Görcsöl mindkét lában. Magnéziumhiány miatt van, pedig iszom az ásványvizet mint a hülye...
Fáj a torkom. Ez a legújabb, tegnap kezdődött, nem tudom miért.
Fáj az ínyem. Gondolom C vitaminhiány miatt van, minden fogmosás egy kínszenvedés.
Begyulladt az egyik ik hüvelykujjam. Csak úgy. Mozgatni nem nagyon tudom, fogni vele mégkevésbé...
A WCpapír kidörzsölte a seggem, ülni sem tudok.
De legalább már nincs hasmenésem, és a közérzetem sem a legrosszabb... senkinek nem kívánok ilyen bajt, akármi is volt (van).

Most az előbb az első apró szélfuvallatra megint kitört az üvegem. Csináltathatom meg megint. Qrva jó.
Voltam dokinál tegnap, nem mondott semmi érdekeset, de a közérzetem még mindig nem az igazi. Egyébként már megmaradok.

Szó sincs arról, hogy magához ragadta volna. Felkérés volt és különben is csak időszakos jellegű. Minden nagy férfi mögött egy nagy nő áll-szokták mondani. Ezért is írom most én a posztot, és nem Zolka, aki az ágyat nyomja, mert összeszedett valami vírusos nyavaját.

Egész kellemes japánórám volt megint. Sikerült egy olyat beszólnom, hogy az egész csoport feküdt a röhögéstől, vagy fél percig. Katakanával az volt leírva, hogy Supezaru. Kérdezte a tanárnéni, hogy az vajon mi lehet? Gőzöm nem volt, a legjobb ötlet amit be is nyögtem jó hangosan a "szuperzsaru" volt. A hatás leírhatatlan... Egyébként special [szpesöl]-t jelent.
Kedvesemmel és Lichttel pedig voltunk a közelükben megnyílt vendéglőben vacsorázni. Kellemes nyársas csirkés burgonyafánkos dolgot ettem, és szerintem én választottam a legjobban. De ezzel szerintem nem fog mindenki egyetéretni.

Tegnap este majdnem befejeztem ismerősömnek a PHPs cuccot, amit írok. Gyakorlatilag 1 feature implementálása és egy bug fixálása van még hátra. Vagyis ennyiről tudok.
Éjjel jó soká sikerült lefeküdnöm, úgyhogy nehezen keltem az edzéshez... miután kimásztam és megreggeliztem rögtön mentem is gyúrni. Érdekesen működik azért ez az egész... mielőtt elindulnék, nincs kedvem, lusta vagyok, leszarnám az egészet, mert minek gyötröm magam. Mikor ott vagyok, akkor "már mindegy, hamár itt vagyok, akkor csináljuk" van. Amikor eljövök, akkor viszont nagyon kellemes érzés. Kellemesen elfáradva, de mégis pihentebben mint amikor fölkeltem... és a fáradtság pár óra alatt elmúlik. Gyakorlatilag az utána érzett kellemes közérzet miatt nem hagyom hogy abbamaradjon. Remélem még kitart egy ideig, és nem leszek lusta.
Ma japán van, és én nem tanultam még semmit rá. Shame on me.
Epret már nem szabad venni, mert nem finom. A dinnye és a barack még nem jó. A meggyet meg nem szeretem. Milyen gyümölcsöt lehet ilyenkor enni? :-S

Tegnap délben, amikor hazarohantam a japáncuccom feléért (ami otthon maradt) kiterveltem azt a gaztettet, hogy este japán után meglátogatom kedvesemet, és ő jól meg fog lepődni. Hallgattam mint a sír, és készültem a cselszövésre, szerencsére a bátyja elvitt kocsival, úgyhogy egészen gyorsan odaértem, és a meglepetés valóban hatalmas volt. :-) Kedvesem megint az "olyan izé vagy" többszöri ismételgetésével próbálta elrejteni a mosolyát, viszonylag kevés sikerrel. Én meg őszinte ember vagyok úgyhogy teljesen elégedetten vigyorogtam.
Egyébként a japán jó volt, most vettük a "A toll az asztalon van." szerkezetet.

Edzés, törökös csirkemájas rizses, japán.
Hogy tömören fejezzem ki magam.
Egyébként meg meleg van nagyon, szó szerint folyik rólam az izzadtság odakinn.

Kutyául fáj a fejem. Pedig nekem nem szokott. Időváltozás lesz vagy mi? Pedig már megittam több mint 1 litert ma.
Update: met.hu szerint nincs front... nem tudom mi van velem :-(

Szombaton a LANra való pakolás volt a terv. Délelőtt PHPztam (találtam egy hülye bugot, és azt próbáltam kiírtani a javascriptben... persze nem találtam meg), délután pedig gödöllőn pakoltunk. Ennyi szennyet és gusztustalan dolgot egy helyre bezsúfolni... rettenet. Éjfél után végeztünk. :-S
Még szombat este elfuvarozott Licht kedvesemhez, és az egész vasárnapot együtt töltöttük. Megmutatta a Sudoku nevű dolgot, voltunk tollasozni, és beszélgettünk nagyon sokat. Már kellett ez, mert nagyon rég volt ilyen "párterápiás" alkalmunk. :-) Gyakrabban kellene, de mindkettőnknek sok dolga van.
Nojácska mégsem ezen a héten vizsgázik, mert átette jövő hétre a maradék egyet. :-) Úgyhogy majd akkor kell neki szurkolni.

Na... megvolt a Japán alapítványos Marék Veronika előadás is. Összevissza mindenféle benyomás róla a teljesség igénye nélkül...
Nagyon aranyos volt MV, egyeltalán semmi megjátszottság nem volt benne, mesélt az élményeiről amik japánban érték (sajnos arról kevesebbet), és arról ami oda vezetett hogy őt kihívták Japánba. Aki nem tudná (én sem tudtam, pedig akkor éltem amikor megtudhattam volna) Marék Veronika nevéhez fűződnek a Kipp-kopp, a Laci és az Oroszlán és a Kockás fülű nyúl történetei is. Én ebből csak a Kockásfülű nyulat ismertem, és talán volt egy Kip-Koppom is régen, de az már teljesen elfelejtődött mostanra, csak a képe miatt derengett valami... szégyellem is magam.
Mesélt arról, hogy az indexen megjelent cikknek milyen hatalmas hatása volt, még aznap 5 TV csatorna kereste föl, hogy szerepeljen náluk... Aki nem olvasta annak itt az a cikk, amit én annó olvastam, és nagyon megragadt... gyakorlatilag nem is mondott ahhoz képest sok újat, mert ott már mindent elolvastam róla. Index cikk
Ettem utána japán kaját... ami vegyes élmény, a sushi része annyira nem ízlett, túl tengeríze volt, viszont a soba tészta nagyon finom volt, kicsit érdekes fűszerezésű makaróni nagyobb csirkedarabokkal. És volt édesbab is. Ami nagyon jó volt, nekem a személyes kedvenc.
Utána nézegettük a japánra fordított és kétnyelvű könyveket, amiket MV behozott, és nagyon örültünk magunknak, hogy el tudjuk olvasni őket (gyerekkönyvek mind, egy szem kanji sem volt bennük... még katakana sem nagyon). Akikkel együtt voltam (2 lány, lehet irígykedni), közül az egyik lány teljesen perfekt volt japánból és csípőből fordított mindent... de azért mi (a maradék :-)) is néhány szót már megértettünk. :-)
Szóval továbbra is úgy érzem hogy nem lehetetlen az ügy, meg lehet tanulni japánul. :-D

Hát megnéztem ezt a filmet... nagyon japán volt, úgyhogy nem mondhatnám hogy a legjobb, és nem is ajánlom senkinek. Olyan kedvesen lélekmelengetős, aranyosan közvetlen volt, és nagyon érződött rajta hogy nem annyira profi színészek játszották. Maga a téma is teljesen ismerős, pubertáskori lelki és testi problémák, kb ugyanaz van a magyar gyerekek között is, néhány dolog nagyon ismerős volt, saját bőrömön is tapasztaltam. Ebből a filmből is nagyon átjött, hogy a japánoknak a kitartás mennyire fontos. Ugyanúgy mint ahogy a legtöbb anime-nak, ennek is a fő mondanivalója az, hogy ne add fel. Soha. Még akkor sem, ha már nincs remény.
Pénteken is megyek japánalapítványos előadásra (remélem, még nem jeleztek visszam, hogy elfogadták a jelentkezésemet). Marék Veronika fog mesélni japán élményeiről. Majd arról is mesélek.

Kipróbáltam. Nem rossz. Jó tömény ez is mint a többi 100%-os HóhesC, de talán kicsit ihatóbb. Nekem egészen bejövős. :-)

Megyek ma moziba. Japánalapítvány által szervezett ingyenes filmvetítés... kissé tartok tőle, hogy nem fog tetszeni, de majd meglátom, majd mesélek. Imdb link: Gomen. (végülis 8.0-t kapott, annyira rossz nem lehet)
Valszeg egyedül leszek a csoportomból, de majd meglátom... egy lány mondta csak hogy talán jön, de nem beszélltünk meg semmit.

Nem akartam róla írni, de mivel a csapból is ez folyik, meg egyébként is... szóval. Az egyik része a dolognak az, hogy magával a focival igazándiból nincs bajom. Amíg a játékért játszották, és azért hogy 22 ember jól érezze magát, addig nem volt vele semmi gond. De jött az üzlet, és amint pénz került bele szépen el is korrumpálódott az egész. Ha a játékosok pénzt kapnak a "jó teljesítményért" akkor szabálytalankodni fognak, ekkor bíró kell, aki meg tévedhet... és a vége ez a nagynagy cirkusz ami most van. Kenyeret és cirkuszt a népnek. De nem ez a lényeg.
A lényeg, hogy mindenki nézi... még azok is akiket eddig úgyahogy immunisnak találtam rá. A lányok igen nagy százaléka, munkatársaim szinte teljes egésze, rokonok, mindenki. Még a japáncsoport teljes lányállománya is, én meg elhűlve hallgattam a kibontakozó eszmecserét a tegnapi óra előtt. Amerre járok mindenhol kinn vannak a TV-k és a kivetítővásznak... tisztára 1984 feeling, a nagytestvér szava mindenhonnan hallható.
Biciklizni szeretnék. Fölpattani egy drótszamárra, és tekerni sok-sok kilométert. Ezt szeretném most.

Most kaptam egy fizetéskalkulátort 2007-re. Eszerint 70000Ft-vel több adót kell majd jövőre fizetnem, vagy akár úgy is fogalmazhatnék, hogy ha kérek 10000Ft fizetésemelést, akkor az olyan lesz, mintha nem kaptam volna semmit. (10000Ft emelés -> 5000Ft amit kézhez kapok) Sőt, még pár ezer ft-vel rosszabbul is állok. Ehhez vegyük hozzá az inflációt, és az emiatt meglóduló árakat... :-S Hogy lesz így kocsim...
Nem akarok politizálni... úgyhogy nem is fogok. Mindenki vonja le magának a következtetéseket, hogy kinek köszönhetjük ezt.
Az Aranytálcában a barackos husi krumplipürével még mindig finom, és ah valaki finom fagyit szeretne, akkor javaslom a Jégbüfét a Ferenciek terénél. A csokis keksz és az eszterházi nagyon jó.

Van egy gép az edzőteremben, amin biciklizni lehet, és ilyen hülye üzeneteket ír ki az LCD-jére. Nem tudom ki volt az a beteg ember, aki ilyesmit égetett be a vezérlő EPROMba (ha egyeltalán az van benne), de idegesítő és röhejes egyben. :-)
Ebből már látszik, hogy voltam ma edzeni... Elég gyengén ment, de azért jól esett. Nem kellett volna hétvégén olyan nagyot zabálni... (legalább van mire fogni)
Lusta vagyok. Mindenre... ez egy ilyen nap.

Hát ez extra rövid volt, sokkal sokkal hosszabbnak kellett volna lennie. Szombaton EVE-ztem, az sem volt elég, vasárnap pedig programoztam, és az sem lett kész. :-( Le vagyok maradva mindennel.
Szombat este viszont kirúgtam a hámból, ugyanis voltunk Csikeszben mulatni. Adri, Bridget, Giant, Pit, ás egy pár, akinek szégyenszemre mindig elfelejtem a nevét. Nagyon jót ettem, természetesen én választottam a legjobban: sült szarvascomb, áfonyás mártással. Valami hihetetlen finom volt, úgy omlott szét a hús a számban, mintha vajból lett volna, és az áfonya hozzá... nyami.
Vasárnap este pedig régi sztálytársamnál Gábornál voltam, beszélgettünk sokat, és rá kell jönnöm megint hogy nem szabadna hanyagolni az ilyen ismerettségeket, mert nagyon jó volt végre IRL beszélgetni kicsit többet, mint a pár szavas MSN chatek. És ezzel vége is, ennyi történt egész hétvégén.
Kedvesem tanult, és ma vizsgázik, úgyhogy nem láthattam.
Tessék neki ma is meg kedden, meg szerdán is szurkolni, mert ha ez a 3 vizsgája csont nélkül meglesz, akkor már csak 1 van, és akkor gyorsan szabadul.
Elhalasztottam a biciklivásárlást, :-( ez van, majd ha lesz partner, akivel lehet menni tekerni, akkor veszek.

Tegnap este végre nekiestem, és elkezdtem összerakni a gépet. Először is a hangfalak fölszerelése volt a task. Mivel a gép beköltözött a galéria alá, ezért egyértelmű volt hogy a galéria lábaira lesz fölszerelve a 2 hátsó doboz. Jól ki is találtam, hogy veszek egy megfelelő méretű facsavart, és az elég is, annak nagyobb feje van, és az majd megtartja. OK, este elbaktattam az OBI-ba (az volt a legközelebb), és beruháztam vagy 50 db facsavarra. Szép titános-sárgás-fémes színe volt/van, és ez jó is, mivel megy a fa színéhez. A becsavarásnál jöttek a gondok; nem tudom milyen anyagból van ez a facsavar, és nem vagyok egy erős ember sem, de a csavarhúzó (cserélhető) hegyét szinte leharapdálta. Be sem tudtam rendesen hajtani, mert annyira nem bírta a fej, a végére már teljesen lehengerítette. A csavaron viszont egyetlen karcolás sincs (!). Végül sikerült becsavarni a 2 facsavart 3 csavarhúzófej árán. Mind a 3-at lehet kidobni a fenébe, teljesen lekajálta a csavar. Ilyet még életemben nem láttam, viszont elhatároztam hogy be fogok szerezni egy normális csavarhúzófej-készletet mihelyst jön a fizu (ami mellesleg már megint késik vagy 8 napja).
Utána már gyorsan ment a többi dolog (internetet már megcsináltam tegnap), csak a vízhűtéssel vannak gondok még, de azt is meg fogom oldani. Úgyhogy végre van gépem.
Kerestek a szekrényt készítő cégtől, nagyon kedvesek voltak, és megígérték hogy még ezen a héten postára adják a hiányzó alkatrészeket. Úgyhogy az is lehet, hogy jövőhéten már pakolhatok vissza a szekrénybe... kicsit gáz, hogy bőröndből élek most...
Tök fáradt voltam, kevés híjja volt hogy nem hagytam ki az edzést... de végül győztem és mentem, és jól is esett.

Volt Japán. Béna voltam nagyon, tanulni kellene sokat. Utána hazaloholás, számítógép összeszerelés első próba, utána Vácra utazás Nojácska meglepésével. :-) (a tesója nagyon, mondhatni túl, gyorsan vezet. Érződik hogy nincs még akkora rutinja, és nem veszi figyelembe, hogy az út csúszik/nedves... remélem nem lesz semmi baja.)
Ma pedig korán beértem a céghez.
Szereznem kell ma facsavart, hogy föl tudjam szerelni a hangfalakat a galériámra.

Most beszéltem a Domus vevőszolgálatával, és postán fogja a gyár nekem elküldeni a hiányzó alkatrészeket. Örülök neki nagyon. (már csak hetek kérdése, és) Lesz normális csukható ajtajú szekrényem. :-D

Na... nézzünk egy hétvégi leltárt, hogy majd 20 év múlva tudjam, hogy mit csinátlam ezen a hosszúhétvégén. Mint az előző postban írtam, lementem a térképről, péntek este apámhoz, aztán vasárnap hajnalban anyámhoz mentem. Végig esett, szemerkélt, vagy ömlött az eső, mikor milyen kedve volt, úgyhogy apámmal gyakorlatilag végigaludtam az egész szombat délutánt. A finom ebéd után (nyami, lecsó és palacsinta volt) ez nem is csoda.
Édesanyáméknél minden a régi... nem is írok róla :-S
Hanem a hétfő az érdekes volt. Szekrényrakás project, vasárnap éjjel 3-ig pakoltam hogy másnap már nem legyen sok gond... teljesen föl kellett forgatnom az egész lakást, porcicák hada szabadult szét, azok ellen is küzdenem kellett, de szerencsére időben megkérkezett kedvesem, aki sokat segített, és vigyázó szemével felügyelte az eseményeket. Délelőtt elszállítódtak a régi szekrények (köszönet nagybátyámnak és unokatesóm férjének (van erre egy szavas rokoni kapcsolat meghatározás? Ha nincs, akkor ezennek megalkotom az unokatsógor kifejezést rá.)), ebéd után pedig megtalálta új helyét a kanapé és a számítógép asztal is. Ezután kinyomoztuk kedvesemmel hogy hogyan is lehet összerakni a szekrényeket, majd közös erővel (és némi bénázással) este 9-re már kész is voltunk... nagyjából. Az utolsó szekrényt már szinte fél perc alatt összedobtuk, annyira belejöttünk. Persze mint minden, ez sem tökéletes, mivel egyrészt kifelejtették a pakkból a szekrényajtó-zsanérok felét, másrész meg csak 2 kilincset kaptunk a 4 helyett, úgyhogy ezeket le kell verni rajtuk. Jó menet lesz, mivel 3 nap alatt be kellet volna jelenteni ha valami gond van. Dehát max veszek olyan elemeket párat. :-S
Kedvesemmel nagyon jó párost alkotunk, gond nélkül (és ami nagyon jó dolog szeritnem, hogy morcolás nélkül) összeraktuk a szekrényt, és közben nagyon jól éreztük magunkat egymás társaságában. Remélem mindenkinek ilyen jó hétvégéje volt mint nekem. :-)

Szülőlátogatás ezerrel, lemegyek a térképről, ne is keressetek.
Ma (péntek) este indulok szolnokra, onnan vasárnap reggel megyek át anyámhoz, és vasárnap este érek vissza Pestre.
Hétfőn meg szekrényt szerelek, és kedvesemmel átrendezzük a lakomat. :-S Egyetlen férfitársamnak sem kívánom az ilyen "felforgatjuk az életünket, hogy legalább olyan jó legyen mint előtte volt, de legalább egy rakat időt eltöltsünk vele" dolgokat. De elméletileg jobb lesz. Vagy nem. Meglátjuk.
Már nemsoká meg tudom venni a megálmodott biciklit. Már csak kevés pénz kell, és meg is van. :-)
(Tudom, kocsira is gyűjtök, de az még nagyon messze van.)
Egyébként sikerült úgy meghajtanom tegnap az edzést, hogy ma is izomlázam van. Nem olyan durva, de azért van. Ezt én úgy értékelem, hogy jó dolog. :-)

Tegnap kedvesemmel megnéztük Az Átok című filmet otthon DVDről. Meglepetésként megvettem neki, mert a moziban végigrettegtük annó mindketten. Nagyon komoly film, sokkal félelmetesebb szerintem mint A Kör.
Hát... egyrészt a mozinak hangulata van, a hatalmas vásznon sokkal félelmetesebb volt. Másodszor a magyar szinkron valami harmatgyenge, az eredeti nyelv + felirat 100x félelmetesebb. Főleg a japánul beszélni próbálás... brrr... ilyen füllel már sokkal sokkal jobban is megcsinálhatták volna, az angol hangsávon viszont nagyon szépen beszélnek japánul. Miután átváltottunk angolra (10 perc után) és állítottam kicsit a fényerőn (túl sötét volt, kb félidőben) már egészen élvezhető volt.
Ma is voltam edzeni. Még jobban ment mint előzőleg, már tök jól bírtam végig a tekerést és a kerékpárt is, most már csak a sorozatok közötti pihenés időtartamára kell figyelnem. A hasam is kezd visszaállni, ma már 120 felülést csináltam (4x30). Cél a 6x50.
És ma japán is lesz... már nagyon várom, házit persze nem csináltam, de majd mindjárt... :-)