Elutazott István, immár teljesen egyedül vagyok. Nagyon furcsa, teljesen idegen, de mégsem rossz, egyelőre jól érzem magam. (Még saját egeret is hoztam be, mert az itteniek nagyon gyengék. Hiába az MX-510 nem office-grade, és aki egyszer megszokja a jót, az nehezen mond le róla.)
Tegnap este, amikor beszélgettem kedvesemmel, eszembe jutott az az igen egyszerű és magától értetődő kérdés, hogy ha Nojácska már végzett előző héten, akkor most miért nem jött ki velem? Ezen mindketten ledöbbentünk, és egyikőnk sem tudja a választ. Nem jutott eszünkbe, pedig annyira egyértelmű lett volna. Nincs dolga, nincs sulija még ezen a héten, mellettem kellene lennie. Jól lehülyéztem magam gondolatban.... (így utólag már tudom miért nem. Mert amikor terveződött az utazásom, akkor még nem lehetett tudni, hogy Nojácska mostanra mindennel végez. Persze ha sokat fizettünk volna a jegyért, biztos jöhetett volna, de ez eszünkbe sem jutott)
Mindezek után elővezettem kedvesemnek, meg még pár embernek is később, hogy 2011-ben menni kellene Japánba. Addig még van 3 év, úgyhogy össze lehet szedni azt a pénzt, amit a 2-3-4 hét alatt amíg kinn lennénk elszórunk. Én kb 6-800ezer Ft-vel számoltam alsó hangon, és jelenlegi árakon, úgyhogy lehet az még 1 millió is mire oda jutunk. Általában mindenki elkezdte sorolni a problémákat, de utána mondtam, hogy azért szólok most, mert így 3 éve van mindenkinek aki akar jönni, hogy félretegyen ennyi pénzt rá. Úgyhogy a hosszútávú tervek megvannak, és be is vannak adva, remélem sikerülni fog megvalósítani őket.
Vettem földieperlekvárt. Előző alkalommal imádtam, nagyon finom cucc, most is az, rá is jártam már. Tök jó dolgot találtam egyébként a boltban, kenyérszeletelő a neve. Egy nagyobb gép (kb mint egy kerti grillsütő), fölnyitod a tetejét, beleteszed a kiválasztott veknidet, és ő szépen fölszeleteli egyenletes szeletekre. Utána kiveszed, és beleteszed egy zacsiba a fölvágott kenyeredet. Nagyon tetszik, Magyarországon mindig is utáltam a fölszeletelt kenyereket, mert vagy tartós kenyerek, és rengeteg e-szám van bennük, vagy ilyen nyúlós állagúak lesznek a kenyerek, mert nejlonzacskóban tárolják őket szeletelés után. Ez viszont így tök jó. Friss a kenyér, mégis szeletelve viszem haza, nem morzsálok vele, tök jó.

Megnéztem tegnap este a Dexter S2-t, majd úgy ahogy voltam, ruhában bealudtam.
Mivel a Dexter elfogyott, így lassan átállok más dolgokara, amiket akartam csinálni. Van egy pár, el kell olvasnom pár könyvet, amiket még unokatesóm adott, hoztam a Terra e...-t (egy anime sorozat, amit még Anna ajánlott), és lassan kezdem összegyűjteni, hogy miket is akarok csinálni szabad időmben.
Legvalószínűbb, hogy nekiesem kedvesem honlapjának, és az új blogmotornak. A többit meg még meglátjuk...
Hétvégén pedig terepszemle és földerítés lesz. Találnom kell egy jó boltot, mert a közeli Kiwi nagyon gyenge.
A reggeli kelés egyébként jól ment, most már pontosabban tudom hogy mikor kell elindulni, hogy pont odaérjek a metróhoz, amikor jön a metró; ha 7:40-kor kelek, és 8:05-kor indulok, az pont jó.
Függönyöm még mindig nincs.

Kezdem szombattól, az a legtisztább. Szombaton meet volt, gödöllőre ment a csapat. Jól odaértünk, beszélgettünk sokat, szép lassan befutottak a többiek is. Mivel páran nem tudtak eljutni annó a szülinapomra, ezért most adták oda az ajándékukat. Pontosabban Blash most adta ide, kaptam egy bólogatós kutyát az autómba.
A másik ajándékon eldobtam az agyam: kaptam egy Nintendo DS lite-ot. Ez egy olyasmi játékgép, mint a PSP, csak kisebb, kevesebbet tud, de 2 képernyője van és ebből az egyik érintő. Lehet hozzá kapni SD kártya olvasó-t is, és akkor lehet rá tölteni egy rakat játékot, de nekem még nem sikerült olyat beszereznem. Most 2 software-em van hozzá, egy Kanji szótár, meg egy japán-angol szótár. A kanjiszótárban tesztek meg tanítós dolgok is vannak, úgyhogy fogok tudni vele tanulni is. Sajnos odáig még nem jutottam el, hogy sokat nyomogassam, de ami késik nem múlik, sok időm lesz rá.
Ezek után filmeket is néztünk: Gone baby gone, Cashback, és a 3.-ra nem emlékszem. Egyértelműen a Cashback volt a winner, a Gone baby gone-ban pl a főszereplő nője tök felesleges volt.
Hajnalban értünk haza, gyorsan lefeküdtem, és aludtam.
Másnapra kedvesemmel volt megbeszélt találka, jött hozzám, segített bepakolni, órát is vettünk később, voltunk moziban, stb. Együtt voltunk, és ez már a búcsúzás volt, de biztos vagyok benne, hogy ő sokkal jobban átérezte a súlyát mint én, hogy mi is jön. Tényleg nem tudom miért, nekem egyeltalán nem tűnt olyan soknak, és hosszúnak, föl sem fogtam, hogy most 1 évre eltávozom, és havonta csak egy rövid időt fogjuk egymást látni.
Másnap reggel az utolsó cuccok becsomagolása is megtörtént, a teljesen teletömött táskába még belenyomtam pár dolgot (túlsúlyos is lett, 20kg helyett 28kg), a kajákat bepakoltuk, szendvicseket elkészítettem... úgyhogy útra készen vártam a taxit. Kedvesem szomorú arca volt az utolsó, amit láttam mikor beültem, biztos hogy neki sokkal jobban fájt ez mint nekem.
Reptér, check-in (túlsúly fizetés), belépés, várakozás a gépre, fölszállás.
Mellettem 2 norvég nő ült, idősebbek; Marita és Björg. Volt már bennük alkohol felszálláskor is, és a repülőn is termeltek rendesen... a végére már mindenkivel flörtöltek akivel lehetett, amikor látták, hogy én nem vagyok vevő rá, akkor a mögöttünk ülő 3 magyar sráccal kezdtek kavarni, úgyhogy nekem kellett fordítani is.
Leszállás, útlevélellenőrzés, csomagfelvétel, jegyvásárlás a Flytoget-re (reptéri gyorsvasút) és 20 perccel később már találkoztam is Istvánnal Oslo Central-on. Szerencsére már nála volt a kulcsom, úgyhogy rögvest mentünk a lakásomra. Nagynehezen megtaláltuk, be is jutottunk... és kicsit negatív az élmény. Nem nagyon, csak kicsit. Először is pici. Szó sincs 2 szobáról, vagy külön hálóról... 1 apró szoba az egész, leválasztva belőle egy pici rész fürdőszobának, és egy pici a mosógépnek. Az egész kisebb mint az én nagyszobám otthon.
Ami a legfurcsább, hogy a lakás a földszinten van, és nincs semmi függöny vagy reluxa... akárki, aki sétál az utcán, teljesen belát. Nem csak annyit, hogy ott egy ember van, hanem gyakorlatilag 3 lépésre sétálnak tőlem az emberek, úgyhogy privacy = 0. (Félek is hogy betörnek, mint a fene. Gondolom ez csak a Pesti beidegződés, de még így sem nagyon lennék meglepődve.)
A szekrények viszont hihetetlen magasak. A legfelső polcot nemhogy nem látom, még csak föl sem érem. Szekrény tetejét még székről sem érném föl... de nincs szék, úgyhogy esélytelen.
Nagyon kevés dugalj van, úgyhogy nem tudom bedugni az összes cuccom, még úgy sem, hogy a TV-t már eltettem a szekrénybe. (úgyhogy egyelőre nincs wifi, csak kábeles net)
Folyt köv...

Első munkanapomon köszöntésül, és kollégám búcsúztatása képpen elvittek minket a Vaertshuset Bærum nevű helyre. Ez egy átépített itteni lakóház, amelynek minden szobája egy-egy privát vendéglőszoba. A helyben sütött kenyér és a közelben készített (birs)almalé a legnagyobb különlegessége, de a főfogások is finomak voltak. Tengeri herkentyűket ettem, mivel nem voltam netközelben, amikor lehetett volna választani a menük közül. De nem jártam rosszul; talán rákleves lehetett az első fogás, halízű krémleves apró haldarabkákkal, legalábbis annak tűnt. Egyeltalán nem emlékeztet az apám által istenített (általam nagyon utált) tiszai halászlére, talán ez lehet az oka, hogy meg bírtam enni. A második fogás lazac volt, két kisebb szelet halból, gyümölcsös-édeskés mártással, köretként krumplipürével. Ezt is meg bírtam enni, talán kicsit tovább küzdöttem vele, mint az asztaltársaság többi tagja. Finom volt, különösen a mártás hozzá. Desszertként kaptunk creme de büree-t (vagy mi a neve), puding és a tetején karamellréteg, úgyhogy föl kell törni, amikor elkezded enni.
Nekem a legjobban a házi kenyér és az almaléízlett, utóbbiból kértem 2x is repetát.
Egyébként a napom jól telik, a kolléga, akit leváltok végigmutogatta az igencsak megváltozott irodát, aktiváltattuk a kártyámat (nagy nehezen), mást gyakorlatilag nem is csináltam.
Kicsit para lesz majd ez az egyedül dolgozás... kezdem egyébként fölfogni, hogy milyen nagy fába is vágtam a fejszémet. Eddig nem éreztem meg a döntés súlyát teljes egészében, most kezd rám nehezedni igazán.

Kiértem végre, Osloban vagyok. Már tegnap este akartam írni, de nem vitt rá a lélek, túl sok az élmény.
A lakásom egész jó, de vannak még apróbb hibák, egy későbbi postban majd mesélek róla. A munkahely nagyon megváltozott az előző kintlétem óta, vadi új, és nagyon durván jó. Tetszik.
Egyenlőre még nincs gépem, egy ideiglenes-en vagyok most. hétvégéig ez is megváltozik remélhetőleg.
Egészen sok hó van itt, állítólag hét elején esett, de a városon belül már elolvadt.
Tök jó élmény volt, amikor a villamos meg a busz a jólismert énekkel "üdvözölt", régi élmények-emlékek elöntöttek teljesen.
Majd még mesélek.

Tegnap volt az utolsó japánórám. A többiek tök megleptek, kaptam tőlük egy mindenki által aláírt poharat, nem is számítottam rá, hogy bármit is kapni fogok. Az utolsó óra nagyon jó volt, László tanárúr hozta szokásos formáját, úgyhogy én nagyon jól éreztem magam, még ha nem is ment túlságosan a japán. De elhatároztam, hogy nem engedem, hogy elfeledjem amit tanultam ott, úgyhogy mindenképp viszek japáncuccot, és tanulni fogok nagyon sokat.
Japánóra után elindultam a búcsúbuliba, a cél a Chagall kávézó és étterem volt. Elsőnek érkeztem, de nemsokkal utánam befutott Dávid, majd szépen sorban Csaba, Balázs és Józsi is. Egymás után ittuk a finom borokat, (a többiek pálinkáztak is, de én most nagyon nem akartam, úgyhogy csak bor), majd amikor befutott Nándi is, akkor rendeltünk vacsorát is. Én egy póréhagyma levest ettem (nagyon forró volt, de egyébként finom, főleg a sajtos pirítóssal), majd egy grillezett bélszínsteaket vargányás gombamártással és francia burgonyával. Nagyon finom volt, mindenkinek ajánlom. Lezárásként pedig egy kellemes vaniliás-málnás deszertet. Olyan jól fogyasztottunk, hogy a ház meghívott minket egy kör pálinkára (nem mertem megnézni a végén a számlát), amiből azért nem akartam magam kivonni, úgyhogy egységesen mindannyian málnapálinkát ittunk.
Ekkorra már 6-an megittunk 1 fehér és 4 vagy 5 üveg vörösbort, úgyhogy mindannyian vigyorogtunk rendesen. Részemről a pálinka már túl sok volt, úgyhogy a hazautam érdekesre sikerült: Lementünk Balázzsal a metróba, nekem 4:30-múlva, neki 4:00 múlva jött a metrója. Ő fölszállt, én meg elindultam a vége felé... várok várok, egyszercsak eszembe jut, hogy basszus, az előbb itt ment el egy metró, és én nem szálltam fel rá. Csak álltam, és vártam. De a következőnél már koncentráltam, úgyhogy sikerült fölszállni.
Kedvesem otthon várt, és most szerencsére elmaradt a körhinta is, úgyhogy tudtunk aludni egy jót összebújva.
Reggel pedig neki kellett kirugdosnia az ágyból. Még szerencse hogy mondtam neki, hogy most lesz a Q4-es review-m, és ezért nem hagyta hogy ott maradjak. Így is késtem vagy 5 percet. (én értem be legelőször, Nándit leszámíta)
Ma este már elkezdek összecsomagolni, hogy legyen időm még venni dolgokat, ha véletlen hiány van.

Tegnap japán volt, és mint mostanában szokásos, én mentem volna korizni. Csakhogy kicsit tovább tartott az óra, és még nagy szél is fújt, úgyhogy le lettem beszélve a koriról. Kár, mert ez lett volna az utolsó alkalom, hogy eljutok korizni az idén, ugyanis csütürtökön lehet hogy céges buli lesz, ahol jól búcsút mondanak nekem.
Este megnéztem Zsóéknál egy filmet (Cashback, nagyon jó), aztán fekvés.
Tényleg, még nem is írtam a Cashbackről. Mostanában látott filmek közül magasan viszi a pálmát, hihetetlen jó cucc. Romantikus film, de nem hollywoodi nyáltenger, hanem nagyon kellemes európai film. Az egész azzal kezdődik, hogy a főszereplőt kidobja a barátnője, és a sokk miatt, amit ez okoz, nem tud aludni. Az álmatlanság miatt viszon fölszabadul 8 órája, úgyhogy unaloműzésként elkezd dolgozni egy nagyobb áruház (Tesco jellegű) éjszakai műszakjában. Itt pedig elég érdekes arcok vannak... és innen már nem írok semmit, mert nem akarok spoilerezni. Mindenképp ajánlom megnézésre, mivel független film, ezért sokkal jobb, mint egy hollywoodi filmnek nevezett akármi.

Megérkezett az útlevelem. Ma reggel hozta a postás, és nagyon örültem neki (egy nagy idegességforrással kevesebb) . Van szép piros útlevelem, és hétfőn utazom .
ÁÁáááá már hétfőn utazom!!!  Most hogy így belegondolok, sokkal idegesebb lettem, mint voltam.
Nyíííí...

Tegnap beszélgettem Gáborral, és ő mesélt arról, hogy milyen újfajta játékvédelmek vannak/jönnek a piacra mostanában.
Ugye jelenleg az általánosan elterjedt az az, hogy kiírja a game, hogy nem jó a CD, tedd be az eredetit. Esetleg installkor kér egy kódot, amit újabban esetleg ellenőriz a neten is. Mindezek eléggé egyszerűen áldozatul eshetnek a crackereknek, meg kell találni ahol belehív a védelem ellenőrző cuccba, és átírni hogy mindig "a játék eredeti"-t adjon vissza. Eccerű.
Viszont a régebbi motorosok emlékezhetnek arra, amikor a Settlers 2-ben a kovácsok elkezdtek disznókat gyártani, úgyhogy egy idő utána tele lett a pálya disznókkal, és fegyvert nem tudtál szerezni. Mekkora ötlet, most már azt mondom, de akkor mindenki azt hitte, hogy bugos a progi. Ez egy korai megjelenése volt a most megjelenő "új" védelmeknek.
A játék futni fog, de furcsa dolgok fognak történni, amikkel nem fog foglalkozni a support . Időnéknt elszáll a játék, és nem reprodukálható módon (aki programozó, az tudja, hogy ha nem tudsz valamit reprodukálni, akkor az nem hiba), szétesik a grafika, vagy egyéb váratlan dolgok fognak történni. Ilyesmi van mostanában a Bioshock című játékban. Vagy pl megbutulnak a botok, ahelyett hogy lelőnének, meg küzdenének megállnak a levegőben, és nem csinálnak semmit. Nem lőnek rád, stb stb. Ezt csinálja az UT3, ha hibás (tört) exe-t érzékel.
Magyarul, nem megakadályozzák a játékot, hanem elrontják a játékélményt. Lehet azt folyamatos fagyásokkal, élvezhetetlenné tett grafikával, vagy úgy hogy nagyon könnyűvé teszik a játékot, vagy esetleg nagyon nehézzé, akár megoldhatatlanná, a végeredmény ugyanaz: frusztrált user. Egyrészről, ez jól megnehezíti a crackerek dolgát, hiszen senki nem akarja végigjátszani a játékot csak azért hogy kiderüljön hogy minden helyen kiütötte-e a védelmet, főleg egy forró 0day appnál, ahol számít hogy ki az első. Emiatt lehet hogy megveszik kevéssel többen a game-t. De, tartok tőle, hogy az userek nagy része nem fogja fölismerni, hogy ez egy furmányos védelem, és ezért nem azt fogja elérni a védelem amit a célja, hogy egyértelműen jelezze a csalónak, hogy ne csaljon. Hanem ehelyett a frusztrált user, akinek nem élményt hanem bosszúságot okoz a játék, csak azt fogja érezni, hogy ez egy bugos/szar/unsupported game, és hülye lesz megvenni. Ha ezt nem kommunikálják le jól a gyártók... márpedig ha azzal nyitnak a gyártók, hogy "ebben ilyen trükkös védelem van ám!", akkor a cracker végig fogja játszani, és akkor megint ott vagyunk ahol a part szakad.
Szóval érdekes, majd kiderül mi fog belőle kisülni...

Péntek, taichi. Nagyon jó volt, Viking (az edző srác), közölte, hogy akkor most kicsit tovább megyünk, és elkezdte tovább mutatni formát. OK, ez +1 technika, nem gáz. +2, ez is lehet még, ezt tudom. +3... na jó ez már kicsit túlzás lesz, +4, +5. "Ugye megjegyeztétek? Akkor most gyakoroljátok!" És ezzel átment a kezdőkhöz... Mi ott álltunk, néztük egymást, hogy most mi van? (Azért a végére közös erővel, ha nem is tökéletesre, azért meg tudtuk csinálni.) Jó volt nagyon, hiányozni fog. Kaptam személyes feladatot is, nem szabad elfelejtenem a formát kinn.
Szombaton elindultunk végiglátogatni a szüleimet. Kedvesemet is sikerült rábeszélnem, hogy jöjjön. Előbb édesapám, aztán vasárnap édesanyámat vettük sorra. Finomakat ettünk, jót kártyáztunk, jót beszélgettünk, nagyon tetszett. Mintha férj és feleség lettünk volna .
Vasárnap este még Gáboraékat is sikerült meglátogatni... soksok zenét meghallgattunk, jót beszélgettünk, éjjel 2 volt majdnem mire hazaértem. Gyorsan megnéztem még egy Dexter-t az S2-ből, és alvás. Így is jó soká értem be ma reggel.
Vissza kell szoknom korai fekvésre, mert odakinn normális időben kötelező lesz beérnem, nem lehet így késni.

Azért nem írok, mert nem nagyon történik velem semmi. Járok japánra, járok dolgozni.
Rákattantam a Dexter című sorozatra, és gyorsan megnéztem az első season-t... nem rossz, de nem is a legjobb. A Firefly jobban tetszett. Nem lehet igazán azonosulni a főszereplővel.
Viszont, hogy jó dolgot is mondjak, találtam új szeretnivaló zenéket. Az egyik, kiszivárgott az internetre a Machinae Supremacy új albuma, amit már úgy vártam mint a megváltót. Tudom csúnya dolog, de azért belehallgattam, és vannak jó számok benne, legjobban a Radio Future tetszik (4.track). Ha kinn leszek külföldön, akkor könnyen hozzá fogok jutni, és nem fog elveszni a csomagom (rohadna meg a magyar posta).
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a SID-eket és a metálzenét (bár ilyen állat nem sok szaladgál a földön... olvasom a magazinok szétnormalizált véleményű kritikusait, akik azt sem tudják mi az a C64 (csak egy régi számítógép... hát peherszehee... a T-Model meg csak egy régi autó), vagy SID Station, és nekik az jön le, hogy jó-jó, de mit keres benne az a szar nintendó prüttyögés, ha nem lenne benne, akkor milyen jó lenne. Egyiknek sem esik le, hogy pont az a lényeg, az a legjobb benne, az a szükséges plusz, ha az nem lenne, tucatbanda lenne, mindenki szarna rájuk.). Jó album.
Ami viszon a mégjobb, hogy találtam egy új zenekart, akiket eddig nem ismertem. Az a nevük, hogy Røyksopp. Norvégok, experimental pop-nak nevezném a stílusukat, enyhén szólva érdekes zenéjük van, és nagyon változatos. Feka-raptől trance-ig, normál pop-on keresztül gyerekes prüttyögésig minden van benne. És nagyon jóóó! Olyan boldogító zene. (ha kinn leszek megpróbálom eredetiben megszerezni... meglátjuk sikerül-e)
Íme néhány klipp youtube-ról: What Else Is There?, Poor Leno, Eple, Remind Me... stb., keressetek rá, van még sok. Sajnos az én kedvenc számomból nem készült, ami az Alpha Male címre hallgat.

30 vagyok. 3 X, szörnyű. Szombat volt 12, akkor töltöttem be. Nagy nehezen 10 után föl tudtam kelni, és hirtelen úgy gondoltam, hogy most vagy soha, kedvesem délután jön, addig kicsit rendbe kell tennem a lakásomat. Nekiestem, először is a mosogatásnak; tele volt mindkét mosogató, azt kb másfél óra alatt tudtam felszámolni. Utána kiporszívóztam, majd végül felmostam. Kedvesem a felmosás végén esett be, így szerencsére lemaradt a munka nagy részéről.
Utána azt mondta, hogy ő már éhes, és menjünk, mert foglalt kettőnknek asztalt. Hogy hol, az titok. OK, mondom, menjünk. Legyek szép, úgyhogy kék inget kaptam, meg órát is a hódítási apparát teljessé tételére... Elindultnk, 24-es villamossal a Keletiig, onnan Déli PU (itt már biztos voltam benne, hogy Mongol étterem lesz a vége... de nem, másik irányba jöttünk fel az aluljáróból. Kicsit korán jöttünk, úgyhogy sétáltunk, majd kedvesem navigált a cél irányába. Kiderült, mégis mongol étterem, csak máshonnan közelítettük meg a célt. (Jó húzás volt, de amikor megláttam hogy Márvány utca, akkor már tudtam.Annyian találtak rá korábban a blogomra ezzel a 2 szóval: Márvány Mongol, hogy kitörölhetetlen.
Szóval bementünk, kabát leadása, és irány az asztalunk. Én valami 2 személyes pici sarokra számítottam, mert kettesben gondoltam enni ... de egyszer csak... megpillantottam ismerős embereket: Virág, Sko, Pitcsoda, Giant és Adri.Teljesen le voltam döbbenve... hátti? Ti is itt? Hát hogyhogy... persze mindegyik vigyorgott... ááá gondoltam, tök jó. egy kb. 10 személyes asztalnál ültek, velünk is marad még pár hely gondoltam még jönnek mások is. Pár pillanattal később befutottak unokatesómék! hihetetlen, még őket is? Ki volt az? Senki nem mondott semmi értelmeset. Ők leültek egy másik asztalhoz mellettünk... még többen leszünk gondoltam, de még föl sem ocsúdtam Andrisék látványából, máris befutott Licht és Nobidion, utánuk meg a többi meetes ember: TBlack, Bastard, Assaiki, Zsó és Ági... így lettünk 19-en. Teljesen le voltam döbbenve, ennyi ember, és mind miattam eljöttek, és (közben kiderítettem, hogy Kedvesem volt a szervezőzseni) áááá... Még most sem tértem magamhoz, annyira jól sikerült.
Közben lassan elkezdtünk enni-inni. Egymás után hozták ki nekem a Jager-köröket, úgyhogy az este végére elég szépen néztem ki , de ezt majd később.
Kaptam sok szép ajándékot is; jópáran összeálltak, és összedobtak egy Vezetéstechnikai tréningre a pénzt; ez nagyon jó, amióta ráleltem kb 2-3 hónapja, azóta jár a fejemben, hogy szeretnék egy olyanra eljutni. Kedvesem az ötletgazda természetesen, ki más... Virágtól egy "30 éves vagyok és ennek 3 jele van, 1 a romló emlékezőtehetség, őőő... mi is a többi?" feliratú pólót, TBlacktől egy DeLorien autót (Vissza a jövőbe), Bastardtól pedig egy lapos-flaskát Jagerrel töltve.
Próbáltam minden társasággal foglalkozni az este folyamán, de nem sikerült tökéletesen, Black-ékhez nem is nagyon sikerült odajutnom...
A végén unokatesómék maradtak a legtovább, a többieknek ment a vonatuk, vagy időben haza akartak érni, stb stb.
Nagyon jól éreztem magam, és ez leginkább Nojácska nagyszerű ötletének és szevező tehetségének köszönhető, nagyon imádom érte .
Aki esetleg olvassa, és ott volt, azoknak köszönöm hogy eljöttek, és megköszöntöttek...
+1 tudnivaló:  8 kör Jager már túl sok... . Legalábbis fogalmazhatunk úgy, hogy érdekes éjszakám volt... de azt hiszem húzhatok mégegy strigulát a "berúgások száma" sorba.
Ja, és Vasárnap reggel is még olyan rosszul voltam, hogy ki kellett hagynom a bringázást, mert alig bírtam járni.

Még 3 percig vagyok 29 éves...
Így hétvége előtt, mi is történt: Befejeztem a Brainbench teszteket. Nincs több hátra. Az utolsó is jól sikerült, 4.07 lett (ADO.NET). Megvannak a repjegyek, és a szállás is. Ha lesz útlevelem időre, akkor tényleg utazom.
Voltam Taichin is, nagyon jó volt, megint jól leizzadtam. Mint tegnap korizás közben... jó sport, ajánlom mindenkinek.
Be is fejezem... amíg még 29 vagyok... pár perc, és már nem.
Ja, és megyek vasárnap bringázni... 2 éves a Kellys klub, nem szabad kihagyni.

Lassan körvonalazódnak a kiutazási terveim. Valószínűleg 28-án fogok utazni, 2 napig még ott lesz az előző srác, és átadja a mindent, amit csinál, és csütörtöktől már teljes egészében magam leszek. A kinézett lakás "csinos" (több ember is ezt mondta egymástól függetlenül), remélem a környék, ahol van az jó lesz... megnéztem a közlekedést, egészen könnyen el fogok jutni a munkahelyig, ha tényleg ott leszek. És a legnagyobb reménykedés annak szól, hogy lesz internet a lakásban. Nagyon remélem hogy lesz, rettenet lenne, ha el lennék vágva az online világtól.
Volt tegnap este japán is, és meglepően jól ment, pedig nem sokat tanultam rá a szünetben. Jó volt, és jó volt látni a többeket, hiányozni fognak a távollét alatt.
Japán után korizni mentem, mivel megígértem magamnak, hogy minden japán után korizom. Senki nem akart jönni, úgyhogy magamban mentem. Zsó krilpi, a többieknek vagy dolgozata volt, vagy nem szóltam időben, és nem hozott korit. Kb 50 percet voltam kinn, de ez elég volt ahhoz, hogy teljesen leizzadjak. A technikám ha lassan is de javul, már egész sokáig tudok menni 1 lábon, és lassan a kanyarodás is menni fog (1 lábas kanyarodás), meg a T fék. Egész sokan voltak egyébként, azt hittem kevesebb ember lesz.
Remélem csütörtökön páran jönnek velem, mert azért egyedül nem olyan fun.

Szombat. Unokatesómékhoz voltam hivatalos, egy finom ebédre, és ajándékátadásra, mert eddig nem volt alkalom rá, hogy odaadják a karácsonyi ajándékomat. (nagyon jó dolgot kaptam: 3 játék: FarCry, Gothic 2-3 és egy DVD film az Egészséges Erotika... nagyon örültem mindegyiknek) Utána egész este szíkvenszeztünk. Magyarul sequence, ez egy kártya-táblás-amőba játék, és tök jó. Továbbá kiderült, hogy 1 héttel később megyünk síelni... ami azért nagyszerű, mert már minden helyen ahol kell megigényeltem a szabimat a korábbi időtartamra.
Sajnos a vasárnapi korizás a jég állapota miatt befulladt, ugyanis édesapám fölhívott, hogy megnézte a jeget, és megolvadt a hó alatt, úgyhogy rettenet, és letakarítani sem lehet. Úgyhogy ezt buktuk, de mivel már van kedvesemknek korija, azért Vasárnap reggel elmentünk kipróbálni a műjégre. Nagyon meglepődtem kedvesemen, mert bár amikor odaértünk nyígott (mert esett az eső, és korán kellett kelnie, stbstb...) de amikor végre eljutottunk a jégre hirtelen mosolygós lett, és kitartó, úgyhogy a tervezett 1 óra helyett legalább 2 órát koriztunk, és még akkor is nekem kellett mondogatnom, hogy most már menjünk. Teljesen eláztunk, de legalább nagyon kevesen voltak, és nagyon jó volt. Nekem is egyre jobban megy, kedvesemnek pedig meglepően jól. Nagyon tetszett.
Utána hazavittem, és nála is maradtam ma reggelig.

Azt hiszem ráleltem arra a sportra, amit télen lehet minden szabadidőmben gyakorolni; a kori. Ha minden jól megy, akkor ma is meg szombaton is és talán vasárnap is megyek csúszni, vasárnap talán Szolnokra a Holt-Tiszára. (apám szerint be van fagyva, de majd még le kell ellenőriznem) Már elkezdtem szervezni, és talán kedvesemet is rá tudom venni, hogy vegyen korit, és jöjjön ő is. Tök jó lenne...
Megnéztük tegnap kedvesemmel az I am legend című filmet. Írtam már itt róla, hogy mennyire várom, és hogy mennyire jónak igérkezik... hát most közelről is szemügyre vettem.
Maga az alapsztori számomra unique, bár tudom, hogy több könyv is szól erről a témáról, és maga a film is egy régi film remake-je (The Omega Man - 1971). Szóval számomra unique, és ezért nagyon tetszett. A rendezés is kaphat egy jó pontot, mert bár elcsépelt hogy flashbackeken keresztül mutatja be a múlt eseményeit, azért jól lett vágva, úgyhogy nem rossz ez sem. A főszereplő társa a kutya nagyon jó fej, nagyon tetszett, és az is, ahogyan a főszereplő szellemi befordulását bemutatja. Nagyon utáltam volna a rendezőt, ha a végén happy endre viszi a filmet... a befejezés megfelelő, bár szerintem nem tökéletes.
Aki esetleg nincs tisztában a sztorival, akkor leírom dióhéjban, a lehető legkevesebb spoilerrel: Egy orvosnő nagy boldogan bejelenti, hogy génmanipulált vírusokkal sikerült tökéletes gyógymódot találni a rákra. Csakhogy a gyógymód kicsit balul sikerül, ugyanis a vírus elszabadul, és megöli az emberiség 90%-át, a maradék 10% pedig átváltozik furcsa hiperagresszív lényekké, akik éjjel támadnak, és imádják a vért. Főhősünk az egyetlen aki immunis a vírusra, és a pincéjében berendezett  laborjában próbálja kutatni a vírus ellenszerét. Egyetlen társa egy németjuhász kutya (aki nagyon jó fej, a legjobb szereplő a filmben), és szépen lassan becsavarodik a magányba.
Végső értékelés: Nagyon jó film. Tényleg. Worth to see. De őszintén szólva nem tetszett annyira, mint vártam. Pontosabban többet vártam kicsit. Will Smith jó, sőt nagyon jól játszik, a kutya tök jó, a sztori jó, a rendezés több mint jó, a trükkök pedig a manapság "elvárt" tökéletes szinten vannak. Nekem legkevésbé az ellenséges lények tetszettek, nem értem miért kellett erőltetni ennyire a vámpír vonalat. Ha tudott hogy nem bírják az UV fényt, akkor miért nem UV lámpákat szerelt fel mindenhova, nem olyan nehéz UV fényt előállítani, kvarclámpa, szolárium, stb. Még az hogy a vér szagára beindulnak... az még elfogadható, de így együtt túl vámpíros.
Mindent összevetve nagyon megéri megnézni, de senki ne várja hogy egy új MiB vagy 5. elem vagy hasonló született. Jó film, még egy DVD-t is megérne, de mégis kicsit többet vártam.
Ja, és szívbetegek ne nézzék meg, vagy legalábbis előtte cseréljenek elemet a pacemakerben.

Megint rég írtam, úgyhogy most pótlás lesz leginkább.
Kezdem azzal, hogy a karácsony előtti héten én már szabin voltam, úgyhogy pihenés és semmittevés volt. Pontosabban ajándékbeszerzés, és pénzköltés. Sikerült végül mindenkinek venni ajándékokat, kedvesem kapott üvegeket (alapanyagként) és egy szép fürdőköpenyt, mert nálam mindig törülközőket volt kénytelen használni. De most már van köpenye, és nem fázik meg. Édesanyám megkapta a számítógépét, és hozzá oktatást, apám pedig egy könyvet. Nagyon lájtos karácsonyom volt, ünnepi hangulattól teljesen mentes. (itt szúrom közbe, hogy most volt az első karácsonyom, amikor már van autóm, és wááá... nagy jó autóval közlekedni. Nem kell buszra várni, és gyorsan ott vagy ahol akarsz. És emelett továbbra is úgy gondolom, hogy nagyon jó autót választottam, hihetetlen jól megy, és most a hóesésben is nagyon jól vizsgázott.)
Karácsony után azonnal LAN party-ra mentem... hopp előtte még a fő eseményt elmesélem karácsony előttről. Egyik ismerősöm fölhívta a figyelmemet egy fórumbejegyzésre, hogy új GTS-t lehet kapni, és nem is drága egy embertől. Írtam neki gyorsan levelet, és válaszolt is rövidesen, úgyhogy tadaaam... vettem egy új GTS-t. Nagyon állat kártya, hihetetlen jól mennek a játékok azóta, végignyomtam a HL2-t, a HL2 Ep1-et, a HL2 Ep2-t és a Crysis-t is. (most majd a Stalkert fogom) Crysis töklesen fut 1920x1200-ban High felbontással. (és csodaszép is)
Szóval visszatérve a LAN-ra, Vácról indultam, összeszedtem Nobidiont, majd magam cuccát is bepakoltuk, és irány Gödöllő. A különlegessége ennek a LANnak az volt, hogy most először lányok is voltak (2db), ami elég komoly felbojdulást okozott a férficsapatban. (a végére meg is lett az eredménye )
Voltunk korizni is, és mivel már régi vágyam volt, ezért bekerül a magamnak vett karácsonyi ajándékok sorába egy saját korcsolya is, amit Nobidionnal vettünk, amikor őt pakoltam le LAN-ra. Jó kis kori, nem is volt drága, de még meg kell szoknom.
A LAN legnagyobb fejleménye, hogy Zsó összejött az egyik lánnyal, és ez a szinte hihetetlen kategóriát súrolja, nála nagyobb kocka elég ritkán alakul ki. Örülök a sikerének, és kíváncsian várom hogy mi lesz abból a kapcsolatból. (ezzel egy új szereplő is bekerül a blogomba, meg lehet jegyezni: Ági. Majd kiderül, hogy milyen hosszan szerepel itt.)
A szilveszter az utolsó esemény, ami még hiányzik a pótlásból, unokatesóméknál voltunk, teljesen szilvesztermentes hangulatban.4-en voltunk, játszottunk egy új játékkal, és megnéztük a Csibefutamot. Utána mindenki ment pihenni.
Tegnap pedig segítettem hazacuccolni a LANon maradt embereknek.