiket gyorsan és szakszerűen (expeditíven... imádom az Oscart) megoldottam. Vagyis... lassan és gány módon, de legalább működik. A munkehelyi munkám is kimozdult az abszolút mélypontról, és most már javuló tendenciát mutat... (kérdés: ha egy 1 évig .NETező emberről kiderül, hogy nem tudja mi az a GAC, akkor Ti mit csinálnátok? Én csak nyugodtan elmeséltem neki... remélem megértette.)
Voltam ma Vácon. Vagyis már 13 perce tegnap, de nekem még ma. Naggyon jó volt, kedvesemtől finom vacsorát kaptam, és isteni finom illata volt. Mármint kedvesemnek (is, meg a vacsorának is, de most Kedvesemre gondoltam első sorban)
Most csak ennyi... holnap majd még írok.