Hihetetlen mennyire ellustultam blogírás szempontból... pedig kisebb-nagyobb megszakításokkal majd 3 éve írom már, úgyhogy nem kellene abbahagyni. Szégyellem is magam.
Legyen mese? Legyen, szemezgetek pár dolgot az elmúlt hónapból, mik is történtek...
Vettem számítógépet. Mivel a régi már teljesen beadta a kulcsot, el sem indult (amikor kiszedtem az alaplapot, akkor derült ki, hogy elfüstölt rajta egy IC, az volt a baja... ez mindent megmagyaráz). Tök jó cucc, 4 magos procc, sok memória, és a vízhűtés is el lett távolítva, mert több baj volt vele, mint haszon, és elegem lett belőle.
Mivel új gép, ezért lehet játszani, úgyhogy elhatároztam, hogy mostaztánén végignyomom a Half Life-ot. Neki is ültem, és pár estém ráment ugyan, de végigcsináltam. Magam is alig hiszem el, valamikor év elején játszottam hosszabban utóljára, de mégis sikerült végignyomni. Olyan elégedett voltam magammal, hogy gyorsan nekiestem a Blue Shiftnek is, és azt is végigcsináltam. Ekkora megjött a bátorságom, és elkezdtem az Opposing Force-t is (ezeket annó egy csomagban vettem meg... igen, jól olvastátok, ezek eredeti legális játokok), de azzal még nem végeztem.
Voltam szüleimnél is egyszer, de már nem emlékszem mikor... nem volt túl kellemes, de túléltem, és az autóm nagyon jól megy, annyira elégedett vagyok vele, amennyire csak lehet! Nagyon jól döntöttem hogy ezt a típust választottam, ügyes vagyok.
Voltam Animeconon is, ami tök jó volt, csináltam rengeteg képet, és nagyon tetszett is. Hatalmas fejlődést tapasztalok a cosplayek minőségében a tavaszi con óta, hihetetlen mennyivel jobbak a jelmezek, kidolgozottabbak, profibbak minden téren. Képriport majd lesz, de még az amerikát sem tettem ki, úgyhogy azzal is jó hosszú elmaradás lesz bocsánat.
Járok továbbra is japánra, és egyre jobban el vagyok maradva, de nem adom fel... akkor sem maradok le.
Most hétvégén (hogy a jövőbeli tervekről is írjak) megyek szülőlátogatni, pénteken színházba, szombaton meet+mozi, vasárnap Nojácska. A program sűrűnek igérkezik, úgyhogy majd mesélek. Vagy nem, de úgysem fogja senki hiányolni.

Elfelejtettem hónapléptetni, pedig itt villog nekem ez a cucc... rég blogoltam már, elszoktam tőle biztosan...

Hétvégén tekertem 180km-t bringával, és az jó volt. Programoztam is, az is jó volt. Kedvesem mostanában nálam lakik, és főz nekem finomakat, ez pedig a legjobb. Hihetetlen jól vagyok tartva, Nojácska főztje meglepően finom. (Pl a tegnapi gesztenyés töltött rántotthús, kukacos barnarizzsel... nyami.)
Vajon mi visz rá egy embert arra, hogy a tömött trolin az abortuszairól, az őt átverő pasikról és a frissen támadt Hitéről (így nagybetűvel) beszélgessen fennhangon. Ilyenkor nagyon sajnálom hogy lemerült az MP3 lejátszóm, és nem tudom őket kizárni.
Miért van az, hogy a Petőfi Csarnok jegypénztára 14-19-ig van nyitva? Még az a szerencse, hogy mostanában elég későn éhezem meg, és így csak negyed kettőre voltam ott, és mivel találtam egy kínait a közelben, ezért csak negyed órát kellett a pénztár ablaka előtt gubbasztanom a korláton, mint valami idióta strucc.
A Marlenka torta finom, szerintem most ettem először olyat.
Hétvégén Őszi Animeconon leszek, és cosplayes lányokat fogok fotózni... vagyis ez volt a terv. Erre a jegy mellé írt tájékoztatón ott van, hogy fényképezőgépet és kép/hangrogzítő berendezést bevinni csak a szervezők engedélyével... grrr. Ez az értelme az egésznek! Miért kell ezt kihangsúlyozni??? Akkoris viszek. Hmm... most olvasom a con honlapján, hogy mégis lehet. Ejjj... micsoda hülyeség ez.
Japánoznom kellene. Sokat.

Hihetetlen lustaságommal elértem, hogy szept 24-én írom nektek a 3. postot ebben a hónapban. Tudom szégyeljem magam, meg ilyenek.
A lényeg, élek, és minden OK, kedvesem is jól van, a szüleim alkotnak nagyot, és igérem büdös lesz, viszont legalább.
Hol is kezdjem... a hét (hetek) munkanapjai a szorgos munkával telnek. Ami említésre érdemes ebből a részből, hogy elkezdődött megint a Japántanulás.. pontosabban a japántanítás, mert tanulni továbbra sincs időm. Ezzel asszem ki is fujt a hétközben, lássuk mi volt az előző két hétvége.
15-16-án 24 órás bicikliversenyen voltam, mint résztvevő. A Kellys Klub PhanatiX csapatot erősítettem (gyengítettem) jelenlétemmel, és nagyon-nagyon jó buli volt, hihtetetlen jól éreztem magam. 98.-ok lettünk, és a Klubbos csapatokból a 2.-ak, úgyhogy nagyon jól szerepeltünk. A pálya elsőre igen nehéznek tűnt nekem, de a végére úgy megszoktam, hogy csak 1 helyen voltam igazán gondban, egy köves-gyökeres meredek lejtőn, ahol a komolyabb emberek 30-cal vágtattak lefelé. Úgyhogy van még mit fejlődni. Mindenki csodálkozott a 28"-as bringán, de teljesen jól vette az akadályt, szerintem továbbra is sokkal jobb, mint egy normál MTB, csak meg kell szokni a nagyobb áttételt.
Vasárnap este még elrobogtam kedvesemhez, ahol aludtam egy jót.
Most hétvégén pedig kirándulni voltunk Nojácskával. Meglepetés volt hogy hova megyünk, leszerveztem én egyedül az egészet, Nojácska pedig élvezte, hogy mindent kitaláltam, és neki csak jönnie kellett velem.
Péntek este lerobogtunk Miskolc-Tapolcára (Miskolcon jól eltévedtem), ott volt a szállás. (Tölgyfa Panzió, ajánlom mindenkinek, nem túl drága, és nagyon szépen rendben van) Másnap reggel indultunk Aggtelekre, barlangot nézni, mivel Nojácska még nem látta soha (én már voltam ott régen, de azóta átépítették). A Vörös Tói túrát jártuk végig, 2 óra hosszú, én nekem tetszett. Utána elrobogtunk Szilvásváradra, vasutaztunk és sétáltunk egy nagyot. Ezután kanyarogtunk egy jót a hegyekben, majd visszaértünk a szállásra. Este még elvittem Kedvesem a Tusculanum nevű vendéglőbe, ahol Egyetemi éveim alatt oly sokszor ettem magam degeszre. A Remete Pecsenye vagy mi a neve (sülthúsra csirkemáj borsó és sült szalonna van tornyozva, mindez sültkrumplival, és hatalmas adag) még mindig nagyon finom, de kedvesem juhtúrós-szilvás rántotthúsa is nagy sikert aratott.
Másnap meglátogattuk a Barlangfürdőt is és áztattuk magunkat sokat, volt hidromasszázs , részemről egy kellemes szaunázás (Nojácska nem szereti), és soksok fürdés.
Ezután meglátogattuk Lillafüredet, ettünk egy finom ebédet (Tókert panzió és restaurant, a Hámori tóra néz, és eléggé nagyüzem, de finom volt amit hoztak). Csónakáztunk is, majd egy rövidebb séta után elindultunk haza... Ajánlom mindenkinek a Bükk hegységet, egy egész hétre is elegendő látnivalót biztosítana, lehetett volna menni még Egerbe (ott nemrég voltunk), Szerencs (csokiii), és még jópár helyre, csak picit kell szétnézni. Szerintem megyünk még oda kedvesemmel, főleg ha sikerül rávenni hogy kicsit komolyabban bringázzon, mert nagyon jó helyeket láttunk ahol lehetne tekerni.

Úgy tűnik a napi egy postról átálltam a heti egy postra. Nem tudom, nincs kedvem írni semmiről. Élek, most éppen nem vagyok túl jól, de a hétvége csodajó volt. Kedvesemmel levágtattunk anyámhoz onnan pedig Szolnokra apámhoz. Jól megköszöntöttük őt szülinapja alkalmából. Nagyon jó volt hosszan kedvesem társaságában lenni, így nagyon jól érzem, hogy milyen jó pár vagyunk...
Ma reggel viszont elkezdtem magam furcsán érezni. Fájt a hasam, meg hányingerem volt/van, úgyhogy közérzet a padlón. A metrón nem is bírtam állni sem, és utána a munkahelyemen sem voltam túl termelékeny. Még most is nagyon rossz, de már javulok. Remélem.

Nincs kedvem mostanában blogolni. A nagy-nagy megszorítások miatt (Zolka csomag) nem nagyon tudok sehova járni, azt meg mindenki unná már hogy milyen jót bringáztam (pedig-pedig).
Azért leírok pár dolgot előző hétből, hogy megmaradjon az utókornak...
Segítettem Moszinak venni bringát. Nagyon büszke vagyok magamra, hogy milyen jól lebeszéltem egy mtb-ről és rábeszéltem egy Cross bringára, de most az a gond, hogy neki jobb gépe van mint nekem. És ez szörnyű, ez nem lehet, nekem kell hogy a legjobb legyen.
Szombaton voltam bringázni a Japános társasággal, 2 lány, Zsolt és mégegy srác, így voltunk 5-en. Kicsit tartottam tőle, hogy a lányok nem fogják bírni a tempót. Végül legnagyobb meglepetésemre mindketten bírták oda és visszafelé is csak az egyiknek kellett kiszállni Rómaifürdőnél, mert már nagyon rosszul volt. (beadtuk a bringáját unokatesómékhoz, és másnap elvittem a másik lánynak, mert az övé volt, az első lány csak kölcsönbe kapta.
Szóval eltekertünk Szentendrére, lángosoztunk egy jót, aztán vissza, én gyorsan hazarobogtam (nem tudtam hazakísérni Zsolttal együtt Julit, mert elkéstem volna...), kedvesem már várt, és mentünk Jégrevüre.
Syma csarnok, Evin Marton és valami orosz embernek a közös performanszát néztük volna meg, de az orosz ember beteg lett, úgyhogy csak Edvin Martont hallgattunk. Nem volt annyira rossz, mint gondoltam volna, egészen tetszett ahogy játszottak. Nem playback volt, és ez újabb plusz pont. Volt pár jégtáncos mutatóba, de valahogy az egésznek olyan "gagyi" felhangja volt (csak a jégtáncos résznek). A végén kárpótlásként kaptunk 1 "DVD"-t Edvin Marton + az az orosz gyerek. Otthon megnéztük kedvesmmel, nem is DVD, csak VideoCD, és kemény 4 perc 30 másodpercnyi filmecske van rajta... röhejes. Végeredményben azt tudom mondani, hogy egész jó volt, de annyit nem ért, mint amibe került.
Vasárnap visszaszállítottam Julinak a bringáját, (kedvesem megmutatta mennyivel jobban tud pakolni mint én. Szerintem nem fért volna be a 2 bringa a kocsiba, de ő be tudta tenni. Respect.
Onnan elszáguldottunk Vácra, megebédeltünk, majd rábeszéltem kedvesemet, hogy nézzünk el bevásárolni. Elnéztünk, el is költöttem soksok pénzt, de végre van bringás kesztyűm, váztáskám, vágófám, stb...
Ma reggel pedig jó későn értem be dolgozni, mert hatalmas dugó volt, és még a bringámat is el kellett vinni szervízbe.
Este pedig Japánbefizetés + Wasabi. Hattalmasat fogunk zabálni , majd mesélek.