Húúú... ilyen jó hétvégém nem is tudom mikor volt utoljára.
Kezdődött Péntek estével, amikoris korán eljöttem munkahelyemről, mert megbeszéltem Blashsel, hogy megyünk cagázni. Hazaérek, csörög a telefon, Blash lemondja, mert elcseszte az időt, és soká érne hozzám, és egyébként is... OK mondom, akkor majd máskor. Hívom Zsót, hátha ő jönne... mondja hogy a csütörtöki esés elég rosszul érintette csípőileg, jelenleg a mozgás is nehézkes. OK, mondom akkor pihenj. Mit csináljak... mindenki lemondja, akkor megyek egyedül. Úgyis meg akartam nézni mi van Szentendre fölött, és hogyan lehet eljutni bringával a váci révig, most lesz rá idő. Jól meghajtottam, úgyhogy már 19 felé szentendére fölött jártam. Jól kiépített bringaút van, csak Leányfalutól kell a 11-esen menni Tahitótfalu közepéig, onnan megint nem olyan forgalmas. Gond nélkül elértem a kompig, 15 percet vártam rá, és gondoltam akkor ha már itt vagyok, akkor meg is látogatom Nojácskát. Odarobogtam, kaptam vizet és sütit, és marasztalást, de én arra gondoltam hogy holnap így is korán kell kelnem, nem maradhatok. (Hiba volt, súlyos hiba.) Elindultam vissza, a 21 órás komppal visszamentem, eltekertem Leányfaluig, ahol egy balra kanyarodásnál akkorát estem mint az ólajtó. Ez volt az első komolyabb bukás, meg is éreztem rendesen. Kezem tropa lett, szerencse hogy a bringán nem látszik meg. Sokkal lassabban folytattam az utam, majd kb 5km múlva észrevettem, hogy kiesett a bicikli szarvából egy kis cucc, úgyhogy vissza a bukás helyszínére, (azonnal megtaláltam a cuccot) majd megint irány haza... Nehezen értem haza, nagyon kifáradtam, a vége 102km lett (végig szintben, arra nincs mászás). A tenyeremen jó nagy horzsolás, alkaromon szintén, csípőmön kisebb... szóval eléggé volt.
Másnapra a terv strandolás, arra már este rájöttem, hogy egész jól elvisel mindent a tenyeremen a seb, tudom használni a kezem, csak kicsit kell rá vigyázni, egyetlen dolgot kivéve: a vizet. Az nagyon rossz. A strandon meg víz van... úgyhogy kissé tartottam a szombattól. Korai kelés, 8-ra kiértünk nyugatihoz Zsóval (két kripli ), ahol Julit azonnal megtaláltuk, és végül Bea is meglett (Juli éles szemének köszönhetően). Ők egyébként a Japáncsoportom tagjai... Mivel Zsoltnak normális fürdőnadrágja nem volt, én meg vízálló sebtapaszt szerettem volna, ezért beugrottunk Tescoba, majd irány a Mogyoródi Aquapark. 1 éve voltam arra ha jól emlékszem, és akkor nagyon tetszett, azért gondoltam hogy oda kellene menni (én ötletem volt ), és most sem csalódtam. 9:30-ra kinn voltunk, de már elég sokan voltak, épphogy sikerült szerezni helyet. Belevetettük magunkat a csúzsdázásba, és naaaagyon jókat csúsztunk, szerencsére a kezem nem nagyon tiltakozott, úgyhogy nem sziszegtem túlzottan. Este 18-ig kinn voltunk, utána elszállítottam a lányokat egy ideig, majd hazamentem. Fölhívtam Nojácskát, hogy akkor menjek-e hozzá ma este, de már a vonaton ült, és robogott hozzám.
Gyorsan megpróbáltam némi rendet varázsolni a lakásba (kevés sikerrel, sérült kézzel mosogatás kizárt). Rövidesen befutott, és én nagyon örültem neki.
Vasárnapra az volt a terv, hogy bevásárolunk ketten, és Nojácska főz nekem valami finomat. A bevásárlással 12 utánig elvoltunk (már a fölkelést sem kapkodtuk el), vettünk soksok mindent, de jópár dolgot nem kaptunk. (hol lehet venni olyan védőmaszkot, ami nem csak por ellen véd, hanem van benne légszűrő is, és a káros gázokat is kiszűri? Pl festők és akik olvadt fémmel dolgoznak, olyanoknak szokott kelleni ilyesmi. Sehol nem kaptunk. Obi, Praktiker sehol nincs. A másik: hol lehet kapni normális méretű összecsukható műanyag ládát autóba? A harmadik: hol lehet kapni pici űrtartalmú műanyag kézi olajzót? Egyiket sem találtunk sehol.)
Otthon kedvesem nekiállt, és olyan finomságot csinált nekem, mint még soha: pálcára fölfűzött hús, paradicsommal, hagymával baconnel, jól megfűszerezve, mindezt meggymártással, és barna rizzsel (rájöttem, hogy én a barna rizst sokkal jobban szeretem mint a fehéret)... húúú. Ez volt eddig a legfinomabb, amit valaha csinált. Az a meggyszósz annyira finom volt a rizzsel és a hússal, hogy mindketten degeszre ettük magunkat, majd 2 óra múlva megint. Nem lehetett abbahagyni. (hmmm.. így végiggondolva, egészen megéheztem, haza kellene menni kajálni)
Este pedig végignéztünk a Heroes végét. 6 részt egyhuzamban. Fél 3-kor el is aludtunk.
Nagyon jó hétvége volt, régen pihentem ilyen jól, úgy, hogy még csináltam is közben sok mindent.

Kedvesem már rágta a fülemet, hogy írjak a hétvégémről, úgyhogy íme egy rövid leírás.
Szombaton úgy terveztem, hogy animos meet lesz, de mindenki lusta volt, úgyhogy senki nem jött. Erre én kitaláltam, hogy menjünk bringázni Zsolttal meg Blashsel. Zsolt közölte, hogy ő nagyon fáradt, és későn feküdt le és büüüü... úgyhogy ő kihagyja. Blash közölte, hogy neki kesztyűt kell varrnia, és büüüü, úgyhogy nem jön. Így a végén egyedül mentem, és nyomtam egy 92km-es nagyobb kört a Pilisben, a végén pedig ettem egy jó lángost Szentendrén. Holtfáradtan hazaértem, és lefeküdtem aludni.
Vasárnap Kellys Klubos túra, nagy nehezen kivertem magam az ágyból, fájt mindenem a szombati 90km után, csináltam gyorsan szendvicseket, meg innivalót, és már robogtam is a találkozóhelyre. Nem késtem sokat, úgyhogy még ott találtam a társaságot (voltunk vagy 20-an , mivel a komoly és a lájt túra is ugyanonnan indult kivételesen). Elindultunk, föl Árpád-kilátóhoz, onnan Virágosnyereg, onnan Zöld, onnan Rekettyés, itt kicsit pihentünk, jól belaktam zsíroskenyérrel meg narancslével... onnan köves retteneten le, Vitorlázó reptér, föl Jánoshegyre valahogy, innen már nem tudom tovább az útvonalat, mert kanyarogtunk össze-vissza. Voltunk Normafánál is kicsit.
Az SPD jól szolgál, szeretem is, de nagyon nehéz megszokni. Kiszállás ha hirtelen kell, az biztos bukás (már 2x sikerült, mind2x népes közönség előtt). De majd megszokom. Vagy nem.
Vasárnap este a tekerés után még elrobogtam kedvesemhez Vácra, mert másnap egy egynapos kirándulást terveztünk Egerbe várnézni, meg városnézni.
Hétfő Aug 20, szünnap, kora reggel elindultunk, sok szendvics, víz, és fürdőruha (akkor még reméltem hogy rá tudom beszélni kedvesemet) és fényképezőgép társaságában. Gond nélkül odaértünk, sokat sétáltunk, néztünk, ettünk finom rétest (a legfinomabb rétes, amit életemben ettem, sokkal jobb, mint a csarnokos), kürtős kalácsot. Képek majd lesznek, de még az USA-val is el vagyok maradva, előbb azokat fogom föltenni.
Este egész korán elindultunk haza (kedvesem vezetett), mert úgy láttuk vihar lesz. A vihar el is ért minket az autópályán, úgyhogy nagyon lassan voltunk kénytelenek menni, de mire Vácra értünk elállt. Nagyon jó és szép és kellemes volt, máskor is megyünk majd sokfelé.

Vettem pár dolgot a bringámhoz, és tegnap este ki is próbáltam őket, és nagyon elégedett vagyok. Ezeket: Shimano PD-M520 pedál, és Shimano SH-M121B cipő. Tök jó mindkettő, de mivel most már össze vagyok nőve a bringával, így sokkal nagyobb az esélye az elesésnek. Főleg az eldőlésnek, amikor megállok valahol, és előtte elfelejtem kicsatolni, és nem tudom levenni a lábam időben, és egyszerűen eldőlök. 2x is volt rá példa majdnem tegnap.
Kollégákkal voltunk (Csaba, Móni) Szentendrén egy jót lángosozni. Egész lassan mentünk, mégis éreztem a lábamban hogy tekertem. Nademajd ma is kicsit ráhajtok, és akkor mégjobban el leszek fáradva.

Hosszú kihagyás után (másfél hónap legalább) tegnap eljutottam Taijira. Nagyon jó volt, magam is meglepődtem rajta mennyire. Teljesen rendbetett, pedig amikor odaértem még nem is tudtam hogy bármi rossz bennem. Aztán közben rájöttem, és nagyon szépen működött. Utána tekertem még egy kicsit (unokatesómékhoz), vittem is meg hoztam is könyvet (Wodehouse-t fogok olvasni ).
Az IT Crowd jó. Nézzétek.

Tegnap borvacsorán voltam este. Nagyon érdekes volt, sokféle bort megkóstoltunk, sokféle sznob ételt ettünk, jól laktam és jól is éreztem magam. Legjobban a bormester beszédei tetszettek, elmesélte minden borról hogy mit kellene éreznünk benne, hogy milyen ízű/illatú (legjobban a bőrkabát és a könyvtár szag/íz tetszett). Tényleg finom borok voltak, nekem a Chardonay jött be legjobban, ugyanis az ahhoz fölszolgált halpástétom+zöldségek ott jöttek össze tökéletesen. (pedig én nem szeretem a halat) Nagyon finom volt még a sajt-tál + Couve párosítás. Legkevésbé a bélszín steak + Pinot Noir párosítás nyerte el a tetszésem. Itt sem az étel vagy a bor ízével volt gond, hanem hogy a két dolog nem illett annyira egymáshoz mint az előző választások. Maga a bor minden esetben nagyon finom volt.
A társaságról is ejtek egy szót, hogy megmaradjon a krónikában. Hárman voltunk, Pit, unokatesóm Szilvi, és én. Azért nem kedvesem, mert ő kedden korán tervezett kelni, és ezért lemondta a borozást, mondván egyébként sem szereti annyira a bort. Megkérdeztem Szilvit, hogy volna-e kedve jönni, és így került be ő is. Meglepően jól kijöttek egymással egyébként. (Reménykedtem ebben a felállásban, jó ideje ismervén mindkettőjüket, a nyakátharapás és a jólkijövés voltak a valószínű eshetőségek, ha egy légtérbe zárom őket, úgyhogy kicsit rizikós volt, így utólag már el lehet mondani.)
Azért sajnálom, hogy kedvesem nem volt ott, úgy nem kellett volna 1 albumnyi Dark Tranquility-t végighallgatnom, amíg ők megbeszélték a HP7 és a Heroes végét.
A Dark Tranquility-ről még nem is írtam, új kedvenc, nagyon jó zene. Az első hörgős death metál, ami bejön... Szerintem nagyon nem illik az ilyen zene hozzám, de akkor is tetszik.

Nem tudom mi van mostanában az emberekkel, de mindenki úgy beszél a másikkal, és úgy bánik a másikkal, hogy alig hiszem el. Tegnap a csarnokban hallottuk, amint egy férj-feleség szidta egymást fennhangon (jólszituáltnak tűntek). Utána este bringával elmentem egy verekedő pár mellett (!). A nő éppen be akarta lökni a pasit a kocsik alá az alsó rakpartra (a gyerek meg közben bámulta őket a babakocsiból).
Front van, vagy mi a fene?
Szerintem a hétfői rossz kedvem is az ilyen "érintett" emberek miatt volt.
Remélem elmúlik hamar...
Továbbá azt is hogy ma nem fog esni az eső, mert akkor megyek bringázni.
(Tegnap is voltam, rövidet tekertem, de a 2 hét kiesés is nagyon meglátszik már. Nagyon nehezen ment.)

Tegnap este kedvesemmel és 2 barátnőjével megnéztem újra a Ratatouille (L'ecsó) című Pixar csodát. Másodikra talán még jobban tetszett mint elsőre. Utána elrohantunk a Nyugatiba, hogy elérjük a vonatot, de lekéstük, úgyhogy a barátnők elrohantak a buszállomásra, és mentek busszal. Kedvesem velem maradt, hogy még pár percet együtt lehessünk, majd megkért, hogy menjek vele Vácra. Vonattal.
Végiggondoltam és mentem, úgyhogy ma vonattal jöttem vissza pestre, jó korán, és nosztalgiáztam. A vonat ugyanolyan koszos és büdös mint volt, csak a jegy még drágább: oda vissza, 1050Ft-omba került ez a kis kiruccanás. A régi szép idők, 5 éve még 670Ft-ért jártam meg ugyanezt. Nagyon durván megemelték az árat.
Ne menjetek a Corvin moziba! Az ugye nem multiplex, de ugyanolyan rohadt drága mintha az lenne, emellett az eladó csaj flegma, és úgy általában menjen a jó édes anyjába hogy még neki áll feljebb, ha szólok neki, hogy nem jól adta a jegyet. Azért meg különösen, hogy felnőtt jegyet adott diák helyett, és azt észre sem vettem. Grrr.
Ne menjetek a Nyugatihoz közeli török étterembe se: az eladók szarnak a fejedre, elédlökik a kaját; zabálj rohadék, aztán takarodj. A szerájban kedvesek és normálisak, tessék oda menni. Ott van limunádé is, és nincsenek kinyalt hajú selyemfiúk, akik beállnak eléd a sorba, hogy enyelegjenek a kiszolgálócsajokkal.

A legtöbb ismerősöm nem érti, hogy miért járok én LAN party-ra. Pedig ez egy nagyon jó dolog, ha lesz saját nagy házam, abban lesz LAN Party szoba. (már kitaláltam hogy ez hogyan lesz megvalósítható, csak legyen türelme kivárni mindenkinek)
Én igazándiból azért járok ilyen helyre, mert a társaság nagyon jó. Pont úgy, mint ahogy más a kocsmába járt a cimborák miatt, megint mások sportolni... én LANozni. Pedig általában én vagyok a legbénább minden játékban... de akkor is nagyon jó buli. A többiek már előző hét pénteken elkezdték a LAN-t, csak én akkor még Amerikában voltam, és csak Kedden értem oda, de így is tök jó volt.
Játszottunk Stalkerrel, BF2-vel, CSS-szel, Track Mania-val, a végén még az LFS-re is rákaptunk.
LAN közben egyszer vissza kellett jönnöm, mert megnéztük a Ratatouille-t a moziban a Japános társasággal. Írok majd róla kritikát is, annyit már most elmondhatok róla, hogy eszméletlen jó film, ma este is megyek megnézni még egyszer kedvesemmel, mert annyira jó.
A LANnak vége lett vasárnap, hazapakoltam 2 srácot, azután jól leutaztam Vácra, ahol kedvesem már várt, és sétáltunk egy nagyot (és tök finom fagyit ettünk).
Most tartunk itt... azt hiszem behoztam a lemaradásomat, és mostantól újra fogok tudni blogolni rendesen.
Egyébként elkezdtem odakinn kicsit kódolni az új blogengine-emet, de kicsit túl optimista becslés volt a most szeptemberi első alpha, mert sokkal magasabban van a léc mint gondoltam. Vannak olyan részek, amire még ötletem sincsen nagyon, így aztán jelenleg stalled a project állása. (konkrétan, hogy kezeljek bármilyen -  lehetőség szerint HTML-ben leírt - template-szerű designt, amibe szabadon beleilleszthető új modul anélkül, hogy a template-et bővíteni/módosítani kellene. Jelen pillanatban úgy látom, hogy ez nem lehetséges, de még átgondolás alatt áll a dolog.)
Továbbá, egy vicces event, ami ma esett meg velem: reggel amikor először megnéztem a telefonom, 2 SMS várt. Az egyik egy rendszeres átutalásról visszaigazolás, a másik meg arról, hogy valami ELM.HU levett a számlámról 47xxx Ft-t. Grrr... ki a franc az az ELM.HU? És mi az hogy csak úgy majd 50k-t leszed tőlem? Gondolkozom... feltűnik, hogy a "maradék pénz" a számlán gyanúsan kerek... és akkor esett le, hogy kb másfél évvel ezelőtt csináltam egy olyan rendszeres átutalást a számlámon, hogy minden hónap 5-án a (gyanúsan kerek összeg) fölötti részt utalja át a megtakarítási számlámra... csak másfél év óta egyetlen alkalommal sem volt hó 5-én az adott összeg fölött a számlám, ezért teljesen elfelejtettem, hogy van ilyen.
Továbbá egy dühítő tapasztalat: Vácról Bp-re az M3-as irányába még mindig nem lehet menni, mert még mindig túrják. Úgyhogy ma álltam kb 1.5 órát ott a dugóban. Grrrr....

Hétfő volt a napja, amikor végetért az amerikai kiruccanásunk. Szerencsére csak este indult a gép, úgyhogy a nap jó része rendelkezésre állt még egy utolsó bevásárlókört futni, de utána elindultunk a reptérre, és érzékeny búcsút vettünk a világ ezen szegletétől.
A gépünk este 9-kor indult, időben odaértünk, becsekkoltunk. Kiderült, hogy egy sokkal kisebb géppel utazunk visszafelé, mint amivel jöttünk 2x3 szék, nincs saját videókijelző, stbstb. Szörnyű volt. Rettenetes. A film amit adtak a legrosszabb volt amit életemben láttam pedig a hangját nem is hallgattam. Nem tudtunk aludni, mert annyi hely nem volt, a kaja sem izlett igazán. Grrr... az odaút tök jó gyorsan elszaladt, itt alig vártam hogy végetérjen. (azért sikerült olyan 3 órát aludni, nagyon nehezen)
Amszterdamban átszállás, malév gép, kb ugyanolyan, mint amivel eddig jöttünk, onnan már csak 2 óra volt hazáig... délután 3-ra haza is értünk. Mivel előzőleg szidtam az Airport minibusz-t, ezért most úgy etikus, ha leírom, hogy most teljesen jó szolgáltatást kaptam, mivel nem volt más, ezért egyedül engem hazavittek, és tök gyorsan hazaértem.
Otthon gyorsan átöltöztem, fölhívtam apám, anyám, nagybátyám (hogy túléltem), és már rohantam is el LAN-ra, de erről majd egy következő postban.

Nem emlékszem már olyan részletesen, úgyhogy ömlesztve néhány dolog, amit láttunk, ahol jártunk.
Ha még nem írtam volna, helyileg itt laktunk. Innen legkönnyebben Detroit esetleg Chicago érhető el, de ezen utóbbi is legalább 3 óra autóval (inkább 4). Úgyhogy 1x voltunk Detroitban, a többi időt Lansingben töltöttük, messzire nem mentünk.
Detroitban a Ford múzeumot néztük meg... ami valójában nem múzeum, hanem egy falu, amiben van múzeum, IMAX mozi (saját IMax mozija van... döbbenet), és a falun belül van egy hagyományörző skanzenszerű belső falu, saját kisvasúttal, és mindenféle 1800-1900-as évek beli mesterségeket bemutató házakkal fölszerelve.
Először a múzeumot néztük meg. Természetesen ez is hatalmas épület volt, szinte már mondanom sem kell, itt minden hatalmas. Két felé van osztva az épület, balra "American life" (általános műzeuma az 50-100-150 évvel ezelőtti amerikai életnek)  jobbra minden ami a mozgással motorokkal autókkal kapcsolatos. Van külön az elnöki autókat bemutató rész is, benn van egy akkora mozdony, amit én még életemben nem láttam, a kereke kb 2 méter átmérőjű, állítólag 6000 tonna a súlya, de még az is kevés szerintem. Külön rész van fönntartva a repülőknek, és a régi gőzgépeknek... áhh... rengeteg a látnivaló. Sajnos a képek nagy része, amit ott csináltam nem lett túl jó, de majd a galériába kerül pár.
A múzeum után a skanzenfalut néztük meg, és az is nagyon tetszett: korabeli ruhákban szaladgálnak benne az emberek, régi autókkal, lovaskocsikkal, elől hatalmas hátul kicsi kerekű biciklivel közlekednek, be lehet menni a mindenféle műhelybe és szétnézni; megbámulni hogyan csinálták régen az újságot, hogyan fújtak üveget, hogyan készítették a gyapjúfonalat, hogyan szőttek, stb stb. Tetszett az is nagyon. A legjobb poén itt az volt, hogy akikről mi azt hittük, hogy a "díszlet részei", azaz a korabeli ruhákban szaladgáló statiszták egy része (nagyobb része) valójában Amish volt... még szerencse hogy nem mentem oda hozzájuk hogy fényképezkedjünk le együtt.
Voltunk még... botanikuskertben sétálni, Lake Lansing parton nézelődni, elvittek minket a MAC-be, ami a helyi "edzőterem". Erről írok kicsit többet, hogy tisztában legyen mindenki a "helyi edzőterem" pontos jelentésével. Magyarországon a pincéből átalakított, levegőtlen csőszerű helyeket telepakolják gépekkel, és adjad neki, az az edzőterem. Amerikiában van egy brutálnagy épület, amiben találhatók a következő termek: 2 fittnesszterem, 1 tornaterem (mint nálunk a suliban, gyűrűvel, gerendával stb), kosár/kézilabda pálya, fedett uszoda (2 medencével), 3 gépekkel telerakott terem (nem 1-2 egy fajtából, 10-20-30db, legalább 200-300 db gépet láttam oda bezsúfolva összesen), 8 pályás fedett teniszpálya (és ezek körül futni is lehetett), squash (vagy 8 pályával), spinning, 1 különleges edzőterem aminek a nevére nem emlékszem, de olyan eszközök voltak benne, mint a középkori kínzókamrában. Saját orvosi rendelővel, 40 fős edzőgárdával, öltözőkkel, masszőrrel, sportszer-bolttal fölszerelve. Ez volt benne amit láttunk. Mellette újabb 8 pályás teniszpálya csak ez már nyitott, nyitott squash, nyitott medence (strand, de ide edzeni járnak az emberek), strandröplabdapálya (tudod, az a mélyhomokos). Így most ennyi jut eszembe, de nagyon durva, ilyen komoly sport komplekszumot még életemben nem láttam. Mindez fényes, szellős, jó levegőjű helyen... őszintén szólva talán ott irígykedtem legjobban az amerikaiakra. Mert legalább a lehetőségük megvan ilyen helyre járni. Nálunk is lehet szép autód, házad, gyönyörűszép parkosított kerted, stb. De ilyen nincs Mo-on.

Nemrég azt írtam, hogy semmi nem olcsóbb, mint Magyarországon, úgyhogy nem terveztem semmit venni. Az esküvő után viszont találtam pár dolgot, amit igenis érdemes megvenni, és mivel el lett döntve, hogy nem utazunk amerikán belül nagyobb körútra (amit nagyon sajnálok így utólag, de sajnos elég drága lett volna), ezért rendeltem pár dolgot. Először csak pár CD-t (Sonata Arctica legújabb album, meg régebbiek is, 2 Kamelot album) meg pár régebbi szgépes játékot (Baldur's Gate 2, C&C összes), de utána vérszemet kaptam, és vettem egy új MP3 lejátszót meg egy fényképezőgépet is. Nagyon olcsó volt, mindkettőt kb duplájáért lehetne megvenni kis hazánkban, már ha lehet kapni. Úgyhogy gazdagabb vagyok egy IAudio 7-tel, és egy Canon S3 IS-sel.
Mindkettő nagyon állat cucc, rettenetesen tetszenek, az MP3 lejátszó végre hatalmas kapacitású, nem kell folyton törölgetnem róla, a fényképező meg nem xD kártyás, és olyan videót csinál, hogy leesik az állam tőle. Emellet a képei is szépek. Ezzel én le is tudtam a vásárlást az USA-ban, a lányok (kedvesem, édesanyja, stb) viszont még sokat járták az üzleteket és vettek soksok apróságot. Azt már írtam hogy rengeteg bolt van, egymást érik az olyan üzletközpontok, amikbe a WCC 3x beleférne, úgyhogy lehetett keresgélni.
Ide a vásárlások mellé befér még néhány különbség, amit találtam amerika (azon szeglete, ahol én voltam (ezt tessék mindig hozzáérteni),) és magyarország között. Ha majd még eszembe jut pár, akkor írok.
Azt már írtam, hogy a házak nagyok, és inkább szélességében terjeszkednek, mint magasságban... de azt még nem említettem, hogy sokkal sokkal nagyobb divatja van a fából készült házaknak. Azon a környéken a házak 70-80%-a tisztán fából épült. Elsőre nagyon föl sem tűnik, mert azért nagyok ezek is, de furcsa a "fa borítás", és csak később esik le az embernek, hogy az nem díszítő elem, hanem az már tényleg a fal. Amikor viszont eljut a tudatáig, akkor kicsit "fél" bemenni a házba, mert mégiscsak faház, mint az unokatesóm babaháza, amit ha odébbtesz az ember, már akkor összedől, vagy a bunker, amit gyerekkoromban csináltam, és összedőlt egy gyengébb oldalbataszításra. Láttam azért kőházakat is... de erről majd később.
Az 5. sáv. Nagyon jó ötletnek találom, de magyarországon esélytelen lenne bevezetni, mert nincs meg hozzá a megfelelő (közlekedési) kultúra, ahogyan a buszsáv is busz, 400-méter-múlva-jobbra-kanyarodok, politikus, maffiózó és manageryupie sáv nálunk. Tehát, adott egy 2x2 sávos jó forgalmas út. Nálunk mit csinálnak? Kiteszik végig a balrakanyarodni tilos táblát az út teljes hosszában, és néhány kitüntetett kereszteződés kivételével sehol nem tudsz lefordulni, továbbá ha valahol elvéted a lekanyarodást, akkor utazhatsz még pár km-t egy irányba, mire vissza tudsz fordulni. Amerikában a sávpárok között van egy 5. sáv, ami mindenhol a balrakanyarodóknak, és a balról kikanyarodóknak van fönntartva. Nagyon jó ötlet, és mivel mindenki így használja, ezért nagyon effektív. Nincs anyázás mögüled, mert föltartöd a sort, amikor le akarsz fordulni, nincs percekig más irányba menés, mert "itt nem lehet balra kanyarodni", stbstb. Mo-on ha bevezetnék mi lenne? Az összes "szemfüles" és "intuitív" vezető beállna oda és megelőzné az egész sort, a birkák meg beengednék őket a sor elején. Még rosszabb lenne mint a Buszsávval.
Rendőrök: az amerikaiak félnek tőlük, mint a tűztől. Kérdeztem az őket, találkoztak-e már valaha rendőrrel (pontosabban állítótta-e már meg őket rendőr), de nem. Valahol azért jobb az úgy, egy rendőrnek legyen komoly tekintélye, már a jelenléte is parancsoljon megálljt. Nálunk a rendőrök az egyik legmegvetettebb embercsoport, és ez nincs így jól.
McDonalds: ki kellett próbálni, mert azért ez mégis Amerika, és mindenfélét hallottam már róla, hogy mennyivel nagyobb egy adag, meg hogy ingyen van az üdítő, meg ilyenek. Tehát, akkor az első kézből származó, valódi tapasztalat, hogy milyen a meki odakinn, íme: Valójában nem nagyobbak a burgerek. Pont ugyanakkora mint itthon, az ízük is hasonló, benne van az a mekis utóíz. (nem supersize-t ettem, de lehet hogy olyan már nincs is, nem tudom). Az üdítős urban legendben már több igazság van, de az sem pontos; nem ingyen van, hanem a poharat veszed meg valamennyiért, és annyiszor tölthetsz ahányszor akarsz. Tehát kvázi a 2. pohártól ingyen van.
Könnyen megszokható, és nagyon kényelmes az a hatalmas bizalom, amivel itt az emberek viseletetnek egymás iránt. Semmi gáz, ha nyitva felejted az autót, nem viszi el senki. Van aki direkt lehúzza az ablakot, hogy ne legyen olyan meleg benne, és úgy hagyja itt a parkolóban. Nem gond nyitva tartani a garázst, nem surran be senki, hogy elvigye a szuperspéci fúnyírót, biciklit, meg mindent. A postás ott hagyja az ajtóban a csomagokat, senki nem nyúlja le amit az Amazonról, rendeltél (de a fényképezőgépet sem!) Van még ilyen, magyar szemnek nagyon szokatlanok ezek a dolgok.
A posta egyébként is furcsa volt ott: ha levelet akarsz küldeni, akkor elég kitenned a borítékot a postaládádba, amikor jön a postás, akkor kiveszi és elviszi. A postásoknak kis autójuk van, kicsit hasonlít a páncélozott pénzszállítóautókra, csak sokkal kisebb, és a kormánya a jobb oldalon van. Ezt először nem értettem hogy miért van, pedig egyszerű: a postás gyakran megáll, és kiszáll, és ha jobb oldalon száll ki, akkor nem akadályozza a forgalmat ami mellette megy, és nem is balesetveszélyes. Nagyon jó megoldás, a bal oldalon még ajtót sem láttam azon a kocsin.
Hmmm... mostanra ennyi jut eszembe, majd sorolom még.

Jó sokáig nem írtam, a lustaságra, és néha őszintén az időhiányra foghatom miért nem. Pedig sokminden történt velem, főleg amíg amerikában töltöttem szabadságomat.
Fakulnak az emlékek erősen, de azért megpróbálom összekaparni, mi is történt velem azóta hogy az utolsó postot bepötyögtem.
Tehát; megvolt előző nap a megbeszélés, fölvirradt a nagy nap, esküvő, meg minden. Reggel kedvesem eltávozott a koszorús lányokkal és a menyasszonnyal együtt hogy megszépüljenek még jobban. Nem is láttuk őket délutánig, amikor már maga az event volt. Szerencsére nekünk nem túl sok dolgunk volt, fölöltözés, és elautózás a templomba, nagyjából ennyi. Az esküvőről sokat nem írok, bevonulás, papi beszéd, "I do" - "I do" (itt ezt mondják az igenek helyett), kivonulás, aztán a vendégsereg eltávozik a vacsora helyszínére, mi visszavonulunk, és soksok fénykép készül (jó sokat csináltam kedvesemről is, majd rakok föl ide a galériába is pár képkockát).
Mindezek után mi is elautóztunk a vacsora helyszínére, ami egy Wedding Centerben (igen, itt ilyen is van, saját hotellel, golfpályával, hatalmas termekkel, még külön kápolna is van, ahol nagyüzemben folynak az esküvők) volt szervezve. Sok asztal, DJ (ezen meglepődtem kicsit), tósztok (a menyasszony édesapjának a tósztja nagyon tetszett), meg minden ilyesmi ami az esküvő szerves része nálunk is.
Miután megettük a menüt, fölvágták a tortát, volt egy fél óra tánc, majd hirtelen a DJ bejelentette hogy akkor mára ennyi, jóéjt mindenkienk. Ez volt kb éjfélkor. Magyarországon az esküvő után másnap reggelig ropják a táncot az ünneplők, úgyhogy ezen meglepődtem rendesen... pontosabban másnap reggel meglepődtem, mert mi elég korán leléptünk.
A jetlag-ről még nem írtam, talán azért mert odafelé nem volt olyan durva; estefelé "normális időben" voltam fáradt, és tök korán tudtam kelni... hiába éjjeli bagoly vagyok. A legfurcsább az volt, amikor a repülőgép leszállása után (első este amerikában) majdnem elaludtam a kocsiban, pedig még csak 20 óra volt (ottani idő szerint), ami nálunk már hajnali 2 óra, de ez volt az egyetlen alkalom, amikor fölfedeztem, hogy megzavart az időátállás. Ja, mégsem, mégegy dolog: a veséim sokkal lassabban álltak át a 6 órával eltolt időszámításra, még 1 hét múlva is ki kellett mennem éjjel a WC-re, mert annyira követelte a hólyagom, mert már "reggel van". Érdekes hogy az mennyivel lassabban állt át.
Egyébként a félreértések elkerülése végett nem kedvesemmel együtt aludtunk a 2 hét alatt, mert ott nagy szigor volt, és "jónak kellett lenni". Furcsa dolog ez, és nem vallási okai vannak, csak egyszerűen így volt.