Olvasom most a cikket az indexen hogy mennyire nagy gáz van a kormányban, meg válság, meg minden. Több dolog is eszembe jut így hirtelen, pedig elég távol vagyok hogy ne érezzem mi van a levegőben...
Először az jutott eszembe, hogy nééézd már, menekülnek a patkányok a süllyedő hajóról. Aztán próbáltam találni más cikkeket a témában. Ha olyan nagy a válság, mint az index írja, akkor a jobb oldali sajtónak is tele kellene lenni a meglehetősen nagy szórású véleményekkel (mármint hogy jó-e ez nekünk vagy nem) a témáról. De sehol semmi... nem értettem, hogy mi van. Ennyire megviselte talán a nemzeti oldalt az óra átállítás, és még nem ébredtek fel?
Aztán arra gondoltam, lehet hogy ez is csak egy politikai húzás, ezzel is zsarolni próbál az SZDSZ, hiszen ha felfesti a válság ördögét a falra, akkor megijednek az emberek, és akkor nyomásgyarkolás van. Az indexet sokan olvassák, lehet gazdasági hatása is. Magyarán szólva az SZDSZ beindította a gépezetet, amivel kisajtolhatja amit akar... ilyeneket írnak, hogy a BUX máris gyengül, már 4%-ot esett, az euró ára estére elérheti a 261Ft-t. Hmm... én nem értek hozzá, de mostanában mindig 261 körül volt az euró, és 4%-os esés bőven lehet 1 napon, kár az ország szar helyzete miatti várható tőzsderomlást is erre fogni. De ehhez a részéhez tényleg nem értek.
Nekem úgy tűnik, hogy megint megpróbálja a farok megcsóválni az egész kutyát.
Vajon igazam van, vagy tényleg szakadás lesz?

Szombat este buliba voltam hivatalos. Egyik norvég kolléga most tartotta a 30. születésnapi buliját, hívott, hát mentem. Szerencsére közel lakik hozzám, mindössze 4 villamosmegálló. 20:00-tól volt a buli, gondoltam jó időben elindulok, úgyhogy már 19:30 körül eljöttem otthonról. Persze a villamos azonnal jött (ilyenkor, amikor van elég ideje az embernek, mindig rögtön jön), úgyhogy 20 perccel idő előtt odaértem a házhoz. Gyorsan megtaláltam a megfelelő házszámot, de srác nem adta meg a kapucsengő számát, úgyhogy nem tudtam hova csengessek, úgyhogy gondoltam sétálok a környéken egyet... Miközben sétáltam, találtam egy kisebb vízesést és fölötte átívelő fahidat, úgyhogy oda majd napvilágnál vissza fogok menni, mert bár kicsit indusztriális, de azért szép környék volt.
Még a negyedórás sétakörrel is korán volt amikor visszaértem, de szerencsére pont kinézett a kolléga, úgyhogy bejutottam. Szép lassan szálingóztak az emberek, a végére kb 16-18-an lettünk. Maga a lakás elég pici volt, de lakájos, előszoba, apró konyha, apró fürdőszoba (csak zuhannyal), normális nagyszoba, és egy belső hálószoba (ami a buli idejére tánszobává lett alakítva). Érdekes, hogy bár maga a lakás tényleg pici volt, nagyon sok műtárgyat tartottak benne gazdái, több festmény, bronzszobor, ilyesmi. Olyan dolgok, ami egy férfi szemének teljesen fölösleges, ami akkor kell, ha már másra nem tudod költeni a pénzed.
Vittem ajándékba egy üveg barackpálinkát (boltit) meg egy pici üveg apám féle házipálinkát. Nagy sikere volt, mindenki dícsérte aki kóstolta. Volt mindenféle gyümölcsös-zöldséges dolog, sárgarépa, és uborka (snackként, ilyet sem láttam még, de finom volt), meg mindenféle turmixolt gyümölcsös italok. Enni picipizza volt, ami nagyon jó ötlet, közben pedig beszélgetés és táncolás (amit én eléggé hanyagoltam). Szerencsére több kolléga is jött, akiket látásból vagy a kantinbeli beszélgetésekből már ismertem, úgyhogy mindig volt valakihez szólni, vagy valakit hallgatni. Beszélgettem ismeretlen natív norvégokkal is... és tök jó dolog, hogy itt mindenki beszél (nálam sokkal jobban) angolul, így mindenki ért mindent... és annyira természetesen váltanak a norvég és az angol között, minden probléma nélkül. Tök kedves mindenki, mosolyog, és lehet velük beszélgetni. (persze azért érződik az erős távolságtartás, de ez teljesen természetes szerintem) Még énekelnem is kellett, fölköszöntöttem magyarul az ünnepeltet... nagyon értékelték
Jó volt ott lenni, élveztem, de azért titokban nagyon hiányzott Nojácska, és irígykedtem a párokra.
Éjfél után (jóval, talán már fél 1 is volt) jöttem el, és mivel már nem járt akkor villamos, így sétáltam hazáig. 1-re otthon is voltam, írtam az elején, közel lakik hozzám. És így legalább első kézből láthattam micsoda élet van éjjelente Osloban. Rengeteg ember jár-kel, a taxisok megállás nélkül szállítanak, minden kocsma fullig tele, 50 méterenként annyira tele, hogy sor van, és egyenként engedik be az embereket, amikor beférnek. Szóval hatalmas élet van...
Vasárnap pedig nem csináltam semmit, végig játszottam, és interneteztem. Jó volt, de le kellett volna feküdni korábban, mivel most volt az óraátállítás, úgyhogy igencsak keresztbe álltak a szemeim ma reggel, amikor föl kellett kelni.
Nojácska pedig ma ment hozzám leellenőrizni, hogy minden rendben van-e nálam, úgyhogy megtalálta a kitett apró cetliket, amiket titokban kikészítettem neki. Most már sokat... úgyhogy örült nagyon, még SMS-t is kaptam .

Igen, ez megint egy leltárpost lesz. Előző alkalommal ott hagytam abba életem leírását, hogy már csak 1 nap, és utazhatok haza. Azóta megjártam az otthont, találkoztam apámmal-anyámmal, vezettem sokat, meeteztem a haverokkal, és persze, amikor lehetett kedvesem nyakán lógtam. Odahaza már teljesen tavasz van, vékony kabátban voltam végig, itt viszont teljesen tél. Amikor megérkeztem már akkor is nagyon hideg volt, de utána még a hó is elkezdett zuhogni, és esett is majd egy napon keresztül. 15-20cm leesett, nekem pedig nincs meleg cipőm, mivel hazavittem, gondolván már vége a télnek.
Kedvesem egyébként nagyon aranyos volt végig, sokat voltunk együtt, amikor csak lehetett rohantam hozzá, és vele töltöttem minden szabad időmet.
Voltam unokatesóméknál is, aki immár a 9. hónapban van, és szép nagy a hasa, úgyhogy mire következőleg megyek, már lehet hogy lesz baba, és lehet látogatni a kismamát. (és ezzel megint érzem, hogy mennyire le vagyok maradva)
Említettem már hogy hideg van itt? Nagyon hideg...
Szóval, a terv az, hogy ki fogom hozni a bringámat. Már voltam lenn az alagsorban, és vannak lakattal zárható kis szobák, amik 1-2 kivételtől eltekintve teljesen használaton kívüliek, úgyhogy már kértem engedélyt, hogy használhassam az egyiket. Be fogom járni egész Oslo-t, meg a környékét bringával... Jó terv szerintem.
Emellett rendeltem egy CD-t is a Machinae Supremacytól... remélem gyorsan ideér, és nem vész el.

Belefutottam a "The War on Chtorr" science-fiction regénysorozatba, és érdeklődnék, hogy találkozott-e már vele valaki, megvan-e valakinek az ismerősi körömből, vagy bármi információ a beszerzési lehetőségeiről.
Magyarul gúgli szerint nem jelent meg, úgyhogy csak az eredeti angol marad.
Extra infó: Wikipédia Chtorr cikke, Chtorr univerzum honlapja, Amazon keresés

A mostani furcsa hátfájásom miatt (és pitcsoda kommentje miatt), úgy gondoltam, kifejtem kicsit, miért is nem jó, ha az ember, rögtön a fájdalomcsillapítós doboz után nyúl.
Kezdem egy felsorolással, aztán majd kifejtem részletesen:

• Nem az okot szünteti meg, ezért nincs értelme szedni.
• Megterheli, hosszú távon tönkreteszi, az ember veséjét-máját.
• Egyre több és több kell belőle.
• Esetenként hátráltatja a gyógyulást.

És most kifejtve: a fájdalom mindig egy tünet. Jelzés a szervezettől, hogy valami nem OK, nem a menetrendnek megfelelő a működés. Ezt elnyomni balgaság, mintha a közlekedési lámpát azért kapcsolná ki valaki, mert néha pirosat mutat, és ezért nem tud menni. Nem az okot szünteti meg, ami miatt fáj valamid, (ez egyébként gyakori baj a nyugati orvoslással) hanem csak a diszkonfort érzést csökkenti.
Mivel ez egy idegen anyag, ez ellen a szervezet küzdeni fog, megpróbálja eltávolítani a számára fölösleges és káros anyagokat belőled, ezeknek a szervei pedig a máj és a vese. A gyógyszer bevétele miatt plusz terhelést rósz ezekre a szervekre, ami nem jó, mert ha éppen beteg vagy, akkor ezeken a szerveken egyébként is nagyobb a terhelés mint általában. Továbbá mint mindennek ezeknek is energia kell a működésükhöz, ha nagyobb a terhelés, több energiát használnak, és szintén betegség esetén, más fontosabb helyekről veszi azt el.
Az ember, az egyén szintjén is alkalmazkodik az éppen aktuális környezeti hatásokhoz. Széles ezen alkalmazkodásoknak a példája, ha hidegebb/melegebb országba költözöl, akkor hozzászoksz, ha más baktériumflórájú helyen élsz akkor megszokod, még ha érkezéskor alig bírtál is fölkelni a WC-ről. Így van ezt a vegyi anyagokkal is, pl Néró császár és a neki gyermekkorától adagolt Arzén, amelyet úgy megszokott, hogy a későbbi mérgezési kísérlet adagja eltörpült a napi szoktatós adag mellett. Ha gyakran és erős fájdalomcsillapítót szedsz, ahhoz is hozzászoksz, így amikor tényleg kellene, akkor még nagyobb adag kell majd ugyanahhoz a hatáshoz.
Hátráltathatja a gyógyulást is. Elnyomod a test azon jelzéseit, amik pont téged hivatottak védeni. Ha fáj, nem tudsz úgy mozdulni, hogy tovább rontsd egy erős mozdulattal a rongálódott szalag vagy izom állapotát, vagy föltépj éppen beheggedt sebet, varrást gyógyuló szövetet.
Nem azt mondom ezzel, hogy tiltsuk be, és kövezzük meg aki használja. Dehogy. Van amikor kell: gyógyíthatatlan rákbetegnél, komolyabb műtét után közvetlenül, vagy akár akkor is, ha nem tudsz eljutni a fogorvoshoz, mert beleőrülsz a fájdalomba... Mindenkinek magának kell tudnia hol a tűrőképessége határa.
Mindezek elmondhatók a mostanában szedett összes gyógyszerről, amit csak úgy passzióból szednek az emberek, pl altató, nyugtató, kedélyjavító. Szedésük fölösleges, mert nem az okot szüntetik meg, és ártalmasak is (többé kevésbé ugyanezek miatt, mint a fájdalomcsillapítóval kapcsolatban írtam), ha valaki ész nélkül használja őket. (lásd: Hearth Ledger halála nemrég)

Amikor elkezdtem gondolkozni ezen a poston, valami olyasmit akartam képernyőre vetni, hogy valójában mennyire tök jó dolognak érzem, hogy én itt kinn vagyok, és annak ellenére, hogy kis ország béna fia vagyok, itt mégis a világ minden tájáról származó emberekkel tudok és sikerül is együtt dolgozni. Ha balra fordulok egy amerikai lány ül, ha félig hátra, akkor egy norvég srác. A főnököm most francia, de van orosz, angol, indiai, és még ki tudja milyen nemzetiségű ember itt, és ha lehet ilyet mondani, mindenki tök jó fej, mindenkivel lehet dumálni, nyoma sincs azoknak a bunkóknak, akikkel az iskolás évek alatt kényszerültem együtt élni. És ez nagyon kellemes érzés. (hmm... ezzel le is írtam amit akartam. Azt hittem nehezebb lesz.)
Sokat játszom mostanában is. A nagy nintendóőrület kezd lecsengeni, de még tart... így belegondolva, én is pont olyan kütyümániákus vagyok, mint Robymus. Már csak azért is, mert elektronikus, örülök hogy nyomogathatom. (egyébként már kitaláltam mi lesz a következő kütyü, amit beszerzek: 2.5"-os 160-as USB-s HDD+Rack. Sajnos a laptopomon nem férek a soksok adattól.)
Nojcsáka nagyon aranyos és édes, és próbálja magát tartani, amíg nem vagyok otthon. Ez jó dolog, remélem nem fogy el az ereje végképp... jó jelnek vélem, hogy próbál élni, és nem zárkózik be otthonra. Ahogy hallottam, menni fog egy barátnőjéhez pár napra. Nagyon pozitív.
Holnap utazom haza... még gyorsan elintéztem előtte a következő 2 hazautazásomat is, úgyhogy május végéig megvan a beosztás, mikor járok itthon. Ha valaki akar velem találkozni, az már most jelezheti és megpróbáljuk megszervezni.
Már csak egyet kell aludni, és láthatom Nojácskámat, és jóóól kiszívhatom az összes illatot a hajából... De jó lesz.

Közeledik megint a következő hazautazásom időpontja. Jövőhéten szerdán jutok haza, ha minden jól megy, azaz még négy teljes és a maiból maradó fél nap van hátra.
A hátam még mindig fáj, de azért szép lassan javulok, ma már tudok ásítani egy kicsit, tegnap pedig sikerült egy tüsszentés is, úgyhogy már majdnem jó. Hosszas agyalás után arra jutottam, hogy talán amiatt sikerült ezt összeszedni, mert egész hétvégén Nintendóztam (mindenféle testhelyzetben), és ez túl szokatlan volt a szervezetemnek, úgyhogy megterhelődött az egyik belős apró izmocska, és az fáj most. Magyarul szólva nagyon lokalizált izomlázam van. De ez csak elmélet, annál még most is sokkal jobban fáj, mint ahogy egy izomláz szokott.

Hát a tegnap igen érdekes volt. Az egész hétfő délután kezdődött, ebéd után elkezdett fájni a hátam jobb oldala. Gondoltam túl sokat ettem, majd elmúlik. Este viszont éhes lettem, de a hátam továbbra is fájt, és ez már üti egymást, nem lehetek éhes is és tele is a hasam. Éjjel igen rosszul aludtam, sehogy sem volt jó feküdni, mindenhogy fájt, úgyhogy aludtam kb 5 órát, a többit forgolódtam. Másnap már a munkahelyre beéréssel is voltak gondok, nem kaptam levegőt, és minden mély lélegzet után beleszúrt a hátamba a fájdalom. A furcsa az, hogy egyeltalán nem éreztem (és érzem) magam betegnek. Nem volt az a szokásos "hagyjatok békén, én most le akarok feküdni és kipihenni a bajomat" érzés, ami a legegyszerűbb megfázáskor is elkapja az embert. "Jól" voltam, és mégsem voltam jól. Szóval dél körülre már eléggé fájt ahhoz, hogy fölhívjam a biztosítót, hogy akkor én most elmennék dokihoz, mit kell tennem. A biztosítónál az emberek tök normálisak voltak, megmondták hova menjek, mit csináljak. Fölkerekedtem, elbaktattam (kiderült hogy kb 5 percre van a lakhelyemtől), kaptam számot, kikérdezett egy lány, aztán beljebb ültem, ott kikérdezett egy fiatal orvos srác. Gyorsan csináltak egy EKG-t (kaptam vagy 10 tappancsot mindenhova, este megvolt a szőrtelenítés , amikor leszedtem őket), aztán röntgent, aztán vért is vettek... a vérteszt eredményére várni kellett 2 órát. Összességében ott voltam majd 5 órát (nagyrészt vártam), és a vége az lett, hogy nem tudták megmondani mi a bajom. Az valószínű hogy nem veszélyes, úgyhogy a doki fölírt fájdalomcsillapítót (amit persze nem fogok venni), s mondta, hogy ha rosszabbodik, vagy nem múlik el 3-4 nap alatt, akkor menjek vissza. Ennyi.
De legalább elmondhatom, hogy vigyázok magamra, és ügyes voltam És legalább mostmár tudom hogyan is megy ez...

Egész hétvégén Rune Factory-ztam a DS-en. És pont. Ennyi volt a hétvégém. És ez olyan jóóóó volt ... mindenkinek ajánlom, akinek van lehetősége... nagyon jó játék.
Pontosabban semmi értelme nincs, de mégsem tudod otthagyni mert ááá... tök jó.
Itt egy fan oldal, meg lehet nézni, mibe ölöm az időm: Run Factory 2

Lehűlt az idő errefelé, tegnap fáztam rendesen. Este még a hó is esett, pedig most kénytelen vagyok félcipőben járni (levált a talpa a téli cipőmnek, és ezt csak a megérkezés után az apartmanban vettem észre. Még szerencse, hogy van másik). Ma reggel, amint baktattam a munkába, még a szökőkút is be volt fagyva teljesen, pedig az már február közepe óta megy gond nélkül.
Alapvetően igaza van nagybátyámnak abban, hogy az ember miután felnőtt (16-18 éves kor után) nem érzi a változást a korában. Én sem érzem, minden jó, minden működik, teljesen elégedett vagyok. De néha... amikor olvasom, hogy mennyi általam szeretett vagy legalábbis ismert embert hal meg... akkor érzem, hogy öregszem.
Robert Jordan tavaly szeptemberben halt meg, ő írta a Wheel of Time sorozatot. Gary Gygax tegnapelőtt (őt nem is ismertem, csak a munkájának a gyümölcseit). Hány 100 és 1000 kellemes órát köszönhetek annak, hogy megalapította a TSR-t és megalkotta a D&D-t. Mennyi könyv lett ebből nekem örök emlék, mennyi játék feledhetetlen... argh... és nem is volt nagyon öreg, élhetett volna még.
Teljesen rá vagyok kattanva a Nintendora. Továbbra is. Nagyon jó cucc, és így visszagondolva, én gyerekkoromban nagyon szerettem a kvarcjátékokat. Újra (még mindig) gyerek vagyok.

Jó rég írtam, tudom lusta vagyok, és szégyeljem magam. Sok az elmaradás is, gyorsan bele is vágok.
Végülis addig vártam, hogy nálam maradt az óra. Rendben hazarepültem pénteken, kedvesem már otthon várt, finom ebédet készített, és sokat mosolygott rám. Annyira jó volt a közelében lenni, teljesen oda voltam érte, és a finomságok amiket csinált nekem, azóta is élmény, ha rá gondolok. (a finomságos meggymártás íze azóta is a számban van, annyira finom volt). Az ebéd után kocsiba pattantunk, ügyintézni, gyorsan berobogtunk a céghez, fizettünk számlát, írtunk papírt, vettünk EUR-t a síútra és végül vettünk biztosítást is az Europarkban. Bevásárolni már nem volt kedvünk, úgyhogy azt másnapra terveztük...
Itt szúrom közbe, hogy 30. szülinapomra kaptam egy Nintendo DS Lite-ot kedvesemtől és pár haveromtól közösen, csak kicsit később érkezett meg. Nojácska vett nekem hozzá pár dolgot amíg kinn voltam, és csak most jutottam hozzájuk, de kellett még egy microSD is hozzá, úgyhogy azt is az Europarkban vettünk. Egyébként teljesen rákattantam, hihetetlen dolgokat tud, nagyon sok játék van hozzá, egész repülőút alatt csak azzal játszottam (nem beszélve arról, hogy Nojácska is jól rákattant, egész autóút alatt Ausztriába és vissza azzal játszott). A játékok mellett sikerült vasárnap este még egy jó kis videólejátszót is szerezni rá, úgyhogy otthon átkonvertáltam 2 sorozatot és azt fogom nézni (nézem) amíg utazom a céghez. Már kaptam furcsa pillantásokat miatta ma.
Szombaton meet volt, kedvesem is jött, és én tök jól éreztem magam. Beszélgettünk sokat néztünk filmet (American Gangster - jó volt, de túl hosszú, mégegyszern nem nézném meg). Sajnos kedvesem hazavonulót fújt elég korán (már hajnali 1-kor), úgyhogy nem maradhattunk elég ideig, pedig megnéztem volna mégegyet. Dehát másnap indultunk Ausztriába.
A síelés... sokat nem akarok róla írni, nagyon jó volt, kicsit olvadt már a hó, de éjjelente gondolom hóágyúzták, és reggelre mindig nagyon szépen rendben volt az egész pálya. Nagyon jókat síeltem, jót szaunáztunk is egyszer. Képeket majd rakok föl. Tudom sok elmaradásom van ilyen téren (több mint fél éves) dehát sajnos kisebb dolgom is nagyobb ennél.
Szombat reggel eléggé rossz idő lett, és kicsit meg is fáztam, úgyhogy egyenesen jöttünk haza, nem mentünk már síelni fél napot. Ez jó döntés volt, mert így egész könnyen kigyógyultam (ma már semmi bajom), és így gyorsabban haza is értünk. Gyorsan beraktunk kedvesemmel egy adag ruhát mosni, majd irány az Auchan, bevásárlás az újabb utazásra, onnan pedig Vác volt a célpont.
Másnap délután értem vissza Pestre, és jól ráébredtem, hogy egy dobozt elhagytam a Nintendó dobozai közül (dühöngés... abban volt a 2 eredeti ROM, amim van, a microSD adaptere, stílus, kábel, grrr... legalább 20k lesz pótolni, ha nem lesz meg.).
Hétfőn indulás vissza Osloba. Gond nélkül visszaértem, az egész repüllés úgy elszaladt a NDS-nek köszönhetően, hogy csak na. Imádom, pedig soha nem hittem volna, hogy én ilyet szeretni fogok valaha is. (ráadásul 30 évesen... örök gyerek maradok, látszik már most)
Nagyon jó volt itthon lenni, de leginkább kedvesem mellett. Jó volt hozzá hazatérni, jó volt mellette ülni az autóban, jó volt érezni a jelenlétét. Öröm volt vele lenni.
Legközelebb 19-én megyek haza... Már alig várom hogy újra láthassam.