Jelentem, teljesen jól sikerült a vizsgám, tegnap este fölhívtam a japánalapítványt, és 75%-ot kaptam , ami nagyon jó, én nagyon örülök neki, és leginkább annak, hogy folytathatom a tanulást. Most kellene jól megfogadni, hogy következő félévben nem leszek ilyen lusta, és rendesen tanulni fogok, és házifeladatokat is csinálok, de nem vagyok benne biztos hogy tudnám teljesíteni.
Unokatesóm is átment, ő is folytathatja...  úgyhogy örülök nagyon.
(Sőt, még az is lehet, hogy jött fizu, és akkor nem fogok éhezni... és ez külön öröm.)

Ez nagyon jó dolog, végre túl vagyok rajta, és örülök is, mert úgy érzem sikerült.  Elméletileg ha nem sikerült, akkor ma még fölhívnak, és szólnak, de én reménykedem. Sokkal könnyebb volt, mint amire számítottam, nem voltak nagyon szívatós kérdések sem, pedig megtehették volna, hogy nagyon szívatnak.
Nagyon jó volt viszont utána Vácott (bár kedvesem nem szereti meghallani a telefonját... de majd teszek én az ügy érdekében ). Úgyhogy most boldogság van.

Ma vizsgázom japánból, és meglehetősen félek tőle. Tudom hogy sokkal kevesebbet tanultam mint kellett volna, és sokkal kevesebbet tudok, mint amit kellene tudni, és és és... szóval holnap eléggé boldogtalan leszek előreláthatólag. Nem akarom abbahagyni, és nem akarom hogy kivágjanak a csoportból. (/me nyíg)
Este megyek vígasztalódni kedvesemhez Vácra... (és azért reménykedem, hogy annyira nem fog rosszul sikerülni.)
Para para...

Nosss... halad a blogom fejlesztése, ugyanis már vannak smileik is , és soksok minden más, amit a beépített editornak köszönhetően tudok használni. Így pl tudok írni bloddal, italiccsal, tudok könnyen linket csinálni, képet beszúrni, szimbólumokat (♂, ♀) is tudok használni, és még soksok egyéb dolog, amit nem írtam le, de az editor támogatja.
Lassan megyek ebédelni , majd utána tanulni  japánt , mert kell a szerencsét segíteni hogy átmenjek a keddi vizsgán.
Nem tudom, nekem nagyon tetszenek ezek a smileyk, főleg hogy tudom mennyit szenvedtem velük.
Itt egy link az editorra, kitettem a azt a verziót, ami itt az adminban is működik, és én véglegesnek tekintem. Tudom hogy vannak még benne hibák, de őszintén szólva kicsit meguntam már hogy mindig csak ezt csinálom, és akartam használni.Nektek is lesz lassan normális kommenteditor, csak jussak oda, és akkor Ti is írhattok smileykat nekem. (De addig csak én csinálhatok olyat )

...az editor. Wiwát, Vivát, halleluyah. :-) Még ne keressétek sehol, beépítve nincs, de most már az a következő nagyobb taszk. Persze nem eszik olyan forrón a dolgokat, előtte még kicsit át kell rendeznem a JSfájlokat, mert nem tetszik hogy van 2 80k-s, meg sok apró, úgyhogy átdobálom egyes részeit a cuccnak a fájlok között. De teljesen kész van, full functionality-n áll, és mindent tud. Van benne imageeditor is, úgyhogy végre képes postokat is fogok tudni csinálni :-).
De nagyon örülök neki, végre kész van, és lehet mással foglalkozni. :-) A soksok tervvel, amiket már kitaláltam: draft mentés, csoportok, VIP szekció... mindmind sok érdekes dolog.
Azért ki fogom majd tenni a teljes editort is a régi jól ismert helyre, mert itt a blogon Ti nem nagyon fogjátok látni teljesen. Csak egy pár feature-t fogok engedélyezni (de fogadok, hogy már ezzel is soksok hiba elő fog jönni. :-)), pl. bold, italics, link készítés, bulletek. Meg persze smiley-k :-)
Most így belegondolva, hogy minden stílusra rá kell nevelni az editort is, ezért lehet hogy előbb az admin oldalra adom hozzá az editort... oda csak 1 stílus kell. :-)

A cégnél a gépem eléggé rosszalkodott, és az lett a vége, hogy teljesen új image-t kaptam. Minden adatom, a jól "belakott" 2. partícióm is veszett mindenestől, a soksok letöltött (kivételesen tényleg) free zenéimmel együtt... úgyhogy kénytelen voltam a normális munkavégzési környezet elérése érdekében visszaszerezni legalább párat a régi nagy kedvencekből. Ilyenkor mindig becsúszik néhány újdonság is, hiszen az ismert és szeretett zeneszerzőket favorizáljuk, és pofátlan módon skatulyázunk is (Királyi többes. A k pedig Királyi Kapitális), úgyhogy szedtem le soksok Aikapallót, és rá kellett ébrednem, hogy közel sem ismertem minden számát. Ugyanis olyan zenéi is vannak scene.org-on, amiben énekelnek, méghozzá finnül, és megint rájöttem, hogy a finn nyelv csodaszép! Hallgassátok meg (még nincs ilyen fancy blogos lejátszóm, de legalább editorom sem): Liekit vagy a másik: Revolutionet. És persze, az abszolut kedvenc továbbra is, power metál fajtából és instrumentális (tökéletes párosítás): Heavy Metal Ownager. Ezek annyira jó zenék, bármennyi ideig tudnám őket hallgatni.

Úgy tűnik tényleg nincs kedvem blogolni, azért ritkák mostanában a postok. Japánon nagyon tanulni kellene, mert jövőhéten dolgozat, félévi vizsga, és ha nincs meg a 60%, akkor kivágnak a csoportból mint huzat.
Kedvesem volt nálam hétfőn, de mivel még van neki tanulnivalója, ezért hazament kedden T_T, úgyhogy ilyen irányú fejleményekről sem tudok nagyon beszámolni.
A göthőm még megvan, olyan mélyről köhögök, hogy néhány idősebb dohányoskörmű fazon szemében elismerést vélek fölfedezni a metrón.
Vettem új egeret is, a régimet meg behozom ide a gyárba, és így a billentyűzet kivételével már egészen normális configot sikerül összeépíteni... mármár használható. Billentyűzetet is szeretnék, de mint korábban írtam, egyszerűen nem lehet kapni olyat, aminek normális a kiosztása, és kellemesek a gombjai.

El is felejtettem előző hónapban mondani, hogy 3 éve blogolok immár. 1x volt benne kisebb szünet, de egyébként folyamatosan. Lehet ünnepelni így utólag, meg minden.
Nekem most csak erre az apró bejegyzésre futja.
Hehh... haza akarooook menniiiiii....

Csilla unokatesóm jól rámragasztotta a köhögéses megfázásos dolgát, úgyhogy most kripli vagyok, kerüljetek el messzire. Hőemelkedés (-> lelassulás), köhögés (-> vírusterjesztés), levertség (-> hagyjálbékén) van.
Nem tudom eljutok-e TaiJira, de azért megpróbálok, habár még haza is kell mennem, mert elfelejtettem tegnap készülni, mert Vácon voltam, és ezért nem jutottam haza reggel. (Kedvesem ügyes, mégegy vizsgája megvan, úgyhogy már csak hétfőn lesz egy.) Nojácskával pizzáztunk, és nagyon jó volt már őt látni (rég voltam nála, mert hagyom tanulni.)
Hehh... nem tudok most normálisan blogolni, rosszul vagyok.
Hétvégén Szolnok, talán.

A hosszas gondolkodás után számomra leginkább meglepően a gyár-főboss (pálya-végi főellenség ;-)) megengedte hogy behozzam a monitoromat, (erről már írtam asszem) viszont a behozatal is elhúzódott kissé, és így csak mára sikerült beküzdenem vele magam. Végig a városon, majd leszakadt a karom, mindenki megbámult a metrón-villamoson, és a gyárban is kaptam egy pár keresetlen tekintetet. Általában az "ez hülye" pillantás a jellemző, és főnököm is le akart róla beszélni, mondván mit csinálok ha ellopják. Nagyjából semmit, mit is tudnék tenni. :-) Addig viszon (úgy döntöttem) megnehezítem a tolvaj dolgát annyira, hogy talán inkább könnyebb préda után nézzen. Le van zárva a monitor egy kensington lockos notebookzsinórral, és biciklilánccal is. Nagyon mókásan néz ki ahogy a monitor köré van csavarva a bringalánc... maszek megoldás, de remélem eléggé elrémítő lesz, ahhoz hogy ne akarja senki magáévá tenni az én drágaszágomat. :-D
Gondolkodom még az USB-s webkamera, WiFi kamerás megfigyelőrendszer, mozgásérzékelős rendőrségi riasztó és egy-két medvecsapda fölszerelésén is... ;-)
Egyébként hihetetlen jó képe van, tegnap csináltam pár hozzávaló 1920x1200-as háttérképet, úgyhogy most még csodásabban pompázik az asztalon... és távolról nem is olyan feltűnő, elvész az LCD-k tömegében. Legalábbis remélem.

Tegnap este sikerült megint utaznom egy rövidet. Tök régen sikerült már, talán előző nyár elején.
Kicsit elmagyarázom mire is gondolok itt. Amikor ez ember el akar aludni, akkor lefekszik lehunyja a szemét és gyakorlatilag vár. (Most jegyezném meg, hogy senki más bőrében nem voltam még, nálam ezek így működnek, és kész. Lusta vagyok most a "szerintem"-eket kiírni.) A várakozás közben lelassul a légzés, nem figyelek semmire, és hopp, egyszer csak reggel van. Ez az átlagos, az év 365 napjából 350 így szokott telni. De vannak napok, amikor nem így megy, és a tegnapi is ilyen volt. :-) Lefekszem aludni, szem lehuny, légzés lelassul... és elkezdek süllyedni, pontosabban a felső testem. Utána jön a legrosszabb rész, ugyanis én elkezdek hangokat hallani, mintha valaki motozna a szobámban, jönne föl a galéria lépcsőjén. Még a lépések rezgését is érzem az ágyon. Nagyon valóságos, és én általában félek tőle, néha annyira, hogy teljesen leizzadok, és szinte mindig fölébredek. Ha ezen is sikerül túljutni, akkor már nyert ügyem van. :-) Ez után jön az utazás. Gyakorlatilag álmodom, de én irányítom mi történik, tudok mozogni, vagyis repülni. Pontosabban inkább lebegni, szétnézni, átrepülök a falakon, ablakon. Most valahogy úgy sikerült repülni, hogy kijutottam a lakásom ablakán, és a villamospálya fölött lebegtem, a villanyvezetékek fölött kicsivel. Ekkorra sikerült normálisan leszedni a sálat a szemem elől (valamiért sál volt a szemem előtt), és jól láttam... de akkor valamiért kiestem az "álomból" és fölébredtem. De nagyon jó volt, ilyen jól még soha nem sikerült, teljesen arra repültem amerre akartam, és gyorsabb is volt mint eddig bármikor. De elég rövid volt volt már máskor ami sokkal tovább tartott. Amikor megint megpróbáltam akkor hirtelen reggel lett :-S.

Hétfő este a Beckettsben voltam, ugyanis megünnepeltük project szinten, hogy Józsi hazajött, és 1 emberrel többen vagyunk. A Becketts egy ír pub, lehet sörözni, whiskeyzni, meg mindenféle dolgot inni, és még vacsorázni is.
Már előre leszögezem, hogy én választottam a legjobban, hiszen mindenkinél finomabbat ettem... ezt még úgy is tudom hogy senkiéből nem ettem, de ez akkor is teljesen biztos. :-) Legelőször is alapozásként egy kis Becherovka majd némi Kilkenny félbarna sör került a kajamenyországba. Közben kaptam Sambuca-t (ánizsos nagyonédes dolog) Balázs kollégámtól, mert neki nem ízlett (pedig nagyon finom. és nagyon édes is. rettentően édes.)
Utána kihozta a pincér lányka (nagyon csinos pincérlányuk van) amit rendeltem: Tradícionális Ír birkagulyásleves (nagyon finom volt), majd később mézes csirkét steakburgonyával. Kicsit furcsa volt, hogy én egyszerre kaptam a levest a többiekkel akik csak másodikat rendeltek, majd amikor én a 2.-hoz jutottam, akkor ők bámultak csak, de engem végülis nem zavart a dolog. :-)
Utána még kipróbáltam a Coronita sört is, ami kukoricasör állítólag, de nekem annyi elég volt. Szerintem az eddigi legjobb hangulatú projectbuli volt, tök jól elbeszélgettünk, és éjfél előttre haza is értem.
Állítólag megyek majd nemsoká Prágába is, de erről többet majd később.
Az editor is haladt valamelyest, de nem erőltettem halálra magam... stay tuned, halad a dolog, még ha lassan is.

Honnan is kezdjem. Pénteken volt a szülinapom, úgyhogy kedvesem mondta hogy jön hozzám, és már várni fog engem, és boldogít. Előtte Taiji, onnan egyenesen mentem haza, mert elméletileg padlószőnyegcsere volt a munkahelyemen, és csak 5-ig lehetett benn maradni.
Tehát hazaértem (előtte még telefonálnom kellett neki, fejvesztés terhe mellett...), ő várt, és csodafinomságos vacsorával lepett meg, amit - bár ebédeltem rendesen - egy ültő helyünkben fölszippantottunk. Pedig jó nagy adag volt, 6 db hús, rengeteg rizs, mégis lecsusszant, mert Nojácska olyan finomra csinálta, hogy csak na (arany életem lesz, hogy így tud főzni :-D). Utána sokat beszélgettünk, kaptam kanji feliratos ágyneműhuzatot is, úgyhogy tök boldog voltam (vagyok). Azt még mindenképp meg kell említeni, hogy Nojácska nagyon csinos volt, és és és :-)
Másnap sajnos rohannia kellett haza, mert tanulás van továbbra is. Bár már csak 3 vizsgája van hátra, azokon még túl kell lenni.
Szombaton beszereztem a munkahelyemre szánt videokártyát (már be is tettem, nagyon jó képe van), majd rohantam meetre. Megnéztük a Thank you for smokingot és a Kumo no muko-t. Mindkettő nagyon jó film, ajánlom őket.
Vasárnap unokatesómékhoz voltam hivatalos, ahol szülinapi köszöntés volt nekem (kaptam soksok alkoholt, meg édességet, meg egy kanji-kana könyvet, ami nagyon-nagyon jó, pont azt akartam megvenni), és egy nagyon finom ebéd is (Zolka nagyon jól van tartva ;-)).
Amikor hazaértem, nem volt kedvem menni sehova, inkább programoztam csak. Most már tényleg majdnem kész van az editor... már tényleg. :-)
Ja, és lehet hogy költözni fog a blogom, mert talán részt veszek egy szerver berakásában valamelyik hostingcéghez, és úgy olcsóbb, és több honlapom is lehet, nem úgy mint most. De egynelőre inkább az előbbi dolog fontos.
Mit írjak még... holnap hozom be a monitorom a gyárba, és imádkozom, hogy ne nyúlja le senki... :-S

:-) Kedvesem egymás után nyesi a vizsgákat, ma is bezsebelt 2 jó jegyet, úgyhogy már csak 3 vizsga és végez is. Szurkolás van, mert ha minden sikerül elsőre, akkor jön hozzám, és nálam fog lakni egy teljes hétig január végén.
Volt tegnap japán, és szokásosan alulteljesítettem... a kanjik nagyon nem mennek. Tanulni kellene, de inkább programozom helyette. Tegnap is tök jól haladtam, már alig van hátra pár dolog az editorból, és ha kész, megy is producionbe azonnal. Aztán majd mondjátok a hibákat ;-)
Most nagyon örülök kedvesem sikerének, úgyhogy minden OK.
Egyébként azért nem írok mostanában mert nagyon nyugi van, nem történik igazán semmi, és a semmiről inkább nem írok.
A következő dolgokon töröm a fejem mostanában: milyen monitorkártyát vegyek idebentre a céghez. Ismerősöm a lehető legolcsóbb használt valamire akar rábeszélni... én inkább egy 20-25e Ft-os kártyát vennék újonnan... szerintem inkább ezen utóbbi lesz, még ha nem is használnám ki a képességeit kicsit sem. Nem akarok használtat.
Miért van az, hogy már egyetlen normális kiosztású billentyűzetet sem lehet kapni sehol. Még külföldön sem. Szarok a gombok, hiányzik az insert gomb (programozáshoz KELL), berakják a power és a sleep gombot a kurzorgombok fölé, és folyton lekapcsolja az ember vele a gépet... Nem tudom kinek a hatalmas ötletei ezek, de legszívesebben levágnám a kezeit és kivágnám a nyelvét, hogy se leírni se elmondani ne tudja többé ezeket a qrvára innovatív dolgait.
Ugyanez igaz az egerekre: kitalálják hogy legyen next és back gomb az egéren, ami nagyon jó ötlet, aki valaha használt olyat mindig kell neki. Erre most a hülye Logitech kitalálta, hogy csak back gombot rak rá... Szintén kéz és nyelvkivágás járna ezért az innovációért. :-S

Tegnap voltam az idén először japánon, és több dolog is kristálytiszta: sokat felejtettem, de a többiek is, úgyhogy nem lógtam nagyon ki a sorból, még az szerencse, hogy kanjik nem voltak, mert akkor méginkább érezném ugyanezt.
Aminek viszont nagyon örülök, hogy sikerült elérni az editor újabb szintjére, már majdnem teljesen kész van. 1 feature vár befejezésre, és egy popupot kell még megcsinálni, egyébként kész. Persze nem töltöttem föl tegnap este az aktuálisat, mert nem volt kedvem félkész cuccot feltenni, de ami késik az nem múlik. Ha befejezem, akkor föl lesz téve, és lassan beépül majd a blogomba is. Legelőször az adminba, aztán lesz majd a commentelésnél is szép editor mindenkienk. Bőven ez a leghosszabb ideje fejlesztett cuccom a blogon, úgyhogy nagyon jónak kellene lenni (már tavaly szeptemberben is ezt csináltam szerintem). :-)
A monitor behozását a gyárba még mindig nem sikerült elintéznem... tartok tőle hogy egy "ezt nem teheted meg" típusú morálisan fölbedöngölő választ kapok. :-S De remélem nem lesz így.

Úgy tűnik ez a blog is teljesen átmegy már filmajánlóba, de mostanában sok mozit néztem, és... hát ez van.
Megint rá vagyok kattanva az anime-okra, sok mindenbe belekóstoltam, de nem írok róla, mert minek. Viszont belefutottam hihetetlen jó darabba is a szabim alatt, és mindenképp ajánlom megnézésre, annak is aki még nem ismerős az animeok területén (kezdő animenak nagyon jó). A címe: Kumo no muko, yakusoku no basho. Mozi, tehát aki nem szereti a sorozatokat, az is essen neki nyugodtan, 90 perc az egész.
Nekem nagyon bejött, csodálatos zenéje van, csodaszép animációja, és képei (HD-ben láttam), a sztori is nagyon jó, nincs sem elkapkodva, sem elnyújtva, minden ott van ahol kell lennie. Én legalább 8.5-öt adnék rá, vagy még többet, ha pontoznom kellene, egyeltalán nem 7.7, mint az IMDB szerint.
Stílusára nézve dráma sci-fi és romantikus elemekkel kevert de nem összerázott egyveleg. Arról szól hogy egy alternatív világban a 2. világhóború után japán szétszakadt, egy északi és egy déli részre. Hokkaido-n egy hatalmas torony épült, amely még Tokio-ból is jól látható tiszta időben. A főszereplő két fiú és egy lány, iskolatársak, a fiúk egy kisebb gyárban dolgoznak a tanulás mellett, hogy fedezni tudják a Nagy Tervükhöz kellő kiadásokat. Ez a nagy terv pedig, hogy építenek egy repülőt, amellyel keresztülrepülnek a demilitarizált övezeten és megnézik közelről azt a tornyot... Már minden elkészül, és szinte kész állnak az útra, amikor... :-) nézzétek meg.
Hihetetlen film, szerintem van abban valami, hogy az író-rendezőt tarják az új Miyazakinak, jó lesz megjegyezni a nevét: Makoto Shinkai, ilyet nem sokszor éreztem, mint ezen filmje után. Talán csak a GITS, és a Nausicaa mozgatott meg hasonlóan. (és már alig várom a 2007-ben jövő következő filmjét, aminek a címe: 5cm per second. (HD-s trailer letölthető innen))

Hajj... :-) megint munka, és megint mókuskerék. Azt hittem hogy majd mennyi mindent fogok tudni csinálni ez alatt a hosszú szabi alatt. Persze nem sok mindenre jutott idő. Azért néhány dologra mégis, így pl. egy keveset japánoztam is, tudtam programozni is, megnéztem pár animot, és sokat pihentem...
Tegnap voltam kedvesemnél is, megnéztük a Tigris a hóban című filmet, ami nagyon tetszett. Olyan barátnővelnézős-szívmelengetős darab. Ajánlom erősen.
Haladtam sokat az editorral, lassan elkészül teljesen. Most éppen még nincs kinn a legfrissebb verzió, mert reggel a vonaton ki tudtam javítani benne 2 hibát, úgyhogy a laptopomon van a legfrissebb verzió.
A legtöbbet azzal szívok, hogy a FireFox úgy működik, hogy ha kijelölsz valamit egy editboxban, és átklikkelsz egy másik node-ra/controlra/bármire az oldalon, akkor a kijelölés megmarad. IE alatt viszont a kijelölés elvész, és semmilyen módot nem találtam arra, hogy megtartsa a kijelölést. Enélkül pedig sok dolog nem működik az editoron... :-S
Majd este kiteszem a legfrissebbet, hogy lehessen gyönyörködni.

Még a LAN alatt néztük meg ezt a filmet. 3 részes sorozat, a demoja akar lenni egy hosszabbnak; leadják, hogy megnézzék mit reagál rá a közönség, és ha pozitív a visszajelzés, akkor folytatják. Egy rész másfél óra volt, és a folytatás lehetősége miatt valahogy sejtettem, hogy teljes lezárásról nem kell álmodni.
Előljáróban annyit, hogy maga a film hihetetlenül jó, végigizgultam az egészet, nagyon tetszett szinte az egész. A lezárással vannak gondjaim, a sok nyitvahagyott történetszál igen sokat von le az élvezeti értékéből, de még ennek ellenére is nagyon-nagyon ajánlom mindenkinek megnézésre. (én eredeti nyelven láttam, felirat nélkül, de még úgy is hogy néhány mondatot nem értettem is fenomenális)
Néhány szó a történetről, csak úgy kedvcsinálónak (Próbálok minél kevesebb spoilert írni bele, de aki úgy szeretné megnézni, ahogy én is (teljesen tudatlanul, ahogy a legnagyobbat üti), az most hagyja abba az olvasást.).
Az egész történet egy motelszoba, és a belőle származó tárgyak (object-nek hívják őket) körül forog. A tárgyak mindegyike különleges képességekkel rendelkezik, mind változatos, és a tárgy eredeti funkciójával semmi kapcsolata. Minden tárgy elpusztíthatatlan és egyedi, és a különleges képessége is egyedi, néha használhatatlan, néha igen jól használható. Van szemüveg (inhibits combustion), olló (rotates things), fésű (stops time), gyűrű (lowers blood pressure) és még soksok más (az igazán fontosakat nem írtam le :-P)... mind-mind átlagos napi használati tárgy.
A főszereplőnk egy jóképű zsaru, akit egy gyilkosság furcsa színhelyére hívnak ki: két teljesen összeégett hullához. A nyomozás elkezdődik, kezdenek szaporodni a furcsaságok, és a furcsa emberek a színen. A világ viszont csak akkor áll fejre teljesen a főszereplőnk fejében, amikor a gyilkosság egyetlen szemtanúja a karjai között hal meg, és utolsó erejével átadja a Kulcsot.
Legőszintébb véleményem az egész filmről az, hogy szerintem normálisan be kellett volna fejezni és lezárni ezt a történetet, és nem így nyitvahagyni szinte mindent. A befejezés nem elég hogy lyukas, de őszintén szólva gyenge is. Ha az ötlet és a film és a színészek miatt 9-est adnék a filmre, akkor a végét külön kellene osztályoznom, és maximum 5-öst adnék rá (10-es skálán). Egyben az egész erős 7-es, de az eleje (első két rész) miatt mégis ajánlom mindenkinek... Worth to see.

Először is BUÉK mindenkinek, remélem jól teltek az óesztendő utolsó órái és az új első percei mindenkinek. Részemről jó volt, de kezdem az elején...
Eltelt a LAN, 31-én hajnalban eltávoztam a tett színhelyéről. Ez volt a legkevesebbet játszós LAN minden LANok történetében... 2 kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor játszottam az egész alatt. Hiába, nem csak én hanem a gárda is öregszik, kevesebb játékkal is beérjük.
31-én hajnalban távoztam, otthon egy gyors tisztálkodás és összepakolás után már rohantam is Vácra, ahol kedvesem várt, és némi alvás után mentünk is Vikihez, ahol az idei Szilvesztert is töltöttük. Viki sok finomsággal várt, játszottunk Tabut, ahol remekeltem, és hatttalmas előnnyel ért célba a csapatunk, majd később Activity-t is nyomtunk, beszélgettünk, meg minden... sajnos továbbra sincs kocsim, így alkalmazkodni kellett Orsikáékhoz, akiknek korán kellett hazaérni, mert dolguk volt, úgyhogy már 4 óra körül leléptünk... gyorsan ágybabújás, és alvás következett.
Elséjén kipróbáltuk tudunk-e tanulni kedvesemmel, újfent kijelenthetem, hogy nem tudunk, mihelyst belemélyed az egyikőnk, pl én a japántanulásba, a másik azonnal elkezd bújni, és kizökken. Amikor pedig kedvesem merül el a trópusi növényvédelemben, akkor én találok valami ellenállhatatlan szépséget az arcán, úgyhogy ő zökken ki, mert megérzi hogy valaki bámulja. Úgyhogy mivel szeretném hogy jól zárja a félévét, ezért már ma eljöttem hogy tudjon tanulni, vagy legalábbis ne lehessen rámfogni, hogy miért nem tanul. :-D