Voltam otthon, jelentem. Megállás nélküli rohanásban telt az egész hétvégém, indulás péntek reggel, visszaérkezés hétfő este.
Időrendben és részletesen kifejtve, péntek délután fél 2 körül értem haza, és meglepetés fogadott, ugyanis kedvesem kijött elém az állomsára, és ott várt rám nagyon csinosan. Hazataxiztunk (női taxisofőröm volt, először életemben), majd szinte azonnal indultunk ügyintézni meg mindenféle dolgot beszerezni. Útba ejtettem a gyárat, postát, bankot, piacot, elszaladtunk biciklidobozt szerezni, és tankolni is.
Szombaton reggel Vácra mentünk, ahol lecseréltettm a téli gumit, és elindultunk Szolnokra. Ha kész lesz végre a keleti Bp-elkerülő, akkor sokkal gyorsabb lesz. Szolnokon kiderült, hogy gond van, mert betörtek apám ismerőséhez, éppen helyszíneltek a nyomozók, amikor befutottunk. Nagyon sok időnk nem volt, beledobtuk a bringát a dobozba (szétszerelve), ettünk egy finom ebédet (amit kedvesem készített el, ugyanis nekünk dolgunk volt apámmal). Utána rohanás haza, onnan a céghez, mert főnökömmel volt megbeszélésem (Q1 review - meg vannak velem elégedve). Főnököm persze nem volt ott, úgyhogy a végén telefonba mondta el, amit kellett. Utána elindultunk a Borbíróság nevű helyre, ami a gyárhoz 5 percre van mindössze. Dumáltunk, boroztunk, pálinkáztunk, ettünk (én egy pikáns vaddisznóragu levest, és egy jól átsütött bélszínt holland mártással. A leves nagyon jó volt, viszont a jól átsütött bélszínnel ráfáztam. Én eddig mindig úgy gondoltam, hogy a jól átsütött a normálisan megsütött húst jelenti. Itt nem, a jól átsütött azt jelenti, hogy pár mm vastag szénréteget képeznek a hús felszínén (az aktív szén megtette a hatását), úgyhogy ha valaki a borbíróságra megy, akkor jól jegyezze meg, hogy maximum közepest kérjen. A többiek deszerteztek is, én nem, inkább boroztam, aminek meg is lett az eredménye, másnap istenes fejfájásom volt, úgyhogy kellemes volt úgy vezetni.)
Vasárnap is korán indult a rohangálás, először unokatesómékhoz rohantunk el, hogy megnézzük Csilla 1 hetes babáját. Nagyon pici, nagyon mozgógép, egyeltalán nem sírt, de lehet hogy csak be akart vágódni. Leszállítottuk Andrisékhoz a kismamát és a babát, majd rohantunk ebédre Kedvesem családjához, mert a nagynénje éppen Magyarországon tartózkodott (akinél voltunk tavaly Amerikában). Finom ebédet fogyasztottunk, onnan rohanás Gödöllőre TBlackhez, mert szerzett nekem egy mobil winyót (ez az új gadget, 320GB, tök jó, most már lehet letölteni minden sorozatot és animot, minden elfér). Onnan vissza pestre, Zsót is meg kellett látogatni. Miután innen hazaértünk már el is telt az egész hétvége, bepakoltam, és fekvés.
Végülis úgy döntöttem, hogy nem viszek bőröndöt, mert elég lesz nekem az a nagy doboz a bringával. Az otthon maradó alkatrészek, sisak, szerszámok majd 3 hét múlva jönnek. Nincs jobb ötletem, amióta mindent 3x meg kell gondolni, hogy vajon föl lehet-e vinni a gépre, addig inkább nem kockáztatok.
Hétfőn reggel taxirendelés, búcsúzkodás, szomorúság, hogy el kell válni (mert nagyon jó volt ám Nojácskával együtt tölteni ezt a 3 napot! Alig várom, hogy végezzen ezzel a félévvel, és jöjjön ki hozzám), parázás, hogy az éppen bedugult gyorsforgalmin hogy jutunk ki a reptérre, de szerencsére a taxis helyismerete megmentette a helyzetet... de nem volt mindenki ilyen szerencsés. Történt ugyanis, hogy amikor már a checkinnél álltam, befutott egy lány, hogy légyszi-légyszi csekkolja be azonnal őt, mert dugó, és nem ért ide, és a Berlini gép, és ő TUDJA hogy be tudja csekkolni. A lányka fölhívott valakit, de kiderült, hogy a repülőt már kitolták a kifutóra. Szegény lány lemaradt , tök sajnáltam.
De a lényeg, én nem maradtam le. A bringát elvitték szépen becsomagolva, és én reménykedtem, hogy egyben odaér. Az út eseménytelenül telt, megtapasztalhattam az EU egyetlen pozitív hatását, 1x kérték csak el az útlevelem, a magyar oldalon. Megkérdeztem még Mo-on, hogy hogyan szokták az ilyen dobozokat itt kezelni, fölteszik a szalagra, vagy külön. (gondolván, ugyanolyan mindenhol) Itt azt mondták, hogy föl szokták tenni a szalagra. Így én le is ültem, és vártam érkezéskor, de csak nem jött a csomag. Amikor már a "last bag on belt" is megvolt, gondoltam jobb lesz megkérdezni, úgyhogy egy információs lánykától megtudtam, hogy itt egyeltalán nem úgy van, külön kezelik, a váróterem túlsó sarkában keressem. Meg is találtam, viszont sajnos a doboz, amibe csomagoltam teljesen széthullott, az alja kinyílt, és mivel a fogók a tetején vannak, esélyem sem lett volna hazavinnem. Kínomban megpróbáltam kérni valamilyen eszközt az előbbi lánykától, aki végülis tudott adni ragasztószalagot és ollót, amivel megfixáltam a problémát. Persze amikor kifelé óvakodtam a zöld folyosón, akkor kiszúrt a vámos (nő volt ez is), és kérdőre vont, hogy mit viszek és minek. Mikor kiderült, hogy használt bringát viszek, minden lelkesedését elvesztette, úgyhogy vonatra szállás, majd cipelés, buszra szállás és cipelés maradt már csak hátra. Jól elfáradtam mire levarázsoltam a gépet a tároló helységbe, főleg ha hozzáveszem, hogy összeszedtem valami tavaszi megfázást, vagy magyarnáthát Mo-on, és ennek pont a repülőgépen kellett kijönnie rajtam. Mire leszálltunk már kornyadoztam rendesen, és persze kedvesem féltő letolásban részesített, hogy miért nem vigyázok magamra... hmmm... most jut eszembe, hogy Mo-on szedtem azt össze, akkor meg neki kellett volna rám vigyáznia... na... majd jól a fejére olvasom, hogy miért nem vigyáz rám.
Ennyi volt a hétvége, jól kifáradtam, most már lehet pihenni itt a munkahelyen. Sokért nem adnám, ha holnap nem kellene dolgozni jönni. Szerencsére a csütörtök szabadnap itt is, úgyhogy lesz esélyem kipihenni magam.

Túgy tűnik teljesen rákattantam az animokra, tegnap is meg tudtam nézni egy pár részt. Haladok a Kamichuval, már csak 6 rész van hátra, majd ha végeztem írok róla.
Viszont megnéztem a Kite Liberator-t. Nagyon szerettem a Kite-t annó, első komolyabb találkozásom volt a véres anime kategóriával, és emiatt - amelyik normális - máig szeretem (pl: Elfen Lied, Higurashi). Úgyhogy lehet azt mondtani, hogy sokat vártam tőle. Sajnos a folytatás nem ér ez előd nyomába, semmilyen téren. Talán még a sztori, ahol kicsit közelíti, ha az ember el tudja fogani, hogy ez egy új történet. Tehát lássuk, miért nem ér fel az előddel. Először is, magának az animációnak a minősége. A maga idejében a Kite hihetetlen jó volt, kimagasló. 1998-at írtunk, 10 évvel ezelőtt, ez az animék terén akkora szakadék, hogy hihetetlen. Nem azt mondom, hogy rosszabb az újnak a minősége, mert nem az. Jobb, de közben eltelt 10 év, és azért egy jelenkori animék sokkal jobbak lehetnek ennél. Másodszor a hangulat. Az eredeti Kite-nak hihetetlen borús, befordulós hangulata volt, hullottak az emberek benne, és nem kicsit voltak benne véres jelenetek (hogy a durvább szexjelenetekről ne is beszéljek). Ez a hangulat akkor is, most is nagyon bejön. Az új megpróbálja felvenni a fonalat, de sikertelen, főleg a komolytalan barátnős-csacsogások miatt, és a csontpáncélos ember miatt. Az előző Kite-on el sem mosolyodtam, ezen néha még nevettem is. Nem azt mondom, hogy úgy szar az egész ahogy van. Semmiképp. Vannak benne jó jelenetek, szerettem is valahol, de nem Kite-nak kellett volna nevezni.
Viszont, ami nagyon reményt keltő, hogy teljesen befejezetlen, úgyhogy lesz folytatása remélem. Azért bőven nem rontották el annyira, hogy egy esetleges 2.-3. részben ezt ne lehetne teljesen rendbehozni. Láttam már példát az első rész happy-happy után totális befordulásra.
Bottom line: nem ajánlom senkinek, de nem rossz és nem sajnálom hogy rááldoztam 1 órát az életemből.

Elolvastam életem első Wodehouse könyvét, Forduljon Psmith-hez címűt (Leave it to Psmith), és tök jó volt. Hétközben elolvastam vagy 150 oldalt belőle metrózás közben a céghez/től. Hétvégén pedig befejeztem teljesen. Már elkezdtem a következőt is, a Kirabol a komornyikom címűt, úgyhogy lassan vissza tudom őket adni. Sőt már bekészítettem az azutáni könyvemet, ami a Legyek Ura, ugyanis szégyenszemre az nekem kimaradt, úgyhogy igy 30 éves fejjel vagyok kénytelen pótolni a hiányosságokat.
Hogy mit csináltam még hétvégén? Animot néztem, és naaaagyon jó volt. Sikeresen túl vagyok a Koi Kaze és a True Tears című sorozatokon, mindkettő 13 részes romantikus anime, pont ilyenenek a kedvenceim.
A Koi Kaze egy nagyon érdekes anime, leginkább azt ajánlanám, hogy aki kezdő az animék terén, az inkább ne vágja bele a fejszéjét, mert elriadhat esetleg, ugyanis elég erősen tabudöngető és nem vigyáz a néző lelki világára. Az egész film úgy kezdődik (és próbálok minél kevesebb spoilert írni), hogy a főszereplő (meglepően nagydarab és hihetetlen mély hangú... szokatlan az animokban) pasi találkozik egy 14-15 éves iskolás lánnyal, és mindketten bevallják a másiknak, hogy éppen lapátra tette őket a párjuk. Nem is írok többet, aki nem fél pár virtuális pofontól az nézze meg, szerintem megéri. Az animáció minősége eléggé alsó kategória... ha jól emlékszem 2004-es készítésű, akkor azért már sokkal jobbakat csináltak, úgyhogy gyanítom a téma választása miatt nem kapott akkora keretet, mint amit érdemelt volna, néhány jelenetben a szereplők elég furcsák és mindenhol darabos a mozgás, de ezért kárpótol a történet.
A másik film True Tears. Az előbbivel ellentétben látszik hogy mennyivel több pénz volt erre, az animáció nagyon szép (mondjuk 2008-as, úgyhogy a 4 év korkülönbség is rengeteget jelent), a szereplők, főleg a főszereplők, nagyon szépen mozognak, és mindig jók, látszik a rengeteg CG is (vagy ennek nem kellene látszani?). Ami még nagyon jó ebben, hogy az OP zene nekem nagyon bejött, jó zene, hallgassátok meg. A sztori sokkal kevésbé bonyolult, egy szerelmi sokszögről szól (erre sokan már az általam megvetett háremanime titulust aggatják rá, pedig ez nem az. Szerintem.), egy pasi, 3 lány. Nagyon kellemes ez is, nekem az egyetlen problémám az volt vele, hogy számomra nem happyenddel végződött, mert pont azt a lányt választotta, akit én a legkevésbé kedveltem a 3-ból. De ettől még nagyon jó, a szereplők aranyosak, és a kellő romantika meg van benne. Kaptam tőle egy jó vasárnap délutánt. Ajánlott.

Tegnap este miután hazaértem megnéztem a Kenshin - Tsuiokuhen című animot (4 részes OVA). A Shakugan No Shana második fele még nem ért le, úgyhogy erre fanyalodtam. Egészen másra számítottam, nagyon jó volt, és nagyon kemény is. Komoly, életszerű, és nagyon jó drámai. Egy fiatal kardművész a főszereplő, aki naívan elhagyja mesterét, hogy tudásával segítsen a sokat szenvedett népen, és próbálja jobbá tenni a világot. Mást nem is írok róla... bár régi anime, látszik a kivitelezésén és a stílusán is, nagyon ajánlott. De csak akkor ha komoly dolgot akar látni az ember, ha éppen happy-happy vígjátékot akar nézni, akkor kerülje messzire. AniDB szerint, amit láttam ez a történet eleje, Kenshin fiatal korát mutatja be, amikor még normálisan használja a kardját. Ezután egy 94 részes nagy sorozat van, majd még 2 rész OVA zárásként (meg egy movie). A 94 részre még edzenem kell, nekem soha nem volt idegzetem az ilyen hosszú animokhoz. De meg kellene nézni, mert jónak igérkezik.
De most először a Shana második felét fogom megnézni, aztán gondolkozom a Maison Ikkokun, azt is ajánlotta Licht korábban, hogy lassú, de nagyon jó (de hosszú ) (úgy tűnik, ilyen hőskori sorozatokra vagyok most ráállva). Úgyis mesélek még, hogy mit nézek.

Lassan elkezdődik a vizsgaidőszak, kedvesemnek mostantól soksok ZH-ja, később pedig vizsgája lesz. (számszerint még nem tudni, mert a ZH-k eredményétől függ a vizsgák száma) Ma is írt 2-t, és lehet hogy be is számolt egyből. Én végig szurkoltam az egész napot, most várom az eredményt egyelőre érzésre.
Szurkoljatok Ti is kedvesemnek, mert ha időben végez, akkor hamar kijöhet hozzám, és akkor azokban az időszakokban kevésbé leszek frusztrált.
Hajrá Nojácskaaaa!

Arghh... még most sem hiszem el ezt a dolgot, annyira durva. 2 teljes napot szívtam az alábbi problémával:
Adott egy nagy project, amiben az assemblyket signolják, de mi csak public key-t kapunk persze, úgyhogy ahhoz hogy használni tudjuk (debug, futtatás), be kell tenni az sn.exe-vel a Strong Name Verification Skipping List-be a megadott public keyt. Ezzel nincs semmi gond. Írtam egy pici toolt, ami reflectionnal megnyitja a neki megadott assemblyt, ez 1 sor kód. Ennyi az egész, és nem működik. És 2 napomba telt rájönni, és most morálisan a padlón vagyok, és haza akarok menni. És nagyon utálom a Microsoftot. A kapott hibaüzenet mindössze annyi, hogy "Strong name verification failed", és semmi egyéb.
Leírom a megoldást is, hátha valaki olvassa, és segít neki. Igen egyszerű; az sn.exe-nek 2 verziója van, egy 32bitre, és egy 64bitre. Eddig ez még nem gond... csakhogy a 2005-ös Visual Studio SDK alkönyvtárában csak a 32bites van. És mivel eddig ez nem volt issue, én nem tudtam róla, hogy sn.exe-ből van másik is. Egy eldugott totál másik folder mélyén "Microsoft SDKs/Windows/v6.0/Bin/x64/" van egy máááásik sn.exe, ami szintén nem jelzi hogy ő 64bites lenne, de azért az 64bites. És az már jó helyre regisztrál.
Tehát a gond az volt, hogy az általunk fejlesztett progi 32bites. Én beírtam az sn-nel a verification skipping-et, mint kiderült csak 32 bitre, de amikor csináltam egy új pici commandline toolt, akkor már nem 32bites exe készült, hanem AnyCPU, ami fordításnál megnézi hogy milyen a gép, és 64bites exe-t készít. Amikor ezzel Reflection-t akarok használni, akkor ő a 64bites listát nézi, amiről nem is tudtam, hogy létezik.
Persze, én vagyok a hülye, de könyörgöm, miért vannak a következő dolgok:

• Az sn.exe miért nem szól hogy ő 32bites vagy 64, ha ez számít?
• VS2005 alatt miért CSAK a 32bites cuccok vannak az SDK alatt?
• A VS2005 64 bites command promptja (mert ilyen is van ám!) miért a 32bites sn.exe-t indítja el???? ( ez a legfájóbb)

Szóval most arghh... van. 2 napot szívtam ezért a tudásért.

Megint egy héttel kevesebb. Ha jól összeszámolom, akkor már csak 9 nap, és láthatom kedvesemet. Viszont lemaradok a 2008-as Tavaszi Animeconról, ami nagyon fájó pont. Lurk mode off .
Mindemellett, ma van Lilla unokatesóm szülinapja, méghozzá a 2x-edik (lány, úgyhogy a kora titkos). Ez úton is boldog szülinapot neki.
A hétvégém boldog semmittevésben telt. A változatosság nagyjából annyi, hogy most nem játszottam és animot néztem, hanem animot néztem és egy kicsit játszottam is. Befejeztem a Planet ES-t és a Terra e-t is.
A Planet ES egy érdekes anime, azt hiszem már írtam ról egyszer (vagy csak akartam? mert most nem találom). Szóval ez egy érdekes anime, maga a történet a 2070-es években játszódik, és egy az űrszemét eltávolítására szakosodott csapat munkáját mutatja be. Unalmas. Technikailag sem egy lenyűgöző darab, teljesen középszerű. Ami miatt mégis néztem, és ami miatt mégis ajánlom mindenkinek (err... nem mindenkinek, csak ilyen geekeknek, mint én), hogy nagyon életszerű. Teljesen hihetően vannak kitalálva a technikák, amiket használnak. Végig figyeltem, és kritizálni próbáltam, de pár apróságot kivéve nem talátam egyetlen hibát sem. Pl.: az űrben nincs hang. Ezt nagyon kevés film képes megtenni, mindenhova tesznek hangot, és ez hülyeség. Itt nincs. Az űrruhák vezérlése nagyon jó! Kivitelezhető, hihető, és jó ötlet. A hősök emberek, sérülnek, halandók, a gyógyulásuk időbe telik, teljesen élethű. Szóval mindenkinek ajánlom, aki szeret kicsit komolyabban gondolkodni, és nem retten vissza egy lassú és unalmas animtól. Meg kell szokni a tempóját. Nem tömegcikk, de nekem tetszett.
A Terra e egy kicsit más. Pontosabban nagyon más. Anna blogjában találtam róla leírást, azért kezdtem el nézni, aztán kétszer is megálltam benne, pedig jó. Ez már tempós, pörgős, és érezhetően baljós, valamint nem spórol az emberekkel. Átlagban tetszett is, de véleményem szerint 2 hiba van vele. Én sokkal rosszabb véget vártam, mert őszintén szólva, akárhogyan is nézem, ennek jó vége van. Nem Hollywoodi összeborulós nyáltenger, és mindenki boldogan él amíg meg nem hal, de van összeborulás is, meg jóra fordulás is. Ütősebb lett volna, ha teljesen buknak a "jók", és mindenki meghal (kérjük pszichológus olvasóinkat, az előző mondat kielemzésére... Milyen lelki világa van Zolkának? címmel). A másik gondom a sztori értelmével volt, gyakorlatilag az utolsó 2 részben tudjuk meg mi is ez az egész, úgyhogy szerintem kicsit el van nyújtva a dolog... ezen utóbbi véleményemmel lehet hogy egyedül vagyok, szerintem 12 részben vagy inkább olyan 16-18 részben kellett volna mindezt megcsinálni. Ezzel együtt is jó azért, bőven a nézhető kategória, és szélesebb közönségnek is való, mint a Planet ES. Azt viszont mindenképp mondanom kell, hogy a Terra e zenéje nagyon jó. Főleg az első OP és ED.
Elkezdtem az Shakugan No Shana-t. Első két részt láttam eddig, érdekesnek tűnik. Bár kicsit negatívan kezdődik, hogy szeressen meg egy olyan főhőst az ember, akiről az első részben kiderül, hogy halott, és csak egy mágikus illúzióként jár-kel a világban, napjai meg vannak számlálva.
Emellett elkezdtem letölteni a Kenshint is, ugyanis bármíly hihetetlen, alapmű, és én még nem láttam.

A világnak egyensúlyban kell lennie. A tegnapi kisebb idegeskedést meghálálandó, megérkeztek a megrendelt pólóim.
Kaptam egy ilyet: The cake is a lie, és egy ilyet is. Úgyhogy most  boldog vagyok.
(egészen addig, amíg haza nem érek, és kiderül, hogy lecserélték a zárat, úgyhogy nem tudok bemenni a lakásba... na akkor ideges leszek megint, és akkor megint valami jó dolognak kell történnie, hogy egyensúly legyen. Vajon mi lenne az a jó dolog? Hmm... kíváncsi vagyok)

Ma amikor "hazaértem", kissé furcsán állt az ajtó kilincse... furcsálltam, és rosszat sejtettem, úgyhogy megnéztem közelebbről. Úgy tűnik, valaki megpróbált betörni hozzám, csak nem sikerült neki, az ajtó ellenállt. Így most tudok nektek írni blogot, és nem lopták el az összes cuccomat, fényképezőmet, mindenemet, ami itt van velem. Nem tudom hogy szerencse, vagy mi, de az biztos, hogy holnap viszem magammal az összes értéket, amit csak találok itthon... grrr... mit lehet/kell ilyenkor csinálni? Rendőrségnek szólni? Írtam levelet annak a cégnek, akitől bérelem az apartmant... de nem tudom, hogy ez elég-e...

Norvégiában új buszokat kapott az itteni közlekedési vállalat (helyi BKV) leírom milyenek, csak hogy tudjuk milyen buszaink lesznek használtan majd 30-40 év múlva Mo-on. Tehát, minden ajtó előtt/fölött pici kamera, aminek a képét a vezető monitorokon látja. Minden szék közelében, a falon, vagy kapaszkodón egy nyomógomb a jelzéshez, sehol sem kell fölállnod az ülésről. A bejárat felett legalább 14"-os LCD, ahol a következő 4 megálló neve van kiírva szépen sorban... csak hogy pár dolgot említsek. Biztos van még soksok egyéb is, ez a legföltűnőbb.
Ültem tegnap egyik itteni kolléga kocsijában. Vadi új Honda SUV, beépített GPS, hatalmas LCD, meg minden. A legjobb az volt, amikor a hangvezérlést demózta nekem... "What time is it?" és a kocsi megmondta... majd beállította beszéddel a légkondi hőmérsékletét. Szóval tudom milyen parasztvakítás kell nekem is a következő autómba .
Viszont végre sikerült kedvesemmel beszélgetni egy kicsit, és ez jól helyre rakott, mert már eléggé rosszul voltam Nojácskám hangja nélkül. És már csak 2 hét van hátra... vagyis nagyjából annyi. 15 nap.

Általában nem szoktam írni a céges bajaimról, mert minek, mind eléggé specifikus probléma, úgyhogy inkább nem. De az a mostani... már kb 3 napja szívok vele, és nagyjából ugyanott állok vele, mint a kezdetek kezdetekor. Úgyhogy hátha valaki tud segíteni.
Visual Studio Addin probléma, csináltam egy addint, ami általában megy, de néha nem, viszont akkor olyan szinten nem megy, hogy nagyon nem. Ez hogy nagyon nem, ez azt jelenti, hogy általában a Visual Studio megtalálja és megnyitja azt a dll-t, amiben az addin van. Ha valami tényleges addin gond van, akkor bele tudsz debugolni, de jelen esetben semmi ilyen nincs. Nézem Filemonnal, magát az addin fájlt szépen megnyitja, olvassa, de az addint tartalmazó assemblyt már meg sem próbálja. Nincs olyan hogy rossz helyen keresi, és NOT FOUND. Nem látok semmilyen hibát, nem tudom mi a rossz, csak annyit látok, hogy nem látok semmit. Próbáltam újrainstallálni a Visual Studiot is, nem segít. Az egyetlen ami talán nyom, hogy a hiba csak WinXP alatt jön, Vista alatt nem.

Aki kicsit is olvassa a külföldi hírsiteokat, digg-et, vagy ilyesmit (magyarokon is kezd megjelenni, de ők még nem ébredtek föl), az képben lehet hogy mekkora brutális fölháborodási hullámot indított el a Creative a legutóbbi húzásával. (aki nem tudja mi az a Creative, az inkább ne is olvasson tovább, a post nem neki szól)
Aki nem lenne képben, annak leírom a sztorit: adott a Creative Labs, nagynevű cég, aki a Sound Blaster nevű hangkártyával alapozta meg jó hírét perrel fenyegetett meg az általa fönntartott fórumon (nyilvánosan) egy srácot (név szerint Daniel_K), mert az módosított drivert kezdett terjeszteni a fórumon. A driver a Creative X-Fi hangkártyájához készült, ugyanis a Creative évek óta képtelen olyan Vistas drivert kiadni, amellyel az XP alatti összes feature elérhető lenne, és egyeltalán, a létező official driver is egy rakás szar, fagy miatta a Vista. A fenyegetés hatására a srác azonnal törölte az összes thread-et a fórumról, de a felhasználók, akik ezen módon tudták csak használni a kártyájukat felzúdultak, és azóta megy a haddelhad, több 100000 ember olvasta már a fórumot, kiderült az is hogy a Creative akarattal adott ki rossz és lebutított drivereket, csak azért hogy az emberek megvegyék az újabb kártyákat.
Ez kb 3 napja történt, azóta a történetet átvette a Tom's hw, és több hw kereskedő bejelentette a bojkottot a Creative ellen. Rengeteg ember átkozódik a fórumon, több 100an közölték hogy soha többé Creative termék. Szóval hatalmas a flame.
Néhány link: a kérdéses fórum thread, ajánlott mielőbb megnézni, mert valszeg mielőbb törölni fogják. Nálam most 231 oldalas.
Brutális thread a creative saját fórumán arról, hogy milyen nem Creative hangkártyákat érdemes venni.
Többen azt mondják, hogy ez csak egy tréfa bolondok napjára, de előbb kibukott, már március 30-án elkezdődött, úgyhogy én kétlem, túl nagyok a hullámok.
Érdemes beleolvasni az elégedetlen userek végeláthatatlan panaszaiba...
Itt lehetne fejet hajtani a Creative áldozatairól, akikre emlékezzünk:
Adlib, Gravis, Aureal. Mindet megölte a Creative... (részletesebb leírás itt)
Én sem fogom őket támogatni... helyette ilyet kellene venni: ASUS Xonar D2X (íme egy teszt is róla)