Nem is meséltem a hétvégéről...
Péntek este jó sokáig egy haveromnál voltam, beszélgettünk, filmet néztünk (találós kérdés, na miben volt ez: (újabb jutalom (még nem tudom mi (de valami jó (haha.. milyen sok zárójel, az ilyen nehezen olvasható, ugye?))), aki kitalálja :-))
- Whose motorcycle is this?
- That's not a motorcycle, honey, that's a chopper.
- Whose chopper is this?
- Zed's.
- Who's Zed?
- Zed's dead, honey... He's dead.
) és nagyon tetszett. Tök rég láttam már, végigröhögtem az egészet. Legszívesebben megint megnézném jól.
Utána másnap kicsit szórakoztam (gyk: nem csináltam semmi értelmeset) utána megint vissza haverhoz, ahol megnéztük a The Cutter című filmet (Robin Williams, jó volt, de nem estem nagyon hasra) meg a SW3-at is. Így másodjára megnézve sokkal jobb volt, mint elsőre. (bár akkor meg a társaság volt kellemesebb ;-))
Vasárnap. Délben keltem, bevásároltam, utána meglátogattam unokatesómékat, aztán vége is lett a napnak.
Hétfő: 13-ra értem be, mert bejelentkezett a gázművek, és 8-12-ig jöhettek lecserélni a gázórámat. Persze 11:30-ra futottak be, úgyhogy dél volt mire elindulhattam. :-S Most itt dekkolhatok jó sokáig. :-(
Nem öröm. És a munka sem. De erről inkább nem mesélek.

Szervusz olvasótábor. Mint olvastátok voltam Nightwish koncerten, és ott zenét is hallgattunk mielőtt elkezdődött az event. Általában tetszettek a zenék, amiket lejátszottak, de csak egy kis részét ismertem föl... viszont volt egy szám, ami rettenetesen tetszett, és addig erőltetem az agyam, amíg sikerült megjegyeznem. Másnap utánanéztem google-lel (gőzöm sincs mit csináltam volna, ha nincs google) és azonnal kidobta az együttes nevét: Stratovarius. Óóó hallottam én már róluk, de eddig nem ismertem őket. Gyorsan szétnéztem a winyómon, és csodák csodájára (ehehe) megtaláltam majdnem az összes albumot... legalábbis vasárnap estére ott termettek (ki érti ezt... ;-)), én pedig lelkesen adtam át magam az új zene élvezetének... mert itt bizony az volt. Eszméletlen jó zenét csinálnak ezek az emberek, hihetetlen, majdnem annyira tetszik, mint a Sonata Arctica... sőt, lehet hogy annyira is. Nagyon kellemes, dallamos powermetál (ha valaki jobban ért hozzá, ne harapja le a fejem, szerintem powermetál), azóta csak azt hallgatom. Kértem kölcsön CD-t is., meg minden... :-)
Ha valaki meg akarja kóstolni, akkor ajánlom az Infinite című albumot. Überfasza zene! (Szegény Sonata Arctica most pihenni fog 1 ideig...)

Voltam. Bridgettel 18-kor találkoztunk a Blahán, onnan egyenesen a Pecsához mentünk jórészt sétálva. Már azt hittem későn érkezünk, mert ahogy közeledtünk már hallottam néhány Nightwish taktust a levegőben terjedni. :-) Odaértünk a bejárathoz, már jóadag ember volt ott, ahogyan számítottuk szinte mindenki feketében, viszont az átlagéletkor egalább 10 évvel magasabb volt, mint számítottam. Én kb 12-14 éves gót kiscsajokat képzeltem el a tömeg legnagyobb részeként (lehet pedofil állat álmodozik-ozni), ezzel szemben inkább a pasik voltak többen, és az életkor is inkább a 18-24 év körül volt. Meglepődtem mennyi tényleg idősebb ember akadt közöttünk már őszülő hajjal, stb stb.
Mindent átvizsgáltak (ezt megértem) és elvették a fényképezőgépet (nekem nem volt, pedig akartam vinni) és a piát (ezt nem)... jajj, előreszaladtam. Igazándiból azzal kellene folytatnom, hogy ott állunk a kapu előtt, és nem akarják kinyitni. Tömörült a tömeg, megindultunk vagy 2-3x, csak akkor nyílt ki (már legalább negyed órás késéssel) lassan bejutottunk, azután jött az átvizsgálós ceremónia. Beálltunk a tömegbe a színpad elé, aztán leültünk kicsit távolabb. Vártunk... vártunk, szaporodott az embersereg. A többiek elmentek WC-re, meg beálltak a sorba venni kaját (40 méteres sor + 2 kiszolgáló lányka, LOL)... és csak vártunk... lassan besötétedett, feljöttek a csillagok, és még mindig vártunk. Közben zenét hallgattunk, volt Sonata Arctica meg pár amit nem ismertem. De a Sonata Arcticának nagyon örültem, és nem csak azért mert fölismertem, hanem mert jó is. Említettem már, hogy vártunk nagyon sokat? Mert ha nem említettem volna, akkor mondom, hogy még mindig vártunk. És még mindig. Lassan teljesen beesteledett. Néhány ember azóta 2-3x végigállta a 40 méteres sort (már 3 kiszolgálónénivel) és berúgott jól. Ezek után hirtelen nem történt semmi, hanem tovább vártunk. És még mindig tovább. Elültem a fenekemet, utána szétguggoltam a lábaimat, utána megint szétültem a fenekem, utána kínomban felálltam és úgy álltam kb fél órát, utána megint leültem. És még mindig nem kezdték. Kb ekkor határoztam el, hogy ha 10 percen belül nem kezdik el, akkor szarok bele az egészbe, tök jó volt, hallgattam szabadtéren zenét 5500 HUFért, de engem otthon vár kedvesem (sajnos ide sem jött el velem, de talán jobb is, mert nem szeretti ezt a fajta zenét), vele is tök jól el tudok lenni, és legalább a lábam nem lesz tropa.
Már elkezdtem kérdezgetni a többieket, hogy "Na, akkor menjünk?", amikor elkezdték (már 9 is elmúlt bőven). Nem playback volt szerencsére. Nem tudom hogyan lehet mesélni többet egy koncertól magáról, ezért nem teszem. Kellemes volt, az elején kicsit döcögött, de utána beindult nagyon jól. Kicsit sajnálom hogy pár kedvencem nem volt, de amit adtak az is nagyon finom volt. A leányka nagyon tud énekelni, és és és... szóval tetszett. Semmi incidens nem volt, vagyis én nem láttam, minden klappolt. :-)
Utolsó metróval találtam haza... kedvesem már húzta a lóbőrt.
Meg is érte, meg nem is a pénzt. A várakozást útáltam, a koncert jó volt. Nem adnék rá jó szívvel 4-est inkább egy erős 3-as (az 5-ből), ha értékelni kellene. Mindezt csak a várakozás miatt.

Hát igen. A vasárnapi testedzés megtette a hatását. Tudtam én, hogy nekem sokkal lassabb az anyagcserém, és kell több mint egy nap ahhoz, hogy igazán beinduljon :-D. Hát most már beindult, alig bírok járni, annyira fáj a mindenem :-) Nem baj, erősödöm.

Szia mindenki. Ezennel elindítom a "Zolka félelemrovata" szekciót, ahova bepostolom a legújabb médiahíreket, amitől aktuálisan lehet félni. Tudjátok mindig jön valami, kb havonta találnak valami jóságot, amitől jól tele lehet a gatya, Ilyen volt pl a "föld gyengülő mágneses mezeje" sztori, amiről később olvastam (amikor már nem volt hírértéke) hogy valóban gyengül, de csak visszaáll az erőssége a normális szintre, mert eddig kb. 2-3x erősebb volt, mint általában szokott lenni. Vagy pl a legújabb, de már kifutott dolog; az évvégi földrengések miatt beharangozott "szupervulkánkitörés" jóslata, ami szerint a földön lassan (vagyis gyorsan, de mostanában majd) kitör egy szupervulkán, és az tök nagy muri lesz, mert akkor elsötétül az ég, és évekig hideg lesz, és éhínség, meg minden. Erről még nem nagyon olvastam cáfolatot, de majd írom, ha igen.
Ma akadtam rá a legújabb (igaz ez régebbi, de most megint új) félelemre: Ami a kimerülő kőolajtartalékok és hatásaik címet kapta tőlem. Nagyon jó, érdemes elolvasni végig (2-es lehetőséget kell választani, és végigvárni a reklámot, aztán enter. Így nem kell regisztrálni). Angolul kevésbé értők és/vagy lusták kedvéért kb arról szól, hogy már elkezdődött az olajmezők végleges kiürülése, 2002 óta nem tártak fel új forrásokat, és a legnagyobb mezők is teljesen kiürülőben vannak. Ennek a hatásairól beszélget az újságíró egy manussal, aki erről könyveket is írt. Provokatív és figyelemfelkeltő mondatokkal tarkítva, hogy pl. sokkal értelmesebb lovaglásra megtanítani a gyerekeket mint PR managernek, stb. Azt is írja, hogy az olaj fokozatos elfogyása miatt (nem hirtelen krach lesz, hanem lassabb folyamat, aminek már érezzük az előszelét szerinte) a gigantikus méretű városok a logisztikai nehézségek miatt nem fogják tudni fenntartani azt a népsűrűséget, és egyszerűen szólva aki nem termeli meg magának a kaját, az éhen hal. Ezt pedig csak területen lehet, azaz föld kell hozzá, és ezért értelmesebb a kisebb városokat választani lakhelyül. Beszél még arról, hogy a mostani TV bámuló, unatkozó és elszigetelt népesség vissza fog térni a régi közösségi életmódhoz, ami szerinte (meg szerintem is) a jó oldala a dolgoknak. De pl. nem lesz repülés (vagyis olyan formában nem lesz mint most), nem lesznek kirándulóutak, stb. Olvassátok el, én nem tudok olyan jól írni. :-)
Jó félést Nektek.

Túléltük. :-) Nagyon jó volt, tetszett és úgy láttam hogy kedvesem is nagyon jól viselte. Bár a vége felé már mindeketten kifáradtunk, és pont az a része volt az útnak a legrosszabb minőségű, de végeredményben nagyon jól éreztem magam. Csak egy aprót estem, kedvesem meg egy kicsit nagyobbat, viszont Moszi, bukott egy nagyot, szegénynek le is horzsolódott a térde rendesen.
Izomláz még csak kialakulóban van nekem, de szerintem este már nagyon fog fájni mindenem. 20 km-t így rákészülés nélkül hirtelen lenyomni az durva volt. Szerintem. :-)
Az egész túra nekünk kedvesemmel Vácról indult, elvonatoztunk Vácig ahol fölszálltunk a Szobra menő vonatra (az ami Szobrament, az nem állt meg Vác-alsón, úgyhogy át kellett szállnunk), ahol találkoznunk kellett volna a többiekkel. Hamar kiderült, hogy bár vonaton ülnek, nem azon, amelyiken mi. Úgyhogy csak egyel későbbivel jöttek (rossz vonatra szálltak :-)), mi viszont ügyesek voltunk, úgyhogy vártunk rájuk Szobon 1 órát. :-) Itt viszont kiderült, hogy a feltételezett bicikliút itt még nincs, az csak Zebegénytől vagy honnan indul, addig 4 km-t főúton kellene görizni. :-) Épségben eljutottunk a bicigliútig, egyetlen komolyabb lejtő volt, azt nehezen ugyan de túléltük... én itt borultam egy picit. :-D Utána már biztonságosan bicikliúton folytattuk a gurulást. :-) Egészen Visegrádig, ahol megálltunk pihenni, meg kajálni, meg kolbászozni (nagyon finomat ettünk). Utána jött a fekete leves, ugyanis a maradék út Kismarosig teljesen fanélküli (tűző napon, le is égtem kicsit), hepehupás volt, úgyhogy ez már annyira nem tetszett. De túléltük, hazaértünk nagy nehezen. :-)
Utána gyorsan összecuccoltunk kedvesemmel, és eljöttünk hozzám. :-) (és úgy aludtunk, mint akit lelőttek... én meg különösen, mivel 30 órája nem aludtam legalább)
Most meg éhes vagyok, pedig reggeliztem rendesen... mindjárt ki is megyek és veszek valami péksütit :-P

3:17 van, és nem jön álom a szememre. Pedig amikor lefeküdtem még olyan jónak tűnt... de aztán elszállt a buzgalom, és csak forgok, de nem alszom. Amikor gyerek voltam, nagyon útáltam, hogy 10-12 órákat voltam képes aludni, és vágyakozva hallgattam, hogy milyen jó lenne, ha én is úgy nem tudnék aludni mint apám, aki szinte minden reggel elmesélte, hogy már 3-kor meg 4-kor fenn volt. Tudtam, hogy ha nekem olyan kevés alvás is elég lenne, akkor én nem feküdnék ébren, hanem fölkelnék, és soksok érdekes dolgot csinálnék. Most hogy én sem tudok aludni már nem tetszik annyira. :-S Tipikus, erről mindig az a "jól ismert" kínai mondás jut eszembe, hogy vigyázz mit kívánsz mert még teljesül. És lehet hogy szó szerint teljesül, ahogy kívántad. Van ez így.
Nem tudom miért nem tudok elaludni...azért pár tippem van, de inkább bele sem gondolok. :- Volt a tegnapi nap pár kellemetlenebb internezzó, de spongyát rá, nem érdekel.
Inkább mesélek valami érdekesebbet. Voltam ma... vagyis tegnap, mert most már holnap van, múzeumkiállításon. Ez egy amolyan zsibvásárrá lebutított múzeumbemutatós búcsúszerű dolog, amit a Nemzeti múzeum előtti-körülötti parkos részen rendeztek meg. Soksok múzeum hozta a motyóját, és kisebb sátrakban voltak kiállítva a könnyen mozgathatós dolgaik. Ásványtani múzeum, Elektronikai múzeum, kenyérmúzeum, hogy csak az érdekesebbeket említsem. Szóval ebédszünetben benéztem, és vettem kedvesemnek (meg magamnak, mint később kiderült, csak magamnak) a kenyérmúzeum standjáról egy lepényt, meg egy pogit. Szerintem finom, kedvesem szerint ehetetlen. De láttam sokszép dolgot is, szépen preparált lepkéket, bogarakat, csiszolt ásványokat... jó sok ember volt, és teljesen zsibvásári hangulat. Azért tetszett. :-)
Holnap (ma) estére olyan leszek mint a mosott szar. :-S Tudom, mert holnap egy kis görkorizás van betervezve, és hirtelen 20km-t gurulni úgy, hogy nincs edzésben az ember, az jó nagy feladat. :-) Magam is meglepődtem, hogy kedvesem beleegyezett, pedig már fel voltam készülve lelkileg, hogy a végén visszalép. Remélem ép bőrrel megússzuk. :-) Úgy lesz, hogy a többiek (Mosziék) Pestről indulnak 11 körül, mi pedig kedvesemmel csatlakozunk hozzájuk majd itt Vácon. Most ugyanis éppen Vácon nem tudok elaludni :-
Este pedig költözik hozzám kedvesem. Nem kell fölnyeríteni, nem végleg, csak a jövő hétre, és leginkább csak suli miatt, nem az én két szép szememért ;-). Jó is lenne, ha ilyet meg lehetne tenni :-(
Na asszem csinálok valami értelmeset is, ha már nem tudok aludni... mondjuk blogot heggesztek. ;-) Mindenkinek kellemes és mély alvást aki tud.

Tegnap munkaszüneti nap volt nálunk, mert áramszünet volt az épületben, és ezért áttették a csütörtököt szombatra. Helyette éjjeli Star Wars volt céges szervezésben. MOM Park, 22:45-től, ami kicsit későn volt (nagyon későn) de ajándék lónak nem nézem a fogát. :-) Kellemes volt, én személy szerint jól szórakoztam, nagyon szépen beszéltek benne (fölirat), úgyhogy az első pár dialógus után már nem is olvastam. Kedvesemnek nagyon nem akaródzott eljönni, de utána halkan megvallotta, hogy egészen tetszett neki. Valahogy a film végére az az érzés töltött el engem, hogy "gagyi", ami talán kicsit az egész filmet jellemzi. Ne értsétek félre, nekem tetszett, csak... valami hiányzott belőle. Vagy belőlem. Utána hazataxiztunk, és gyorsan lefeküdtünk, és mint akit lelőttek. :-)
És most egy kis céges sírás-rívás. Valaki adjon nekem solutiont erre a dilemmára:
1. nem vagyok projecten (nincs munkám)
2. benn kell lennem, mintha dolgoznék
3. internetet már unom
4. saját szórakozásomra nem programozhatok (még azért sem, ha valamit tanulni akarok, mert lekiabálják a fejem)
Jó mi?
Most tudtam meg, hogy talán rákerülök valami projectre... de azért érdekelne ennek a problémának a megoldása...

Még mindig élek, de nincs kedvem írni.
Voltam apámnál és anyámnál hétvégén. Apa sütütt nekem finom kenyeret (nekem legalábbis nagyon izlik, kedvesemnek kevésbé), anyám meg rendelt nekem soksok felesleges dolgot katalógusból. Pedig már annyiszor megmondtam neki, hogy ne rendeljen semmit, de képtelen megérteni, hogy kukázom az összes szarságot, amit vesz nekem. :-
Megvolt végre valahára a Salary Reviewm. "Csodálatos" volt. Bementünk, leültünk, főnököm eldarálta mi van, aztán fölálltunk, és kijöttünk. Semmi emelést nem kaptam, nem is kérdezte, hogy ez nagyon nagy gond-e nekem, vagy hogy megértem-e, hogy ez miért van. Semmi. Csak elmondta, hogy ez lesz és kész. Rabszolgacsicska. Jó kedvem lett tőle. :-) Meg kicsit meg is könnyebbültem.
De legalább a PizzaMixben finomat ettem (már csak 2 hétig van, úgyhogy kihasználom az összes alkalmat, amikor csak lehet ott eszem)

Nem vesztem ám el, és élek is, és nem is fogom abbahagyni a blogolást, de kicsit sűrűlett most az életem, nem volt időm írni.
Gyors leltár, az érdekesebb történésekről:
Végiglátogattam a pesti rokonságot (unokatesómék és nagybátyámék), unokatesómnak megkérte a kezét a barátja, úgyhogy ezzel már majdnem hivatalosan is elkelt. Hallottam, hogy Lilla unokatesómnak is megkérték a kezét, neki még hamarabb, most augusztusban lesz az esküvője. :-) Ha meghív, megyek mulatni.
Kaptam mobilt a cégtől. Szép, jó nagy, és sokat tud. Sony Ericsson P910i a típusa, már egész megszerettem. Csak ne lenne ekkora. Kedvesem is jó sokat eljátszott vele :-), de neki annyira nem tetszik.
Hétvégén voltam otthon Apámnál, vett kenyérsütőt, és nagyon finom diós édeskenyeret csinált nekem. Ha nem kellene hozzá 300 féle lisztet otthon tartani, és elmosná magát, talán én is vennék olyat, mert tényleg jobb kenyeret süt mint a bolti.
Kedvesemmel nem nagyon találkozhatom mostanában. Elindult neki a vizsgaidőszaka, és a ZH-k, meg a beadandók miatt nem találkozhatunk. (ha ott vagyok nem tud tanulni) Sajnos ez nagy baj... mert így pont olyan, mint amikor Norvégiában voltam. :-( De majd elmúlik ez is... remélem.

Lehet nézegetni. Próbáltam 30-40 közé szorítani a képek számát, mert annyit még unatkozás nélkül meg lehet. Nem sikerült, remélem azért így is tetszik ;-)
Lehet bátran kommentezni is ám.

Voltam vegetariánus étteremben. Akkora adag kaját összeválogattam, hogy már a látványtól megijedtem. Utána meg magamtól kezdtem vélni, mert a hatalmas adag kaja egész könnyen lecsúszott. Nem azt mondom, a végén már kicsit küzdöttünk egymással, de közel sem esélye.
Mindenki járjon Govindába, mert finoooom. (jut eszembe, egyedül voltam, mert senki nem jött)
Kezdek unatkozni a cégnél. Egész nap aktívan kocsit keresek magamnak (pedig garázst kellene), de egyszerűen nem jutok dűlőre magammal. Ami tetszene, és szívesen beletenném a fenekem, az qrva drága, amit meg talán ki tudnék fizetni, az meg... szóval ahhoz nem fűlik a fogam. :-S Túl igényes volnék? Lehet.
Asszem most ezzel egy ideig nem kellene foglalkoznom, mert csak a szívem fájdítom. Inkább szétnézek a garázspiacon...

Volt már olyan érzésetek, hogy "valami van a levegőben", valami változni fog, valami történni fog? Ezt érzem már jó ideje, egyre erősebben, mostanában tudatosodott bennem. Valami mozdulni fog az életemben. Nem tudom, hogy jó vagy rossz, de szükséges mindenképp. Érzem, hogy gyűlik hozzá az erő, hogy megtörténjen... de hogy mi, azt még nem tudom. Mindenesetre igyexem lezárni folyó befejezetlen ügyeimet és reménykedem a pozitív végkifejletben. :-)

Lassan visszazökkenés van a régi kerékvágásba. Hazajöttem, nem kellett maradnom tovább szerencsére, és kedvesem legnagyobb örömére (meg persze az enyémre is).
Hétvégén végig Nojácskámmal voltam, sokat beszélgettünk, sétáltunk, szedtünk gyomot, ettünk fagyit, voltunk moziban (Fehér zaj: horror, de sokkal nézhetőbb, mint az alőző darab. Egész érdekes is, az eleje és közepe kifejezetten jó, a végét szerintem elrontották nagyon), ettünk sokat és finomakat is.
Tegnap visszatértem a cégbe bele, lassan visszazökkenek az itteni kerékvágásba, bár még soksok elintézetlen és függő ügyem van.
Ígérem, hogy ma vagy holnap (vagy valamikor a közeljövőben) megcsinálom a régóta húzódó Norvégia galériát is.
Elkezdtem odaadogatni mindenkinek a Norvégiából hozott ajándékokat, Kedvesem már megkapta (plüs hűtőmágnes, csoki (amibe beleválaszotottam jól, mert ami nekem izlik, az nem jön be kedvesemnek, ami meg neki, az meg nem jön be nekem. De nem baj már "utánrendeltem" :-D), üvegtojás, unokatesómnak hűtőmágnes és csoki. Talán ma még eljutok nagybátyámhoz, hétvégén meg apám és talán anyám van betervezve.
Láttam és ültem is végre Kedvesemék kocsijában. Megmondom őszintén nekem a külseje nem jön be. :-( Kedvesem azt mondta, hogy először neki sem jött be, de gyorsan meg lehet szokni, de én nem hiszem hogy meg fogom szokni. Viszont azt teljes mértékben el kell ismernem, hogy nagyon kényelmes, sokkal nagyobb belülről, mint kívülről gondolná az ember, és nagyon jó benne ülni, vele menni. Egyébként új Renault Megane-t vettek. Irígykedem is meg nem is. :-)
Szépen végig fogom járogatni mostanában az összes jó helyet, és végigeszem a kajakínálatot. Tegnap Pizza Mixben voltunk (meg fog szűnni, mert nem jött be nekik az üzlet. Sajnálom, nagyon finom pizza volt ott egész olcsón), ma hentesnél toltam zsíros sültkolbászt mustárral, uborkával, és nagyszeletkenyérrel. :-) Isteni volt. Szerencsére sikerült Sanyit elcsábítanom, akinek nagyon bejött. Gojókának meg mégegyszer köszönet hogy elvitt oda :-)
Holnapra már megint 2 (3) terv van, mert szeretnék eljutni Govindába, főzelékfalodába (és az Unikornisba is). Leginkább a Govindába. Már nagyon hiányzik egy jóóóó full vegetariánus kaja. Nem élhetek nélküle.