Nagyon jó napom volt tegnap. Elmesélem, nem menekültök. Reggel a kellenténél később ébredtem Kedvesem karjaiban... és az ilyen karok nagyon marasztalóak tudnak lenni, úgyhogy csak a 8:20-as vonattal tudtam eljönni Vácról. Sajnos már olyan korán, de várt a munka :-S. Egyenesen oda mentem, és 1-ig ott húztam az igát. Utána hazarohantam, hogy átöltözzek, megszépüljek ;-), és öltöny-jópasi szerelésben rohanjak vissza dolgozni. Este ugyanis Kedvesem karácsonyi ajándéka történt, mert ezt a színházat kaptam tőle ajándékképpen.
Nóra, ez volt a darab címe. Ibsen híres (a művelteknek, de én nem voltam az, nem hallottam még róla) művét kaptuk Eszenyi Enikő hihetetlen főszereplésével. Ilyen jól én nem is tudom mikor éreztem magam színházban, a darab teljesen magával ragadott, és és és... El sem tudom mondani, mennyire tetszett. Nem is mesélek róla többet, nézzétek meg. Az biztos, hogy Eszenyi Enikő a kedvenc színésznőm lett tegnap este.
Nem feledkezhetem meg Kedvesem másik meglepetéséről sem, mégpedig a különleges ruházatról, amivel kedveskedett nekem. Egy piros színű selyem kínai fölsőt viselt (nem találtam meg a neten a nevét. Blúz. Példa. Csak kedvesemnek nem teljesen levágott a ruha ujja, hanem Picit hosszabb.) és elmondhatatlanul csinos volt benne. Fekete blézer és piros kínai ruhácska... elállt a szavam, és a lélegzetem is. Kár hogy nem készült róla fotó. De az is biztos, hogy örökké emlékezni fogok rá. Felejthetetlen emlék.
Holnap szilveszter. Még nem tudom mit fogunk csinálni, mivel Giant felesége kicsit... negatívan áll a dolgokhoz, úgyhogy (megint) a saját kezembe kell vennem a dolgok intézését. Pedig olyan jó volna, ja egyszerűen valaki meghívna magához, és kész. De most keresnem kell valami helyet, ahol még van hely, és tudunk szórakozni. Ki van závra, hogy találok jó helyet, de ki tudja... este végig kell járnom a várost, és próbálkozni. Tipikus én féle hozzáállás: nem hiszek benne, de mindent megteszek érte, hátha mégis. :-)
Nademostmár munka...
De jó volt tegnap... meg ma reggel is... hmmm....

Eltelt. Örülök, és sajnálom egyszerre. Utálom az ünneppel járó felhajtást, a tömeget, a szaladgálást. Ugyanakkor szeretem látni az örömöt a szemekben és arcokon, ami mutatja, hogy talán eltaláltam egy-egy ember vágyát vagy ízlését.
Úgy tűnik hogy kezdek fölnőni, mert ajándékot egyre kevesebbet kapok. Kedvesem volt eddig az egyetlen, aki kicsit gondolkozott rajtam, és vette a fáradtságot, hogy kitaláljon nekem ajándékot. Jól sikerült: kaptam tőle egy szép bőr pénztárcát. Jó sok zsebbel :-). Meg egy babazoknit is, gondolom mobiltartónak vagy dísznek. (nem azt jelenti, hogy kedvesemmel ketten már hárman vagyunk, még mielőtt valaki félreértené ;-)) Meg Raffaellót is. Meg hatttalmas adag kaját. :-) Meg egy meghívót is, ugyanis megyünk megint színházba; holnapután Nóra a Vígszínházban. Anyósjelölttől kaptam egy hatalmas takarót, ami nagyon szöszöl, de hihetetlenül selymes tapintású. Annál már csak Kedvesem bőre a selymesebb... Unokatesómtól kaptam egy üveg pezsgőt, meg egy tábla csokit.
Ennyi. :-)
A fontosabb dolgokat már leírtam :-), mármint hogy mit kaptam... de azért leírom, hogy ezekhez hogyan jutottam hozzá:
Csütörtök este levonatoztam apámhoz Szolnokra. Ott aludtam (vacsora: káposztáshús), majd másnap reggel földíszítettem apám karácsonyfáját, aztán irány Tiszabura (istenhátamögötti csigányfalu, ahol a magyarok már csak 5%-ot tesznek ki, és azok átlagéletkora is kb 40 év). Odaértem kb fél kettőre, rövidesen befutottak unokatesómék is. Karácsonyfadíszítés, ebéd, ajándékosztás, unokatesómék el, lefekvés (közben folyamatosan evés), felkelés, sokat evés, délután busszal vissza apámhoz Szolnokra. Apámmal még elszaladtam azt unokatesójához, ott is karácsonyi hangulat, aztán vissza, alvás, hajnalban kelés, vonat, és már haza is érkeztem Pestre, ahol gyors ajándékcsomagolás után vonatozás kedvesemhez. Ajándékátadás, kajálás (kedvesem banános pudingos tortája isteni!), TVnézés, beszélgetés, alvás, reggel elszabadulni nem tudás, de aztán mégis, délre beéérés munkahelyre, dolgozás (semmi kedv), este szabadulás, végrehazaérkezés. :-)
A végeredmény: gyomorégés (Vasárnap nagyon, később kevésbé), és 3 vagon kaja. (6 rúd bejgli, rakat aprósüti, húsok, köretek, káposztáshús 2 üveggel, sok alma, körte, el vagyok látva nagyon)
Itthon meg várna a munka, már megcsináltam a villanykapcsolót, kellene mosogatnom, mosnom, de én most játszani fogok. Mert nagyon szeretnék már. Mert nagyon hiányzik! Úgyhogy most játszani fogok...
Mindjárt :-)

Éééés igen. Eljutottam odáig, hogy az ajándékok száma elérte a kritikus alsó határt, minden fontos megvan. Persze még kell vennem pár dolgot, de már apám-anyám-közelirokonok-kedvesem kész van. Holnap elszaladok még egy helyre, amiről Szőke mesélt nekem, és akkor teljesen kész lesz mindenki ajándéka. :-)
Kitaláltam azt is, hogy hogyan veszek sorra mindenkit a Karácsony alatt, remélem senki sem marad ki nagyon.
Volt ma egy beszélgetésem egy új kollégával. Neki elméletileg az a feladata a cégnél, hogy "én jól érezzem magam a bőrömben, és ne akarjak elmenni máshova dolgozni". Amolyan személyi resource manager, lehet neki panaszkodni, meg elmondani, ami a szívedet nyomja. Legalábbis ez az elmélet. Egyébként korrekt volt, de szerintem nem sokra ment velem, mert nem tudtam senkiről semmi rosszat mondani. :-) Azt is mondta, hogy a kis fogaskerekek nagyon fontosak, mert ugye azok végzik a munkát, stbstb, és mivel én is az vagyok itt, ezért én is fontos vagyok, blah blah blah. Ezzel csak az a gond, hogy kicsit félrevezető. Ugyanis persze a fogaskerekek fontosak, mert tényleg ők végzik a munkát, és tényleg ha ők elmennek, akkor gáz van, de. Nem én vagyok a fontos. A kisebb alkatrészeket sem javítják a gépben, hanem, ha elhasználódótt vagy nem jól működött, akkor kidobják. Csak a fődarabot szokták javítani. ;-) Azaz, amit mondott tök jól hangzik, és igaz is, csak nem ugyanazt jelenti nekem, mint neki. Mindegy, meglátom, hogy változik-e tőle valami, és ha igen, akkor boldogság, ha nem, akkor nem. Azért kíváncsian figyelem. :-)

Szombat munkanap. A legtöbb ember számára ez szokatlan, és rossz dolog. Korosztályomból én vagyok az egyetlen, aki még emléxik, hogy amikor ovodás voltam, anyukámnak minden második szombaton be kellett menni dolgozni, és olyankor nem maradhattam én sem otthon, és el kellett mennem oviba. Ezzel még nem is lenne gond, de az az óvoda, ahova jártam rendesen hét közben, az nem volt nyitva hétvégén, és egy másikba kellett mennem. Csak arra emléxem, hogy nagyon kicsi volt a szoba ahol tartottak minket, és sötét is volt, és nem szerettem ott lenni. Nagyon nem. De az megmaradt, hogy nagyjából akkor lett szabad a szombat, amikor én megszülettem.
Már reggel is úgy ébredtem, hogy rossz kedvem van. A péntek esti elválás jól rámnyomta a bélyegét a hangulatomra, bár eszemmel pontosan tudom, hogy semmit nem jelent ez sem, a szívem lázong. Csitítom, csitítom, de lassan nyugszik meg.
Szombat este házavató buli volt Pitcsodánál. A pénteki tapasztalatok miatt nem is hívtam kedvesem, tudom, úgysem jött volna, nem akartam mégegy nemet az arcomba. Ezért egyedül mentem. Soha nem voltam még ilyen helyen, ezért nem tudtam, hogy ajándékot is illik vinni, a bulihoz való hozzájáruláson kívül is. Általában növényt szokás adni, ez is új volt nekem, de most már megtanultam. És Pitcsoda kérdéseiből azt is, hogy ajánlott utánanézni a növény típusának is, meg a lelki világának hogy tartási tanácsokkal lássuk el a gazdát ;-).
Egész szép társaság kerekedett... Robymus, Szőke, Giant, Sko, és pár ismeretlen arc is föltünt. Beszélgettünk, zenét hallgattunk, pirospöttyös túrórudit falatoztunk, és sokat nevettünk, jól indult a dolog. (azt azért hozzá kell tennem, hogy be voltam fogva, és takarítottam is :-D, de cserébe kaptam vacsorát) A csapat nagy részének távozása után, a kemény mag (amibe most kivételesen én is beletartoztam) elkezdett játszani. pitcsoda beszerzett egy twister nevű játékot, aminek az a lényege: van egy szőnyeg, amire színes pöttyök vannak festve. A játékosok (max 4 min 2) fölállnak, és egy bíró forgat egy pörgyetttyűt, ami ahol megáll, azt kell csinálni. Ugyanis a pörgettyűre föl van írva a 4 végtag, és a színek. Ahol megáll a nyíl, azzal a végtaggal kell arra a színre mozdulni. Igazán szép emberszobrok kerekedtek belőle, ismerkedéshez kiváló, összejövéshez méginkább. :-D Mivel elég erőteljes nőhiány volt (eleinte 4 pasi 1 lány, utána 4/2-re javult az arány) ilyesmire nem nagyon volt lehetőség. A kedvem akkor is eléggé mélyen volt, így általában én voltam a bíró, de 2x engem is befogtak.
A Twister után ungameztünk, ami szintén nem járült hozzá a kedvem javulásához, de azért jól szórakoztam. Hajnali 5 körül jöttünk el Pitcsodától, eléggé lekonyulva, és fáradtan, de egy "nekem tetszett" érzéssel.
Hazaértem, rossz kedvem volt, DVD-ztem, aztán lefeküdtem, és aludtam 12-ig. 1-kor fölkeltem, hogy na most akkor már mindenképp kellene valami értelmeset is csinálni. Elmásztam a Duna Plázába, hogy találjak valami ajándékot a hiányzó embereknek. Onnan átmentem a WCC-be, ott is költöttem, végösszegként elszórtam 20e Ft-t, és megvan nagynéném, anyósjelöltem, és kedvesem ajándéka. Nem igazán jó ajándék egyik sem, izzadtságszagú, és erőltetett mind, de ez van. Csak ilyet találtam. Közben találtam egy olyat is, ami lehet hogy nagyon jó lenne, és tényleg ötletes, de annyi pénzem már nem maradt, hogy azt is megvegyem :-(. Majd talán hétfőn. Vagy később.
Hátra van még Anyám, és nagyanyám. Pénzem viszont nincs. :-) Szép kilátások.

Annyi mindent kellene csinálnom a hétvégén, hogy le kellett mondanom a hétvégi Vácot. :-( És lehet hogy a jövő hetit is. Nem tudom mikor fogom látni kedvesemet, de szerintem talán jövő hét Vasárnap.
Mit is kellene addig csinálnom: karácsony, amit ilyenkor már nagyon-nagyon nem szeretek, ajándékvásárlás (anyám, nagynéném, keresztapám, kedvesem, és anyósjelöltem ajándékai még hiányoznak, ezek közül keresztapám, kedvesem, és anyósjelölt ajándéka még kitalálásra vár... ez a legrosszabb része :-)
Pitcsoda írt most egy postot, amit elolvasván elgondolkoztam... a mondat valahogy így hangzott, ami beindította az agyamat: "Nem szoktam érteni azokat az embereket, akik saját maguk számára állítanak fel korlátokat és utána panaszkodnak, hogy milyen rossz".
Arra gondoltam, hogy vajon tényleg én állítom föl magam számára a korlátokat? Nem tudom biztosan, eddig én úgy gondoltam, hogy csak elfogadom a mások (társadalom/rokonok/barátok) elvárásait, korlátait. Ha nem fogadom el, akkor az adott kör emberei kivetnek maguk közül, pl, ha pedofil vagyok, akkor a társadalom kivet magából bebörtönöz, őrültnek bélyegez, megöl. Ha a családom korlátait nem fogadom el akkor az vet ki magából: megünepelni a szülinapokat, néha odatolni a képem, kedves lenni, jó képet vágni a kritikákhoz, stb. Persze megtehetem, hogy azt mondom, ez nekem nem kell, viszont akkor nem lesz családom, hazám, barátaim, stb. Ki akar így élni? Döntéshelyzet: elfogadod, és tartozol valahova, amit lehet hogy néha nem szeretsz, de alapvetően mégis, és együtt élsz a hibáival, vagy nem fogadod el, és kilépsz... vagy ha nem lépsz ki kidobnak. Persze minderre lehet azt mondani, hogy "ha igazán szeretnek, akkor a különbözőségemmel együtt is el fognak viselni és szeretni". :-) Ez szép közhely, de nem igaz. Jó példa a társadalomból való kidobásra még a kultúrális sokk nevű dolog is. Aki még nem hallott erről, ez kb azt jelenti, hogy ha valaki elköltüzik az országból, hogy máshol éljen, mindegy mi miatt, de pl munka, vagy házasság, vagy akármi, akkor be kell illeszkednie egy másik ország időnként igencsak különböző szokásvilágába. Amikor valaki túrista, ez nem észrevehető, hiszen olyankor nem az embereket látod, hanem az országot. De az apróságok, pl az emberek humora, a szokások és udvariassági szabályok, a mindennapi élet ritmusa teljesen más lehet, és ezt nem mindig tudja egy másik kultúrában szocializálódott (jajj de művelt vagyok, LOL) ember megtanulni. Persze nem lehetetlen. Ha valaki nem tudja megtanulni, hogyan kell egy másik ország lakóival együtt élni, akkor szépen elszigetelődik. Nem lesznek barátai, nem lesznek kapcsolatai, senkije sem lesz, a társadalom kiveti magából. Vagy másik példa családból való kivetésre: ha pl én kitalálnám, hogy akkor mostantól vegetariánus leszek, mint ahogy már többször gondolkodtam rajta, akkor a következővel szembesülnék: ha a rokonokhoz utazom, akkor nem tudnának nekem enni adni. Nem értenék meg, hogy miért nem jó az ő ennivalójuk, és miért nem fogadom el tőlük. Biztosan nem szeretem őket. Menne a rábeszélés, a pörölés, és akármilyen okosan, és szeretettel próbálnám elmagyarázni, hogy miért nem eszem olyasmit, rosszul jönnék ki belőle. A vége az lenne, ha nem állok be újra a sorba, hogy nem hívnának családi eseményekre, hiszen ki akarja bámulni a képem, amikor én nem eszem, és ki akarná elviselni, hogy saját kaját viszek. Mi a helyes lépés erre? Vagy beállok a sorba, és lesz családom, vagy nem, és akkor nem. A korlátot ők nem állítanak, de én látom, és inkább engedelmeskedem. Jól gondolkodom?

Színházban voltam, 10 kicsi négert láttam, nekem tetszett :-D. Na most bővebben... Pitcsoda véleményével ellentétben nekem tetszett a darab, köszönhetően annak, hogy mellettem nem volt üres szék, és hogy úgy álltam hozzá, hogy most nem fogok semmi magvas gondolatot hallani. Maga a darab ötletes volt, a színészek tetszetettek, és a főszereplő lány szerintem igen jól játszott (a másik személyes kedvenc a mindenkit meggyanúsító magánnyomozó), és egy péntek esti kikapcsolódásnak nagyszerű volt.
Miután elváltunk a többiektől elkísértem kedvesem a Nyugatihoz, ahol kiderült, hogy 40 perc múlva fog menni a vonata. Megkérdeztem, hogy szeretné-e hogy elkísérjem. Semmi választ nem kaptam, és hozzátéve azt, hogy még kedd este amikor kérdeztem tőle a telefonba, hogy majd hazakísérhetem-e, akkor egykissé határozatlan "talánmostnemkellene" volt a válasz, így el is könyveltem magamban, hogy akkor ma maradok itthon :-(. Persze ez elég rosszul esik az embernek, de ez van, régen bőven elég lett volna ennyi is. Kérdeztem a síelésről is kedvesemet, arra is határozott és megmásíthatatlan nem volt a válasza. Ezen most gondolkodhatnék, és törhetném a fejem, hogy vajon miért... de igaza van Pitcsodának: máshol tart az életünk kedvesemmel, ha neki így jó, akkor így lesz.
Az viszont biztos, hogy ha nem vágyik az én társaságomra, akkor nem leszek vele. És pont. Most pedig dolgozom egy kicsit.

Nem volt kedve Kedvesemnek táncolni menni... úgyhogy lebeszélt. Fáradt is voltam, meg engedékeny hangulatú is ;-). Lényeg, hogy találkoztunk a nyugatiban, és hazakísértem. rossz hangulatban volt, és én próbáltam ugyan boldogítani, de a 32 órás munkanapom után (végül annyi lett) nem nagyon volt bennem erő. Pl elkezdtem olvasni, már Vácon, amíg kedvesem tanult... és arra ébredtem egyszer csak, hogy kedvesem azt kérdezi, hogy van nálad pénz? Mert rendeltünk kaját, és már oda is ért, és csengetett is, csak én nem hallottam. Pedig nagyon hangos csengőjük van. Annyira álmos voltam, hogy még az sem esett le, hogy milyen rossz hangulata volt Kedvesemnek... pedig így visszagondolva párszor nagyon csúnyán nézett rám. :-( Reggel meg keltem 5:50-kor... és jöttem vissza. Délre be is értem munkahelyemre.
Holnap színház... ezért kimarad az edzés. :-( Nem örülök neki. De ugyanakkor tök jó lesz, mert láthatom kedvesem.

Nem enged el főnököm. Pedig szeretnék megfürödni, meg megborotválkozni, és ruhát is váltanék, de nem :-(. 29 órája itt vagyok, és csinálom a dolgom... Molli már küldött hazafelé. Lehet hogy mennem kellett volna :-(
Kedvesem útálni fog, ha ilyen gusztustalanul megyek vele táncolni :-(
Kíváncsi leszek, hogy fognak-e engem jutalmazni ezért... hogy így "tönkreteszem magam". Majd Januárban kiderül.

Nekem teljesen elkerülte a figyelmemet, hogy tényleg, ma egy éve írok nektek. :-D Éljen éljen.
Akik régebben olvasnak még emlékezhetnek az első minimáldesign-ra... milyen sokat szenvedtem azzal is...
Tök jó.

Benn voltam egész éjjel, és húztam az igát. :-( Ha akartam sem tudtam volna hazamenni, mert beragadt a céges biztonsági ajtó, és ezért sekisebe volt reggel fél kilencig... többen is benn aludtak. :- Még szerencse hogy most nem terveztem hazamenetelt, mert nagyon dühös lettem volna.
Kabarérádiót hallgattam, nagyon jó músor volt ;-)

Igen, úgy tűnik mindenki elkezdett jobban a blog felé fordulni. :-) Giantnak nagyon szép a designja, és lecserélte a csodablogengine-t (shame on him). Pedig már elkezdtem tervezni, hogy kicsit rendbeszedem, és egy királyságos adminfelületet csinálok hozzá... de ezexerint csak magamnak fogom megcsinálni. :-( Meg esetleg kedvesemnek, ha igényt tart rá.
Elmesélem tegnap esti szívásomat. [szakmai rész következik, aki nem kocka, az ugorhat] Ugye azt már elmeséltem, hogy vettem egy 160-an winyót, amitre át akartam költözni, mert az nagyobb, és az én 120-asomat kapja majd meg kedvesem. Át is másoltam már hétvégén rá szinte mindent, kivéve a rendszerpartíciót, mert azt majd Ghosttal akartam. Nekem otthon nem volt, így gyorsan szereztem egyet (tegnap este), és azzal próbálkoztam. Sajnos csak 2002-es ghost jutott, de nem baj, gondoltam. Nem ragozom nagyon, a nagyobb winyót csak 32GB-osnak látta, és miután ő ílyen szépen fölismerte attól kezdve a windows is csak annyinak látta. Az összes (több mint 100GB) adat ami rajta volt elveszett. :- Másfél órát kerestem egy samsung winyókhoz készült Low Level formattert, vagy Disk utility-t, vagy bármit, de a Samsung site-ja teljesen halott volt. Szerencsére az internet hatalmas, és velem van az erő, ezért sikerült kibányásznom egy mély bugyorból. Azzal is szívtam kb fél órát (mert 2-t töltöttem le, és az első, ami saját bootfloppyt csinált magának nem működött, míg a másik ami csak 2 fájl volt DOS-os boot floppyt szeretett volna, win alól nem működött, úgyhogy azt is kellett keresnem) Végül sikerült visszaállítanom normális méretre, és még átkapcsoltam UDMA 133-ra is (micsoda hülyeség, hogy UDMA-100-zal kerül forgalomba :-). Az adatok persze elvesztek, de majd újramásolom őket.
Ezen fölbuzdulva gondoltam, ha a 2002-es Ghost ilyen rossz, hátha egy újabb verzió jobb. Gyorsan le is töltöttem egyet, reggelre ért le, és és és kiderült, hogy valójában egy NAV 2004-et töltöttem le :-(. Grrr... szóval nem tud valaki kölcsönözni egy 2004-es Ghostot? ^_^''
Szakmai rész vége.
Meg a postnak is, most nincs mit írnom... majd később.

Én megmondtam :-(. Most is itt csücsülök. Ahelyett hogy: otthon pihennék, programoznék, olvasnék, ennék, aludnék, vagy kedvesem mellett lennék...
Kíváncsi vagyok mikor jutok haza... és szinte biztos, hogy holnap is ugyanez lesz... de egy dolog biztos. Szerdán táncolni fogok, ha addig élek is. Olyan jól ment előzőleg is, és újra szeretném vezetni Nojácskámat a parketton. :-D
Éhes vagyok. Már rég kiment belőlem a déli kínai ebéd sült banánostól... a többiek nem rendelnek pizzát, mert mennek haza... így én sem. Majd kiugrok, és veszek valami junkot. :-( Pedig a Burgerking nagyon rossz :-(, nem szeretem. De az van közel. Megint egyedül leszek idebenn :-(.
Miért van az, hogy mindig én húzom a legrövidebbet? /zolka most nyíg/
Kíváncsi volnék, hogy lesz-e ez majd honorálva. Meg a korábbiak is.
És a build miatt most unatkozás van. És a nagy projectet még el sem kezdte buildelni, ami egymaga 2 órás. :-(

Hát igen... Szőke, aki oly sokáig volt fáradhatatlan kínaizótárs, és .NET mentor (és még sokmás... rossz az aki rosszra gondol) elhagyja a céget. Nem fog velem kínaizni többé :-(, és nem hív többé kajálni minket :-(. Kár. Sajnálom. Remélem jobban fogja érezni magát az új helyen, és megérni neki, a váltás.
Pitcsoda pedig visszatért, és újra blogol (ki tudja meddig <- gonosz megjegyzés).
Egy könnycsepp, és egy mosoly.

Jó gyors hétvégém volt. Pénteken ellógtam Taijira, utána pedig beszereztem kedvesem hiányzó elveszített ajándékát. Tudjátok, amit a vonaton felejtettem. Most már csak a sálja hiányzik, de ma reggel megkapta az enyémet mert fázott szegény, úgyhogy remélhetőleg nem fog megbetegedni a feledékenységem miatt. :-)
Szombaton gondoltam Vácra menni, mivel vasárnapra maszírozástanfolyam volt beütemezve. Reggel viszont szólt egy ismerősöm, hogy meet lesz, és nem hagyhatom ki, az év utolsó összejövetele. Ezért mennem kellett... előtte azonban még elugrottam bevásárolni. Kedvesemmel megállapodtunk, hogy veszek neki végre egy házat, olyat, ami nekem tetszik, és amíg nem találunk egy jót neki, addig azt fogja használni. Nekiindultam, vettem egy szép Casetek házat, 1GB memóriát (magamnak), egy 160-as winyót, kisfloppyt. Hazabaktattam bepakoltam, és elkezdtem átmásolni a cuccaimat az új winyóra, mivel az én 120-asomat kapja meg kedvesem. Betettem az memet is :-). Utána és a meet után elindultam vácra. Sajnos elég késő volt, és egy dislexiás fatökű pasi miatt lekéstem a vonatot is, úgyhogy sokat kellett sétálnom, de azért kb 19:20-ra ott voltam kedvesem ölelő karjaiban. :-)
Vasárnap jó korán keltem, hogy odaérjek 9-re a maszírtanfolamra... nem tetszett nagyon, mert eléggé... kellemetlen párt fogtam ki. :-( Nagyon nem volt szimpatikus. :-< De csak nekem nem volt párom, így nem volt választási lehetőség. :-S
Mivel szombaton elég későn értem oda, és ezért nem tudtam már matekot magyarázni kedvesemnek, ezért nem volt más választásom, minthogy Vasárnap is vác felé vegyem az irányt. :-)
Ma reggel pedig elkísértem gödöllőre Nojácskát, hogy ne fázzon annyira, és mosolyogjon végig. Azt hiszem elértem a célom ;-)
Most tudtam meg, hogy valszeg megint éjszakázás lesz ezerrel :-(. Nekem még nem szóltak, de rövidesen fognak, attól tartok. Ami azt jelenti, hogy szerdáig nem fogom látni Nojácskámat :-(

Lehetséges, hogy ma este nem lesz semmi programom. Ez egészen hihetetlen, mert eddig a héten mindig volt valami... a ma este viszont az enyém. :-) Tök jó dolgokat találtam ki, hogy miket fogok csinálni... pl a blogal is. Frissítenem kellene már a galériát, és/vagy az audiotóriumot is. Remélem lesz rá időm.
Megmaszíroztam tegnap este kedvesem. Tetszett neki asszem, de én úgy éreztem, hogy tök béna vagyok. Nagyon sokat felejtettem már a tanfolyam óta... de néhány dolog közben szerencsére eszembe jutott. Teljesen más maszírozni őt, mint egy srácot. Sokkal óvatosabban kell, de sokkal finomabb is.

Kitaláltam, hogy minden este el fogom dugni a poharam a takarítónő elől, és így megőrzöm eredeti állapotában. Mivel ha a karmai közé kerül, akkor a minimum, hogy letörik a széle... és így mindig lesz poharam, nem fogja senki lenyúlni. :-D Tök jó egyébként, mert olyan sok fér bele, hogy teljesen tele leszek tőle. És még a tea is finomabb benne. :-)

Rosszul végződött a tegnapom. Munka után tánc volt, ahol el kell ismernem, hogy nagyon jól ment (kedvesemnek kevésbé, de szerencsére én vezetek), utána rögtön indultunk Vácra. Én még beugrottam volna a céges karácsonyi bulira, de kedvesem nagyon nem akart. :-( Hazakísértem, és fönnfelejtettem az egyik csomagját a vonaton, amiben a frissen vásárolt ajándékok voltak, amiket a barátnőinek vett. :-S Meg a sálja is, amiért lejárta a lábát 3x, és nagyon szerette. Föltelefonáltam a MÁV-ot, többször is, hívogattam mindenkit mindenhol, végül az egyik MÁV-os nő a belső telefonon fölhívta a Szobi állomást, hogy nézzenek utána. Nem tudom, hogy tényleg fölhívta-e és tényleg utánanéztek-e, a lényeg, hogy nem lett meg :-( Olyan dühös voltam és vagyok magamra, hogy hihetetlen. Mindig vissza szoktam nézni 2x is, hogy ugye nem hagytam ott semmit, ugye minden megvan... erre most mi van? Hülye álomkóros módjára letámoly(?j?)gok a vonatról, és nyálcsorgató idiótaként otthagyom, amit rámbízott kedvesem. :-(
Még mindig útálom hogy ilyen béna vagyok. :-( béna béna idióta.
A céges buli jó volt... legalábbis abból gondolva, hogy most szállingóznak befelé az emberek.

Tegnap volt télapó. Nem is innen kezdem a mesét, inkább a Szombattól. Még péntek este lejutottam Kisújszállásra, és ott aludtam. Szombat reggel korán (6:30 körül) kelés, reggeli, és irány Románia. Egész gyorsan odaértünk, még 100km sincs a határ. Jól bevásároltunk, anyám sokmindent akart nekem venni, és én nem álltam ellent. Legalább letudta a karácsonyi ajándékot irányomban. És az nagyon jó. Szép cuccokat vettünk, kaptam kabátot, cipőt, nadrágot pulóvert, kesztyűt. Szóval ki vagyok ruházva jól. :-)
Este nem maradtam sokáig, már 9-re itthon voltam pesten, és készültem a másnapra; mozi, meg kedvesem. Sajnos este (mint ahogy számítottam is) kedvesem lelkiismerete beszólt, és nem engedte, hogy Nojácska mozizzon, én meg egyedül nem akartam, inkább otthon húztam az igát, sok dolgom volt, inkább azt csináltam. Kimostam, teregettem, ilyenek. Voltam szavazni is, de semmi értelme nem volt, mint ahogy a mellékelt ábra mutatja, mert olyan, mintha nem is mentem volna. teljesen fölöslegesen mentem el. Ha teszek az egészre, elértem volna egyel korábbi vonatot, és 1 órával többet lehettem volna Nojácskával... sokkal értelmesebb lett volna.
Kedvesemnél olvastam, dolgoztam, ő meg tanult sokat., és ők is voltak szavazni. Persze este ottragadtam, reggel meg tele volt a cipőm mindenféle jó dologgal, telecsempészte télapó-kedvesem minden jóval. :-D Gondoltam, hogy ez így nem lesz jó, nekem is kell ilyet... ezért hétfő este én is jól meglátogattam kedvesem, és vittem neki finomságot, és papucsot. :-D Szőőőőrös, feketebirkás papucsot. :-D. Nagyon örült neki, és ott is ragadtam náluk. :-D
Ma reggel onnan jöttem dolgozni... lassan már aluni sem járok haza :-D... és ez nagyon jó dolog. Legszívesebben ma is mennék... de tudom, hogy nem szabad. Vagy talán mégis szabad? :-D
Hmmm... oda húz a szívem.

Nem jutottam el edzésre, nem láthatom kedvesem, nem tartom jó 5letnek, hogy kisújszállásra megyek ma, nincs időm játszni otthon, pedig már nagyon szeretnék, stb stb. (zolka most nyíg)
De hogy pozitívat is írjak: megvan 2 unokatesómnak a karácsonyi ajándéka, meg kedvesemnek az első darab, továbbá kitaláltam már nagybátyámnak és feleségének is, hogy mit kap, meg valószínűleg anyámnak is. Hátra van még: apám (lehet hogy őt is tudom), kedvesem 2x, unokatesóm, keresztanyám, anyósjelölt, sógorjelölt (neki is van már 5let). Szerintem ez most lájtos karácsony lesz, mert nincs egy vasam sem. :-(
És megérkeztek a DVDim is, amiket meg is néztem tegnap éjjel. Vagyis csak a Mulan-t, a Herkulesre már nem volt időm. Tök jóóó :-) Megvan az összes Disney amit a '90-es években csináltak. De még soksok hiányzik.
Voltam tegnap este egy ismerősömmel (MGAB) a Sir Williamben, és ettünk egy jót. Nagyon finom volt, ugyanazt ettem, amit legelőször is. Isteni csirkesteakok vannak. Gabi is jóllakott úgy láttam, és ízlett is neki nagyon. Jól kipanaszkodtuk magunkat, de én úgy látom, hogy ő is ugyanúgy boldog nagy általánosságban, mint én. Édes élet bohém élet... (Ő most készül az esküvőjére. Olyan furcsa nekem, hogy ha templomit akar az ember, akkor házadoktatásra kell járni, meg előre lefoglalni, meg szervezni, meg ilyenek, és már most nyeli a pénzt nagyon. Kíváncsi leszek, hogy amikor majd én is oda jutok, akkor nekem is ilyen lesz? Furcsa akkoris. És ők is csak 2 gyereket akarnak. Hogy fog így nőni a népesség??? Legalább 3 de inkább 4... Az sokkal jobb.)
Voltam tegnap este egy ismerősömnél. Mutatott HL2-t, meg néztünk Excel Saga-t (beteeeeeg anime), meg beszélgettünk sokat.
Kitaláltam, hogy mindenképpen megyek moziba Vasárnap. Ha kedvesem nem jön, akkor egyedül. Most úgy áll, hogy jön, de lehet hogy a lelkiismerete győz, és inkább otthon marad tanulni. (most én vagyok a gaz csábító) Jól kitaláltam, hogy ha jön, akkor Hihetetlen családot nézünk, ha nem, akkor Cápamesét nézek. :-) Mind2-t látni szeretném... mind2-ről jókat hallottam. Éljenek a rajzfilmek! Sokkal jobbak, mint az élőszereplősek.

Sajnos munka van, semmire sincs időm, ezért blog sincs. Most éppen buildel, és csak ezért tudok írni, de nem lesz hosszú...
Leírom, milyen hülye is voltam, had tudja mindenki, hátha tanultok belőle. Kaptam egy kis cetlit, hogy hívjam föl a megadott számot, és diktáljam be az óraállást a megadott időben. Föl is hívtam, bediktáltam, és megelégedettséggel könyveltem el, hogy ez is el van intézve. Ez volt hétfő este. Tegnap reggel kezembe akadt az a papírlap, és gondoltam kidobom, hogy ha már elintéztem, akkor ne foglalja a helyet. Már éppen ki akartam dobni, de megakadt a szemem a logón: Elmü. Ránézek az órára; gázóra. Hmmm... a gázórát diktáltam be. Naccerű :-S Állások: gázóra: 26700 fölött, villany: 13000-nél is kevesebb. Jó, akkor valszeg 10 milliós számlát fogok kapni :-D. Tegnap este aztán megint fölhívtam a pasit, és még nem küldte el az adatokat, úgyhogy átírattam a jóra :-D
Voltunk tegnap táncolni kedvesemmel. Naggyon jó volt, igazán jól ment és szerintem nagyon jól vezettem is. Nojácska kitett magáért, olyan csinos volt hogy :-P~~~~~~~~~ (rózsaszín pulcsi, fölötte fekete mellény, csudajó haj). Mindig is mondogatom neki, de nem hiszi el, hogy napról napra csinosabb. ;-). Slowfoxot vettünk, meg Tangó is volt, meg Bécsi keringő, meg rumba, meg ilyenek.
DVD mizéria is volt mostanában. Kicsit később jött most a fizu, és ezért egy vasam sem maradt. Viszont a DVD rendeléseim megérkeztek, és kaptam szépen értesítőt, hogy nemsoká jön... egy fillérem sem volt, és soksok munkatársamat végig kellett lejmolnom, hogy kinél van. De a legtöbbnek szintén hónapvégi feeling volt, ezért nem tudtam tőlük kérni. Végül 5 embertől összekoldultam az összeget, de erre meg nem jött a futár csak holnap. Mármint ez kedden volt, és csak tegnap jött.
Ma meg még vacsorázni is fogok menni... MG-vel, skót. Kedvesem nem ért rá, így csak kettesben. Beszélgetünk egy jót...
És a hétvége... előre para, hogy hogy sikerül megszervezni, de egyenlőre úgy áll, hogy péntek este leviharzok unokatesómékhoz, és ott alszok, másnap meg kiugrunk Romániába (tényleg, útlevelet el ne feledjem), ott édesanyám venni akar nekem mindenféle ruhát, és lehet hogy még szombat este visszajövök pestre. Szép út lesz... Vasárnap meg szavazás... és remélem Vác. :-)