Raktam fel a galériába pár képet, tessék megnézni. Szöveget még nem volt időm írni hozzájuk, de az is lesz rövidesen.
Nem holnap, hanem holnapután (szerdán) fogok utazni külföldre. Repjegyem már megvan, oda-vissza, vettem NOK-ot is, nemsoká veszek bőröndöt, meg egy USB Drive-ot is, úgyhogy nagyon úgy tűnik, semmi nem ment meg engem a külföldi kiküldetéstől.
Következő történt ma velem. Bementem egy gyógyszertárba, hogy C vitamint vegyek. Bejött utánam 2 cigánylány (vagyis inkább fiatal nő, de nem tudom megítélni igazán), meg 3 cigányképű fehér pasas. Mögém álltak a sorba, az egyik kipróbálta, hogy nyílik-e az oda kiállított zárható üvegszekrény, ami mögött mindenféle gyógyászati segédeszközök voltak kiállítva. Nem volt nyitva, de valahogy kiügyeskedte, erre mind az 5-en elkezdték kipakolni a dobozokat egymás után, mint a villám. A lányok akik kiszolgáltak nem vettek észre semmit, voltunk még benn páran, és mindegyik kiszolgált. Senki nem szólt, én sem, sem rájuk, de a lányoknak, bár nem tudtak volna semmit tenni. Nagyon durva... Sajnálom szegény eladókat, ha ki kell fizetniük azt a sok cuccot, szívesen segítettem volna rajtuk... :-( Nem fogok szívesen erre visszagondolni.

Lecseréltem az Outlook Expresszt itthon Thunderbirdre (ugyanazok csinálják, mint a Firefoxot) ég és föl a különbség, annyival jobb a TB. Mindent át tud importálni magába, címlistát, régi leveleket... úgyhogy még ezért is nagyon tetszik. Mindenki használjon Thunderbirdöt. Meg Firefoxot is. Jut eszembe, megint reszeltem egy kicsit a blogon, most már még jobb FF alól, mert működnek a le/föl nyilacskák ahogy kell a linkek alatt. Már csak egy hiányzik, hogy teljes legyen: az egérgörgő is menjen. Na de ezt majd máskor megoldom, ha nem leszek lusta. Asszem az elkövetkező hónapban lesz időm ilyesmit is csinálni. :-)

Egy gyors leltár erejéig visszatérek és leírom, ami az utóbbi kicsittöbbmintegyhét alatt történt velem... Utána megint eltűnök meghatározatlan időre, Ugyanis nem tudom, hogy lesz-e internet, és azt lehet-e olyan személyes dolgokra is használni, mint a blogolás.
Tehát... előző hét vasárnap... nem is innen kezdem. Szombaton végre találkozhattam kedvesemmel, és mivel akkorra kérettem ki a kanapét, ezért kanapét is szereltünk (ide vonatkozó postot lásd Nojácska blogjában... nagyon jó volt), majd utána jópasihoz méltón hazakísértem párom, és persze ott is ragadtam nála. Az nem zavart, hogy másnap reggel már indulok síelni, maradtam Vácon. Nojácska rendes volt másnap reggel, nem nézett rám bánatos kutyaszemekkel, és nem próbált (nagyon) ott tartani (még a végén sikerült volna neki), ezért időben el tudtam indulni vissza Pestre, majd a csomagom felkapása után unokatesómékhoz, akik vállalták (mint eddig mindig) hogy szállítanak engem magukkal. Sajnos egyedül, mivel kedvesemet nem sikerült rábeszélnem, hogy velem jöjjön. Pedig elfért volna. Sikerült is kb 1-kor elindulni tőlük (sok egyéb dolog volt még.. na :-) ), és baj nélkül elértünk Weinebenéig helyesebben a helyig, ahol a szállásunk volt. Már útközben is látszott, hogy jó évünk lesz, mert szakadt a hó, és volt soksok hó, és hideg, és hó is volt sok. Kellemes levegő, mint eddig mindig, és finom vacsora várt.
Másnap, első síelős nap, végig ömlött a hó, rengeteg hó a pályán, mégtöbb mellette és a fákon, nagyon jól síelhető minden... sajnos a nagyfelvonó nem ment, mivel az ottaniak nem értik meg, hogy ha szakad a hó, és olyan időjárás van, hogy épeszű ember nem síel, a magyarok akkor is síelnek, mert ők azért fizetnek, és az idő telik. Tehát ha fú, ha fagy, magyar ember akkor sem nyugodhat (jajj de rossz). Szóval nagyon jó volt a pálya, és nekem is igazán jól ment, talán lehet azt mondani, hogy jobban mint valaha, de első nap még inkább a visszatanulás volt.
Második napon már a hóláncot is föl kellett tenni, mert annyi hó esett az éjszaka. szintén csodás pálya, már a nagyfelvonót is megnyitották, nagyon jó volt, nagyon tetszett. Szerdán már tényleg jobban ment a síelés, mint valaha, akkor már teljesen visszatanultam, gyorsan dinamikusan tudtam mindent csinálni, a legnehezebb pályán is le tudtam jönni mindenféle megakadás nélkül. (és most nem fényezem magam) Azért golyóban még nem, de az még nem is volt cél... majd jövőre ;-)
Volt velünk egy új lány (az egyik srác kedvese), aki szintén "első bálozós", azaz most volt először a lábán síléc, a végére nagyon jól megtanult síelni, már a fekete pályán is le tudott jönni elesés nélkül. Szóval kár, hogy kedvesemet nem sikerült rábeszélnem, hogy velem jöjjön. Pedig elfért volna. És tudtak volna tanulni ketten.
De hogy folytassam a leírást... csütörtökön reggel már kicsit rosszul voltam, fájt a hasam, meg kicsit szédültem, nem is síeltem azon a napon, és pénteken is otthon kellett nyomnom az ágyat, mert vagy elrontottam a gyomrom, vagy elkapott valami járványos bélvírusanyámkínja. Lényeg, hogy 2 napra ki voltam ütve jól. (és kedvesem nem volt mellettem, hogy boldogítson, amikor jártam a porcelán istennőnhöz imádkozni) Csak ma (szombat) reggelre lettem annyira jól, hogy még a végén síelni tudjak egy kicsit. :- Sajnálom a dolgot nagyon, de ez van. Azért így is csodálatosan szép volt... ennyit még soha nem esett a hó, és a téli Alpok festői képe örök emlék marad. Azért azt sajnálom, hogy kedvesem nem jött el. Pedig lett volna helye.
Hazaértem. Jó későn, kb 20:25 volt, amikor benyitottam az ajtón, idebenn érintetlen tányér az asztalon, pont úgy ahogy hagytam, és ahogy számítottam. Fölhívtam kedvesem, de már túl későinek találta, hogy menjek. Negyed 11 lett volna az idő, mire odaérek hozzá, az édesanyja biztos rosszat gondolt volna. Ezért most gyorsan végigfutottam a blogokat, amiket szoktam olvasni, meg gyorsan írok nektek megapostot, aztán mindjárt gyorsan kimosok, meg mivel nincs itthon egy falat kaja sem, ezért gyorsan nem eszem semmit. :-S
Lehet hogy magányosságomban játszom egy nagyot a BG2-vel. Úgyis van már egy hónapja is, hogy utoljára hozzá jutottam. Vagy lehet hogy egyszerűen lefexem aludni.

Ezeken vagyok túl:
- van sínadrágom, meg szemüvegem is, ha már lúd legyen kövér.
- van kanapém, és ki is szállítják, és még időben is, nem kellett kedvesem megkérni, hogy vegye át.
Ezek vannak még hátra:
- fusimeló virtuális lezárása
- alsónemű, és zokninemű vásárlása nagytételben, továbbá egy bórönd is, ha belefér a büdzsébe
- kitakarítás, lakás rendbeszedés, mosás, mosogatás
- kedvesem meglátogatása, és megvígasztalása amennyire csak lehet, és megnyugtatása, hoyg teljesen egyben fog visszakapni.

Ha ezeken a taskokon végignézek... valahogy nem tudom elképzelni, hogy bele fog férni az elkövetkező 3 napba... főleg hogy ma is betettek nekem a kedves főnökség egy naccerű egészéjszakás szórakozást. Csudajó.
De holnap találkozom kedvesemmel, és minden jóra fog fordulni. :-) Remélem

Próbálok éppen síruhát fölkutatni magamnak. Vagyis nincsenek ilyen nagy igényeim, egy egyszerű sínadrágot szeretnék csak venni. Persze nem sikerül, mert már nincs szezonja, mindenhol eladták a teljes készletet, a legtöbb helyen csak L-es méretűek vannak, ami meg nekem a hónaljamig ér. Így jár aki kicsinek született, és már szinte hallom is Kedvesem mosolygós hangján a "szmóóóóóól"-t. De ez nem tör le engem, Már végigjártam 4 boltot, és most telefonálni fogok. :-)
Vettem viszont biztosítást. Azzal érdekes módon nincs semmi gond. Bemész egy utazási irodába, és 15 perc alatt kész is van. Miért nem lehet így sínadrágot venni?

Márc 1-én utazom norvégiába. Durva lesz, mert 28-án jövök haza, és már másnap utazom messze. És egy teljes hónapra, úgyhogy sokáig nem leszek itthon.
Nagyon fog mindenki hiányozni, már most tudom, de majdcsak túlélem valahogy. Csak azt lenne jó tudni, hogy hogyan fognak megszáradni a ruháim egy éjszaka alatt. :- Gáz lesz, de nagyon. Meg be kell szereznem pár ruhát, hogy 3 heti ruhaanyagom legyen. 1 heti a síelésre, 2 heti meg amikor oda leszek... és majd 1x megpróbálok mosni. De bele kell ebbe még szokni... Majd írom a fejleményeket.

Megreszeltem, most már FF alól is szép a blog. Én megígértem, most már tessék FF-et használni. :-D

DE TÉNYLEG.

Nevezetes dátum, meg kell emlékeznem róla. 2.5 évesek vagyunk kedvesemmel. Ez jó. És az is, hogy "galád módon" megleptem őt szerda este, és jól meglátogattam. Nem számított rám, és ezért nagyon meglepődött, hogy ott talál engem náluk. (később ért haza, megelőztem... de így is volt tervezve)
Kapott rózsát, szépet, én meg muffint finomat.
Ő a legszeretnivalóbb teremtés a világon. Ebben minden benne van.

Rákaptam. Otthon is itt is a cégnél. Sokkal jobb, mint az IE. Használjon mindenki FireFox-ot. Én meg megígérem, hoyg megreszelem a blogom, hogy FF alól is szép legyen. Megígérem, hogy nemsoká meg lesz szépítve... már csak azért is, mert én is az alól nézem, és báncsa a szemem, hogy ilyen.
Mennem kellene haza...

Hogy mit keresek most én itt? Mármint idebenn a cégnél. Nem tudom. Lenne jobb dolgom? Persze hogy lenne. Pl szívesen aludnék. Vagy pl szívesen lennék Vácon, kedvesem mellett. Jövő héten vagyok még itthon, utána 1 hétig nem látom Őt, mert síelni megyek. Sajnos nem sikerült elcsábítanom... talán jobb is hogy nem jön, mintha rossz szájízzel jön mert elcibálom. (ehe, milyen jól tudom magam győzködni, francokat jobb)
Utána meg 2 hét itthon talán, és megint el csak akkor sokkal hosszabb időre. Ezzel csak arra akartam kilyukadni, hogy pont ilyenkor kellene a legtöbb időt Kedvesemmel lenni, de ehelyett holnap (ma) is itt leszek, és csinálom... ami a dolgom. Vajon mi történne, ha egyszerűen gondolnék egyet, és többé nem jönnék be dolgozni? Mint a hivatali patkányokban a bekattant főhős. Éhen halnék? Nem valószínű... de másoktól függnék anyagilag. Gyerekként megtapasztaltam ezt, nem jó dolog.
Már csak Robymus van már fönn ilyenkor (ő is mániákus, PHP-t heggeszt otthon, ehe... :-D).
Nem értem ezt a világot... filózzunk egy kicsit. A mai kérdésem a következő, lehet rá válaszolni, én nem tudok. Vajon miért rontja el ez a világ az összes munkát? Miért keseríti meg a összes munkehely az embereket? Sorolok példát, hogy értsétek mire gondolok. Szeretnék kamionsofőr lenni... de mégsem akarok, mert akármilyen jó dolog is világot látni, és sokat utazni, nem szeretnék hetente 3x megjárni 3000km-t ugyanazon az útvonalon éveken keresztül, időre, úgy, hogy a szállítmány, amiért felelősséggel tartozom többet ér, mint 3 évi összes nettó keresetem. Vagy... milyen jó programozónak lenni.. nap mint nap újat alkotni, és nagyon bonyolult rendszereket összeépíteni, munkára fogni... de most már látom, hogy ezt is meg lehet útáltatni az emberrel. Csináld ezt 7/24-ben másfél hónapon keresztül, és olyan szinten eleged lesz belőle, hogy hánysz ha rá nézel. Miért kell ezt tenni? Kinek jó ez? Nekem nem az biztos... a főnökömnek talán? Azt sem hiszem, hiszen sokkal jobban dolgozom, ha örömmel teszem. Akkor miért jó ez?
Úgy tűnik, hogy fáradtnak kell lennem, hogy normális gondolataim legyenek. Vajon ez miért van? Ilyenkor jutnak eszembe a legjobb dolgok, amiken jól el lehet filózni, és még megfogalmazni is képes vagyok őket... Mi lehet ennek az oka?
Mennem kellene haza...

Következőképpen alakul nálunk általában a hétvégézés. Mondjuk hét elején, általában Hétfőn, legkésőbb kedden a főnök megígéri, hogy ezen a héten nem lesz hétvégézés, mert tök jól haladunk, és mindenképp kész leszünk a kitűzött céllal (ezeket már szinte nagy betűvel kellene írni). Lehet hogy már szerdán este kész leszünk, és akkor minden visszazökken a régi kerékvágásba... Aztán szerdán rájönnek, hogy szerdán kizárt, hogy kész legyünk, ezért módosul, a dolog péntekre. Ekkorra én már végigkérdeztem minden kollégát, és persze mindenki eskü alatt vallja, hogy ő bizony akkor sem jön be hétvégén, ha cigánygyerekek hullanak az égből, mert már mióta nincs hétvégéje, estébé estébé. Csütörtök este a főnökség átgondolja a dolgokat, és rájön hogy ég a ház, bizony be kell jönni a hétvégén is, mert ha Vasárnap estig nem érjük el A Célt, akkor hűdenagybajlesz. Péntek már ennek a szellemében telik el, a főnök végigjárja a futószalag mellet güriző melósokat, ki mikor ér rá... persze a default az mind2 nap a hétvégéből... de legalább az egyik. És a másikon is jó lenne legalább pár órát benn lenni. Persze. A végigkérdezett melósok fáradt beletörődéssel áldozzák újabb másfél napjukat A Célért. Beteg vagy hiányzó barátnő marad otthon, nekünk itt a futószalag, ahova be kell jönni. Eltelik a dolgos hétvége, kezdődik az újabb hét, és mivel tök jól haladtunk a hétvégén, most már biztos végzünk legkésőbb szerdán, és akkor minden visszazökkenhet a régi kerékvágásba.

Húúú de sok semmisemtörtént történt ma. Pl: most éppen az nem történik, hogy ez a grrr... eMeSeN beenged engem, és tudok kedvesemmel kicsit csetelni, aki hosszú és fáradtságos nap után talán csak az én bátorító szvaimra vágyik... persze lehet hogy nem, de erről csak úgy tudnék megbizonyosodni, ha beszélhetnék vele, amit most nem teszek.
A másik ami nem történt meg ma, az egy kellemes beszélgetés Pitcsodával a célok fajtáiról és prioritásaikról, de erre is kaptam ígéretet, hogy majd folytatjuk. (most úgy tűnik visszafelé haladok a napban, mert a) Harmadik ami az eszemembe jut, és nem történt meg, de végülis mégis, az az ebéd volt, amire kb fél 5 felé kerítettem sort, mert addig nem voltam éhes és nem volt időm, mindig fölváltva.
Természetesen megint nem kaptam meg a reviewm papírjati főnökömtől, nem bírtam fölkelni időben, és persze megint hülye módjára nem megyek haza hogy újból a jelenbe ugorjak.
Hogy ki ne feledjem nem láthattam kedvesem sem.
Az egyetlen pozitív dolog talán, ami ma történt, hogy hosszú kihagyás után Sko újból netközelbe került, némi kórház és ágyhozkötöttség után.
Ami megint nem esett túl jól, az az, hogy kiderült, lehet hogy 1 hónap lesz a kiküldetésem... ezalatt 1xsem jöhetek haza. :- Először menni akartam, örültem volna, ha mehetek jó hosszú időre. Kedvesem belenyugodott, megyek stb, majdcsak kibírjuk valahogy. Utána kiderült, hoyg csak 2 hét lesz, és az már mégiscsak könnyebben elviselhető, kedvesem örült, én is annak hogy ő örül, és végülis jobb itthon. Most meg 1 hónapról van szó... :-( jó lenne ha eldöntődne. Nem szeretem a bizonytalanságot, még akkor sem ha "izgi". Ha magam lennék, akkor nem érdekelne... de így, azért nekem fontos.
Nem jó ez így. Az meg még kevésbé jó, hogy ennyit éjszakázom.

Üdvözlet kedves olvasó. Ez sem lesz sokkal hosszabb frissítés, mint az utóbi időben a többi, de legalább életjelt adok, hogy még élek, virulok, és tök jó minden. Mivel kedvesem nyomatékosan figyelmeztetett, hogy ne csak arról írjak, hogy voltam vácott, és milyen jó volt, azért ez a post nem arról fog szólni, hogy mennyire nagyon jól éreztem magam Nojácska társaságában, és hogy milyen hihetetlenül kitakarította belőlem a stresszt a puszta mosolyával, és társaságával. Azt sem fogom leírni, hogy milyen nehezen szabadultam el tőle másnap reggel, és hogy 2 vonattal később indultam csak (a tervhez képest) de még akkor is leginkább visszafordultam volna. A leginkább pedig arról fogok hallgatni, hogy azóta is csak rá gondolok, és hogy olyan apróságok, hogy a Stúdió 70 másodpercet gondolkozik míg meg tud nyitni egy másfél kilóbájtos fájlt (!), vagy hogy 2 cpp közötti kapcsolgatás 10-15 másodpercig tart már föl sem tűnik... van mire gondolni közben.
Tönkrement az USB drive-om. Kedvesem gépéből kitört az előlapi USB csatlakozó nyelve, ezért fordítva is be lehet dugni amit bele szoktak dugni. És ez nem egészséges. Szeretncsére tapasztalt ember lévén minden dolog 5-6 helyen még le van mentve, ígyhogy semmi kár nem ért, de akkor is dühítő. De legalább jó tapasztalat volt, hogy nem véletlenül csak 1 féle képpen lehet azokat a dolgokat bedugni. Valahogy majd meg kell szeretni azt a csatit, mert nem lenne jó, ha kedvesemnek is elromlana valamilye miatta... mert egy USB drive még csakcsak pótolható, de ha fényképezőgépét, vagy valami értékesebb cuccot tesz tönkre, az már rosszul fog esni.
Vettem új fülbedugó fülhallgatót az MP3 lejátszóhoz. Sokáig vacilláltam milyen legyen, végül annál maradtam, amit ajánlottak a fórumokon, ahol utána olvastam. Sony MDR-EX71. Furcsa egy füles... soha nem volt még ilyenem. Teljesen bele kell nyomni a fülbe, nem csak úgy beakasztani a kanyarulatokba. Adnak hozzá 3 különböző méretű dolgot, hogy mindenkinek jó legyen. Én rögtön a legkisebbel próbálkoztam, de nagyon furcsa volt a hangja. Semmi mély, és a magasok sem voltak jók. Leszedtem az össze magashangkiemelést, meg mindent a lajátszóról... de akkor sem. Na jó, olvassuk el a gépkönyvet. Azt írták, ha nem kielégítő a hang, akkor próbáljunk egyel nagyobb méretet. OK, kipróbáltam a közepest, és minő meglepetés, tök jó lett a hangja. Jól kizárja a külső zörjeket, csak egy gond van vele: hallom, amikor lépek vele, meg a saját lélegzetemet is. Ja, és a régivel 15-20 között volt a hangerő... ezzel 7-esen már elég jól hallom, 12-esen hangos, 20-ason fáj. :-D Ami előny még van, hogy nem esik ki folyton a fülemből... mert a másik azt tette. :-(

Megjutalmaztam magam, és kaptam magamtól egy MP3 lejátszót... jó sokáig nézegettem a típusokat, meg mindent, ami föllelhető, és végül Cowon iAudio U2 lett a nyertes. (A feketét kell nézni.) Nagyjából mindent tud, amit akartam: MP3 VBR-t is tud, FM rádió, USB2.0, 1GB hely. A többi nem is fontos nekem. Ja, és nagyon pici :-) De a képeken is látszik, pontosan 2x akkora, mint az USB Drive-om. Szépen is szól, de a fülbedugó, amit adtak hozzá tök nagy az én pici füleimhez, és nem is kényelmes, úgyhogy még fogok venni hozzá egy fülest, ha oda jutok. Szóval nagyon tetszik, remélem hű társam lesz sokáig.
Már 3 napja ígérgetem kedvesemnek, hogy "Na ma"... "Na ma egészen biztosan" megyek hozzá...de eddig nem jutottam el oda. Ma már meg sem ígérem, mert ki tudja mi lesz még estig. Persze ma is úgy készültem, hogy fogok menni, de ha az van, hogy akkor ezt mindenképp csináljuk meg, akkor nincs apelláta :-(. Pedig... pedig. Már nagyon hiányzik :-(
BG2 hiány van. Mindenki azt hiszi, hogy ha sokáig nem alszom, akkor az csak amiatt lehet... de jó is lenne... de az utóbbi 3 napban meló miatt nem aludtam, a BG2-vel nem haladtam egy lépést sem... de azért leírom, hogy éppen hol tartok: eljutottam a Planar Sphere-be. Durva, nekem nagyon nehéz harcok vannak, és rengetegszer vissza kell tölteni. :- A legnagyobb poént le sem lövöm, mindenki játszon vele. Ez már olyan küldetés, amit előzőleg nem csináltam meg, úgyhogy teljesen új benne minden. Nem is írok róla többet.
Nem akarok ma éjszakázni. Eléééég volt pár napra :-(