Hétvégén tekertem 180km-t bringával, és az jó volt. Programoztam is, az is jó volt. Kedvesem mostanában nálam lakik, és főz nekem finomakat, ez pedig a legjobb. Hihetetlen jól vagyok tartva, Nojácska főztje meglepően finom. (Pl a tegnapi gesztenyés töltött rántotthús, kukacos barnarizzsel... nyami.)
Vajon mi visz rá egy embert arra, hogy a tömött trolin az abortuszairól, az őt átverő pasikról és a frissen támadt Hitéről (így nagybetűvel) beszélgessen fennhangon. Ilyenkor nagyon sajnálom hogy lemerült az MP3 lejátszóm, és nem tudom őket kizárni.
Miért van az, hogy a Petőfi Csarnok jegypénztára 14-19-ig van nyitva? Még az a szerencse, hogy mostanában elég későn éhezem meg, és így csak negyed kettőre voltam ott, és mivel találtam egy kínait a közelben, ezért csak negyed órát kellett a pénztár ablaka előtt gubbasztanom a korláton, mint valami idióta strucc.
A Marlenka torta finom, szerintem most ettem először olyat.
Hétvégén Őszi Animeconon leszek, és cosplayes lányokat fogok fotózni... vagyis ez volt a terv. Erre a jegy mellé írt tájékoztatón ott van, hogy fényképezőgépet és kép/hangrogzítő berendezést bevinni csak a szervezők engedélyével... grrr. Ez az értelme az egésznek! Miért kell ezt kihangsúlyozni??? Akkoris viszek. Hmm... most olvasom a con honlapján, hogy mégis lehet. Ejjj... micsoda hülyeség ez.
Japánoznom kellene. Sokat.

Hihetetlen lustaságommal elértem, hogy szept 24-én írom nektek a 3. postot ebben a hónapban. Tudom szégyeljem magam, meg ilyenek.
A lényeg, élek, és minden OK, kedvesem is jól van, a szüleim alkotnak nagyot, és igérem büdös lesz, viszont legalább.
Hol is kezdjem... a hét (hetek) munkanapjai a szorgos munkával telnek. Ami említésre érdemes ebből a részből, hogy elkezdődött megint a Japántanulás.. pontosabban a japántanítás, mert tanulni továbbra sincs időm. Ezzel asszem ki is fujt a hétközben, lássuk mi volt az előző két hétvége.
15-16-án 24 órás bicikliversenyen voltam, mint résztvevő. A Kellys Klub PhanatiX csapatot erősítettem (gyengítettem) jelenlétemmel, és nagyon-nagyon jó buli volt, hihtetetlen jól éreztem magam. 98.-ok lettünk, és a Klubbos csapatokból a 2.-ak, úgyhogy nagyon jól szerepeltünk. A pálya elsőre igen nehéznek tűnt nekem, de a végére úgy megszoktam, hogy csak 1 helyen voltam igazán gondban, egy köves-gyökeres meredek lejtőn, ahol a komolyabb emberek 30-cal vágtattak lefelé. Úgyhogy van még mit fejlődni. Mindenki csodálkozott a 28"-as bringán, de teljesen jól vette az akadályt, szerintem továbbra is sokkal jobb, mint egy normál MTB, csak meg kell szokni a nagyobb áttételt.
Vasárnap este még elrobogtam kedvesemhez, ahol aludtam egy jót.
Most hétvégén pedig kirándulni voltunk Nojácskával. Meglepetés volt hogy hova megyünk, leszerveztem én egyedül az egészet, Nojácska pedig élvezte, hogy mindent kitaláltam, és neki csak jönnie kellett velem.
Péntek este lerobogtunk Miskolc-Tapolcára (Miskolcon jól eltévedtem), ott volt a szállás. (Tölgyfa Panzió, ajánlom mindenkinek, nem túl drága, és nagyon szépen rendben van) Másnap reggel indultunk Aggtelekre, barlangot nézni, mivel Nojácska még nem látta soha (én már voltam ott régen, de azóta átépítették). A Vörös Tói túrát jártuk végig, 2 óra hosszú, én nekem tetszett. Utána elrobogtunk Szilvásváradra, vasutaztunk és sétáltunk egy nagyot. Ezután kanyarogtunk egy jót a hegyekben, majd visszaértünk a szállásra. Este még elvittem Kedvesem a Tusculanum nevű vendéglőbe, ahol Egyetemi éveim alatt oly sokszor ettem magam degeszre. A Remete Pecsenye vagy mi a neve (sülthúsra csirkemáj borsó és sült szalonna van tornyozva, mindez sültkrumplival, és hatalmas adag) még mindig nagyon finom, de kedvesem juhtúrós-szilvás rántotthúsa is nagy sikert aratott.
Másnap meglátogattuk a Barlangfürdőt is és áztattuk magunkat sokat, volt hidromasszázs , részemről egy kellemes szaunázás (Nojácska nem szereti), és soksok fürdés.
Ezután meglátogattuk Lillafüredet, ettünk egy finom ebédet (Tókert panzió és restaurant, a Hámori tóra néz, és eléggé nagyüzem, de finom volt amit hoztak). Csónakáztunk is, majd egy rövidebb séta után elindultunk haza... Ajánlom mindenkinek a Bükk hegységet, egy egész hétre is elegendő látnivalót biztosítana, lehetett volna menni még Egerbe (ott nemrég voltunk), Szerencs (csokiii), és még jópár helyre, csak picit kell szétnézni. Szerintem megyünk még oda kedvesemmel, főleg ha sikerül rávenni hogy kicsit komolyabban bringázzon, mert nagyon jó helyeket láttunk ahol lehetne tekerni.

Úgy tűnik a napi egy postról átálltam a heti egy postra. Nem tudom, nincs kedvem írni semmiről. Élek, most éppen nem vagyok túl jól, de a hétvége csodajó volt. Kedvesemmel levágtattunk anyámhoz onnan pedig Szolnokra apámhoz. Jól megköszöntöttük őt szülinapja alkalmából. Nagyon jó volt hosszan kedvesem társaságában lenni, így nagyon jól érzem, hogy milyen jó pár vagyunk...
Ma reggel viszont elkezdtem magam furcsán érezni. Fájt a hasam, meg hányingerem volt/van, úgyhogy közérzet a padlón. A metrón nem is bírtam állni sem, és utána a munkahelyemen sem voltam túl termelékeny. Még most is nagyon rossz, de már javulok. Remélem.

Nincs kedvem mostanában blogolni. A nagy-nagy megszorítások miatt (Zolka csomag) nem nagyon tudok sehova járni, azt meg mindenki unná már hogy milyen jót bringáztam (pedig-pedig).
Azért leírok pár dolgot előző hétből, hogy megmaradjon az utókornak...
Segítettem Moszinak venni bringát. Nagyon büszke vagyok magamra, hogy milyen jól lebeszéltem egy mtb-ről és rábeszéltem egy Cross bringára, de most az a gond, hogy neki jobb gépe van mint nekem. És ez szörnyű, ez nem lehet, nekem kell hogy a legjobb legyen.
Szombaton voltam bringázni a Japános társasággal, 2 lány, Zsolt és mégegy srác, így voltunk 5-en. Kicsit tartottam tőle, hogy a lányok nem fogják bírni a tempót. Végül legnagyobb meglepetésemre mindketten bírták oda és visszafelé is csak az egyiknek kellett kiszállni Rómaifürdőnél, mert már nagyon rosszul volt. (beadtuk a bringáját unokatesómékhoz, és másnap elvittem a másik lánynak, mert az övé volt, az első lány csak kölcsönbe kapta.
Szóval eltekertünk Szentendrére, lángosoztunk egy jót, aztán vissza, én gyorsan hazarobogtam (nem tudtam hazakísérni Zsolttal együtt Julit, mert elkéstem volna...), kedvesem már várt, és mentünk Jégrevüre.
Syma csarnok, Evin Marton és valami orosz embernek a közös performanszát néztük volna meg, de az orosz ember beteg lett, úgyhogy csak Edvin Martont hallgattunk. Nem volt annyira rossz, mint gondoltam volna, egészen tetszett ahogy játszottak. Nem playback volt, és ez újabb plusz pont. Volt pár jégtáncos mutatóba, de valahogy az egésznek olyan "gagyi" felhangja volt (csak a jégtáncos résznek). A végén kárpótlásként kaptunk 1 "DVD"-t Edvin Marton + az az orosz gyerek. Otthon megnéztük kedvesmmel, nem is DVD, csak VideoCD, és kemény 4 perc 30 másodpercnyi filmecske van rajta... röhejes. Végeredményben azt tudom mondani, hogy egész jó volt, de annyit nem ért, mint amibe került.
Vasárnap visszaszállítottam Julinak a bringáját, (kedvesem megmutatta mennyivel jobban tud pakolni mint én. Szerintem nem fért volna be a 2 bringa a kocsiba, de ő be tudta tenni. Respect.
Onnan elszáguldottunk Vácra, megebédeltünk, majd rábeszéltem kedvesemet, hogy nézzünk el bevásárolni. Elnéztünk, el is költöttem soksok pénzt, de végre van bringás kesztyűm, váztáskám, vágófám, stb...
Ma reggel pedig jó későn értem be dolgozni, mert hatalmas dugó volt, és még a bringámat is el kellett vinni szervízbe.
Este pedig Japánbefizetés + Wasabi. Hattalmasat fogunk zabálni , majd mesélek.

Húúú... ilyen jó hétvégém nem is tudom mikor volt utoljára.
Kezdődött Péntek estével, amikoris korán eljöttem munkahelyemről, mert megbeszéltem Blashsel, hogy megyünk cagázni. Hazaérek, csörög a telefon, Blash lemondja, mert elcseszte az időt, és soká érne hozzám, és egyébként is... OK mondom, akkor majd máskor. Hívom Zsót, hátha ő jönne... mondja hogy a csütörtöki esés elég rosszul érintette csípőileg, jelenleg a mozgás is nehézkes. OK, mondom akkor pihenj. Mit csináljak... mindenki lemondja, akkor megyek egyedül. Úgyis meg akartam nézni mi van Szentendre fölött, és hogyan lehet eljutni bringával a váci révig, most lesz rá idő. Jól meghajtottam, úgyhogy már 19 felé szentendére fölött jártam. Jól kiépített bringaút van, csak Leányfalutól kell a 11-esen menni Tahitótfalu közepéig, onnan megint nem olyan forgalmas. Gond nélkül elértem a kompig, 15 percet vártam rá, és gondoltam akkor ha már itt vagyok, akkor meg is látogatom Nojácskát. Odarobogtam, kaptam vizet és sütit, és marasztalást, de én arra gondoltam hogy holnap így is korán kell kelnem, nem maradhatok. (Hiba volt, súlyos hiba.) Elindultam vissza, a 21 órás komppal visszamentem, eltekertem Leányfaluig, ahol egy balra kanyarodásnál akkorát estem mint az ólajtó. Ez volt az első komolyabb bukás, meg is éreztem rendesen. Kezem tropa lett, szerencse hogy a bringán nem látszik meg. Sokkal lassabban folytattam az utam, majd kb 5km múlva észrevettem, hogy kiesett a bicikli szarvából egy kis cucc, úgyhogy vissza a bukás helyszínére, (azonnal megtaláltam a cuccot) majd megint irány haza... Nehezen értem haza, nagyon kifáradtam, a vége 102km lett (végig szintben, arra nincs mászás). A tenyeremen jó nagy horzsolás, alkaromon szintén, csípőmön kisebb... szóval eléggé volt.
Másnapra a terv strandolás, arra már este rájöttem, hogy egész jól elvisel mindent a tenyeremen a seb, tudom használni a kezem, csak kicsit kell rá vigyázni, egyetlen dolgot kivéve: a vizet. Az nagyon rossz. A strandon meg víz van... úgyhogy kissé tartottam a szombattól. Korai kelés, 8-ra kiértünk nyugatihoz Zsóval (két kripli ), ahol Julit azonnal megtaláltuk, és végül Bea is meglett (Juli éles szemének köszönhetően). Ők egyébként a Japáncsoportom tagjai... Mivel Zsoltnak normális fürdőnadrágja nem volt, én meg vízálló sebtapaszt szerettem volna, ezért beugrottunk Tescoba, majd irány a Mogyoródi Aquapark. 1 éve voltam arra ha jól emlékszem, és akkor nagyon tetszett, azért gondoltam hogy oda kellene menni (én ötletem volt ), és most sem csalódtam. 9:30-ra kinn voltunk, de már elég sokan voltak, épphogy sikerült szerezni helyet. Belevetettük magunkat a csúzsdázásba, és naaaagyon jókat csúsztunk, szerencsére a kezem nem nagyon tiltakozott, úgyhogy nem sziszegtem túlzottan. Este 18-ig kinn voltunk, utána elszállítottam a lányokat egy ideig, majd hazamentem. Fölhívtam Nojácskát, hogy akkor menjek-e hozzá ma este, de már a vonaton ült, és robogott hozzám.
Gyorsan megpróbáltam némi rendet varázsolni a lakásba (kevés sikerrel, sérült kézzel mosogatás kizárt). Rövidesen befutott, és én nagyon örültem neki.
Vasárnapra az volt a terv, hogy bevásárolunk ketten, és Nojácska főz nekem valami finomat. A bevásárlással 12 utánig elvoltunk (már a fölkelést sem kapkodtuk el), vettünk soksok mindent, de jópár dolgot nem kaptunk. (hol lehet venni olyan védőmaszkot, ami nem csak por ellen véd, hanem van benne légszűrő is, és a káros gázokat is kiszűri? Pl festők és akik olvadt fémmel dolgoznak, olyanoknak szokott kelleni ilyesmi. Sehol nem kaptunk. Obi, Praktiker sehol nincs. A másik: hol lehet kapni normális méretű összecsukható műanyag ládát autóba? A harmadik: hol lehet kapni pici űrtartalmú műanyag kézi olajzót? Egyiket sem találtunk sehol.)
Otthon kedvesem nekiállt, és olyan finomságot csinált nekem, mint még soha: pálcára fölfűzött hús, paradicsommal, hagymával baconnel, jól megfűszerezve, mindezt meggymártással, és barna rizzsel (rájöttem, hogy én a barna rizst sokkal jobban szeretem mint a fehéret)... húúú. Ez volt eddig a legfinomabb, amit valaha csinált. Az a meggyszósz annyira finom volt a rizzsel és a hússal, hogy mindketten degeszre ettük magunkat, majd 2 óra múlva megint. Nem lehetett abbahagyni. (hmmm.. így végiggondolva, egészen megéheztem, haza kellene menni kajálni)
Este pedig végignéztünk a Heroes végét. 6 részt egyhuzamban. Fél 3-kor el is aludtunk.
Nagyon jó hétvége volt, régen pihentem ilyen jól, úgy, hogy még csináltam is közben sok mindent.

Kedvesem már rágta a fülemet, hogy írjak a hétvégémről, úgyhogy íme egy rövid leírás.
Szombaton úgy terveztem, hogy animos meet lesz, de mindenki lusta volt, úgyhogy senki nem jött. Erre én kitaláltam, hogy menjünk bringázni Zsolttal meg Blashsel. Zsolt közölte, hogy ő nagyon fáradt, és későn feküdt le és büüüü... úgyhogy ő kihagyja. Blash közölte, hogy neki kesztyűt kell varrnia, és büüüü, úgyhogy nem jön. Így a végén egyedül mentem, és nyomtam egy 92km-es nagyobb kört a Pilisben, a végén pedig ettem egy jó lángost Szentendrén. Holtfáradtan hazaértem, és lefeküdtem aludni.
Vasárnap Kellys Klubos túra, nagy nehezen kivertem magam az ágyból, fájt mindenem a szombati 90km után, csináltam gyorsan szendvicseket, meg innivalót, és már robogtam is a találkozóhelyre. Nem késtem sokat, úgyhogy még ott találtam a társaságot (voltunk vagy 20-an , mivel a komoly és a lájt túra is ugyanonnan indult kivételesen). Elindultunk, föl Árpád-kilátóhoz, onnan Virágosnyereg, onnan Zöld, onnan Rekettyés, itt kicsit pihentünk, jól belaktam zsíroskenyérrel meg narancslével... onnan köves retteneten le, Vitorlázó reptér, föl Jánoshegyre valahogy, innen már nem tudom tovább az útvonalat, mert kanyarogtunk össze-vissza. Voltunk Normafánál is kicsit.
Az SPD jól szolgál, szeretem is, de nagyon nehéz megszokni. Kiszállás ha hirtelen kell, az biztos bukás (már 2x sikerült, mind2x népes közönség előtt). De majd megszokom. Vagy nem.
Vasárnap este a tekerés után még elrobogtam kedvesemhez Vácra, mert másnap egy egynapos kirándulást terveztünk Egerbe várnézni, meg városnézni.
Hétfő Aug 20, szünnap, kora reggel elindultunk, sok szendvics, víz, és fürdőruha (akkor még reméltem hogy rá tudom beszélni kedvesemet) és fényképezőgép társaságában. Gond nélkül odaértünk, sokat sétáltunk, néztünk, ettünk finom rétest (a legfinomabb rétes, amit életemben ettem, sokkal jobb, mint a csarnokos), kürtős kalácsot. Képek majd lesznek, de még az USA-val is el vagyok maradva, előbb azokat fogom föltenni.
Este egész korán elindultunk haza (kedvesem vezetett), mert úgy láttuk vihar lesz. A vihar el is ért minket az autópályán, úgyhogy nagyon lassan voltunk kénytelenek menni, de mire Vácra értünk elállt. Nagyon jó és szép és kellemes volt, máskor is megyünk majd sokfelé.

Vettem pár dolgot a bringámhoz, és tegnap este ki is próbáltam őket, és nagyon elégedett vagyok. Ezeket: Shimano PD-M520 pedál, és Shimano SH-M121B cipő. Tök jó mindkettő, de mivel most már össze vagyok nőve a bringával, így sokkal nagyobb az esélye az elesésnek. Főleg az eldőlésnek, amikor megállok valahol, és előtte elfelejtem kicsatolni, és nem tudom levenni a lábam időben, és egyszerűen eldőlök. 2x is volt rá példa majdnem tegnap.
Kollégákkal voltunk (Csaba, Móni) Szentendrén egy jót lángosozni. Egész lassan mentünk, mégis éreztem a lábamban hogy tekertem. Nademajd ma is kicsit ráhajtok, és akkor mégjobban el leszek fáradva.

Hosszú kihagyás után (másfél hónap legalább) tegnap eljutottam Taijira. Nagyon jó volt, magam is meglepődtem rajta mennyire. Teljesen rendbetett, pedig amikor odaértem még nem is tudtam hogy bármi rossz bennem. Aztán közben rájöttem, és nagyon szépen működött. Utána tekertem még egy kicsit (unokatesómékhoz), vittem is meg hoztam is könyvet (Wodehouse-t fogok olvasni ).
Az IT Crowd jó. Nézzétek.

Tegnap borvacsorán voltam este. Nagyon érdekes volt, sokféle bort megkóstoltunk, sokféle sznob ételt ettünk, jól laktam és jól is éreztem magam. Legjobban a bormester beszédei tetszettek, elmesélte minden borról hogy mit kellene éreznünk benne, hogy milyen ízű/illatú (legjobban a bőrkabát és a könyvtár szag/íz tetszett). Tényleg finom borok voltak, nekem a Chardonay jött be legjobban, ugyanis az ahhoz fölszolgált halpástétom+zöldségek ott jöttek össze tökéletesen. (pedig én nem szeretem a halat) Nagyon finom volt még a sajt-tál + Couve párosítás. Legkevésbé a bélszín steak + Pinot Noir párosítás nyerte el a tetszésem. Itt sem az étel vagy a bor ízével volt gond, hanem hogy a két dolog nem illett annyira egymáshoz mint az előző választások. Maga a bor minden esetben nagyon finom volt.
A társaságról is ejtek egy szót, hogy megmaradjon a krónikában. Hárman voltunk, Pit, unokatesóm Szilvi, és én. Azért nem kedvesem, mert ő kedden korán tervezett kelni, és ezért lemondta a borozást, mondván egyébként sem szereti annyira a bort. Megkérdeztem Szilvit, hogy volna-e kedve jönni, és így került be ő is. Meglepően jól kijöttek egymással egyébként. (Reménykedtem ebben a felállásban, jó ideje ismervén mindkettőjüket, a nyakátharapás és a jólkijövés voltak a valószínű eshetőségek, ha egy légtérbe zárom őket, úgyhogy kicsit rizikós volt, így utólag már el lehet mondani.)
Azért sajnálom, hogy kedvesem nem volt ott, úgy nem kellett volna 1 albumnyi Dark Tranquility-t végighallgatnom, amíg ők megbeszélték a HP7 és a Heroes végét.
A Dark Tranquility-ről még nem is írtam, új kedvenc, nagyon jó zene. Az első hörgős death metál, ami bejön... Szerintem nagyon nem illik az ilyen zene hozzám, de akkor is tetszik.