Lehet örülni és éljenezni: Kedvesem végzett a félévével. Nagyon gyorsan és nagyon ügyesen, mindene elsőre sikerült, és az átlaga is különlegesen jó lett. Ezért mindenképpen megérdemel egy nagy gratulációt és vagy leborulást . Nojácska ügyes, már csak 1 év van hátra, a diplomamunka és államvizsga éve.
Dolgoztam is kicsit hétvégén, már tényleg csak 1 dolog híjja van a külsős melómnak, utána jöhet a másik.
Viszont néztem animét is, íme a mostani lista: Nodame Cantabile, H2O Footprints in the sand.
A Nodame Cantabile egy zenés anime. Volt már részem ilyenben, láttam kb fél-egy évvel ezelőtt a Piano-t, az sem volt rossz. Ez más egy kicsit, a sztori egy srácról, aki karmester szeretne lenni, és egy lányról szól, aki zongorázni tanul. Mindketten a helyi konzervatórium tanulói, míg Chiaki (a srác) a legjobbak lejobbja, igényes, elegáns, tiszta és rendezett, addig Nodame (a lány), szétszórt, gyakran napokig nem fürdik, rendetlen, és időnként lóg is, mondani sem kell, hogy nincs a legjobb 10-ben benne. Az egyetlen dolog, ami miatt mégis összekerülnek, és megismerik egymást az az, hogy egymás melletti lakást bérelnek. Magát a történetet nem spoilozom el, nincs értelme. Őszintén szólva azért néztem meg ezt a sorozatot, mert az AniDB-n ez az első (9,03 pont), és 2000-nél is több szavazatott kapott. Gondoltam, ha mindenkinek ennyire tetszett, nekem is fog. Így visszagondolva, ez az anime nem ennyire jó. Nem azt mondom, hogy rossz, közel sem, de teljesen átlagos, teljesen középszerű. A grafikai megvalósítása is bőven az elmegy kategória, én nagyon nem szerettem a CG-s hangszermegjelenítéseket, és a rotoszkópiás játékot. (fölveszik az élő embert kamerával, ahogy játszik, majd átrajzolják szgéppel). Igen, tudom, hogy ezt nagyon nehéz megrajzolni, és a piano-val összehasonlítva, ahol soha nem ábrázolták konkréten az ujjak mozgását, itt azért néha igen, és néha meglepően pontosan. (tanultam zongorázni, nem levegőbe beszélek) De akkor is zavaró volt a CG nekem. Számomra a sztori sem volt annyira nagy meglepetés, egyszerű, lineáris, nyugis, romantikus. De nézzük a pozitívumokat is, ha már így lehúztam eddig. A jellemfejlődés nagyon szépen ábrázolt, és nagyon jó, ez az egyik (kisebb) plusz. A másik, a nagyobb, és ami miatt mégis ajánlom megnézésre, a zene. Nem hálás téma a klasszikus zene, a legtöbb fiatal nem szereti nagyon, bevallom őszintén én sem vagyok klasszikus zene rajongó. De amióta ezt az animot megnéztem, azóta klasszikusokat hallgatok. Beethoven, Rahmaninoff, Vivaldi, és tetszik. Szerencsére a készítők nem estek abba a hibába, hogy az örökké nyúzott, nagyon ismert klasszikusokat vették elő, nincs Beethoven 5. szimfónia, nincs 4 évszak az anime alatt, számomra ismeretlen, de mégis nagyon kellemes zenék kerülnek elő. A zenével kapcsolatban még, amikor a zenekar gyakorol, akkor én is hallom, hogy nem jó, rosszul játszanak. Nem vagyok hozzáértő, ezért nem tudom megmondani mi a rossz, de érzem, és ez nagyon jó. Kicsit így én is bennfentesnek érezhetem magam, és még jobban élvezem az egészet. Úgyhogy aki nem klasszikus rajongó, az is nézze meg nyugodtan, lehet hogy utána ő is Beethoven szimfóniákkal az MP3 lejátszóján fog sétálni iskolába/munkahelyre, mint én is. És persze már előre várom a következő szezont, ami új környezetben, a régi szereplőkkel folytatja a történetet tovább.
A másik anime a H2O volt, amit megnéztem. Ez egy igen érdekes anime, még mindig rágódóm rajta, nagyon zavaros volt számomra. Egy vak (vagy mégsem? vagy mégis?) srác története, sok szomorú mellékszállal. Tetszett, mert jó zenéje van, mert szépek és aranyosak a karakterek, jó a grafika, jó a jellemfejlődés. Nem tetszett, mert zavaros, a történetszálak gyakran elvarratlanok, de méginkább nincsenek eléggé kifejtve. Így visszagondolva rá, kicsit hosszabban jobb lett volna. Mondjuk 16-20 részben, akkor nem érezném hogy siettek, hogy a 13 részbe beleférjen az egész. Pedig maga a sztori lassú, nehezen fér össze az erőlködős tálalással. Ne riasszon el ez azonban senkit, nem rossz anime ez, csak rágódik az ember utána rajta, mert az utolsó jelenet nemhogy nem magyaráz meg semmit, ehelyett sok-sok új kérdést vet fel.

Találtam egy jó cikket, megosztom veletek. Mit ne együnk témában: Cikk.
Angolul van, úgyhogy összefoglalva:

• Ne együnk margarint, és olyan dolgokat, amiben margarin van, pl bolti sütemények, torták, csoki, stb. Onnan lehet fölismerni, hogy a hozzávalók listájában ezek valamelyike szerepel: margarin, hidrogénezett, hidrogénezett növényi olaj, részben hidrogénezett, frakcionált. (erről tudtam, mindenkinek a környezetemben folyamatosan mondom, persze a legtöbben nem hisznek nekem)
• Ne együnk fehér, tisztított magvakat. Teljes kiőrlésű valódi barna kenyér a nyerő, barna vagy félbarna rizs a finom. (erről is tudtam, mondogatom is mindenkinek, hogy a barna rizsből készült dolgok mennyivel finomabbak, magamnak fehér kenyeret nem vettem évtizedek óta, nem is szeretem. Persze ebben sem hisz nekem senki.)
• Vigyázzunk a sóval. Itt azt írja, hogy a legtöbb földolgozott kaja, amit a boltokban vehetsz, valamilyen mennyiségben tartalmaz sót. Még azok is, amelyeken az van, hogy sómentes. (Erről is tudtam, bár nem ilyen formában, ezért a cikk ezen részét nem tartom helyénvalónak. A sóra szüksége van az embernek, és nekem pl. jelzi is a szervezetem, ha só kell. A fontos szerintem, hogy a só, amit a boltokban kapsz, és amit a kajákban fölhasználnak, valójában nem só. Sós izű kémiai só. A köznyelvben amit sónak hívunk, a NaCl, a nátrium kémiai sója. Viszont amit a boltokban sóként eladnak kálisót (is) tartalmaz több-kevesebb részben, amely nagyon komoly bajba sodor téged. Persze nem szokták ráírni hogy milyen sót tesznek bele, és még amit zacskós sóként eladnak, az sem teljesen NaCl. Ezt bele kellett volna írni a cikkbe. Persze ezzel kapcsolatban is én vagyok a hülye...)
• Kukorica cukor-szirup: gyanítom, hogy ez lenne a glükóz-fruktóz, amit az összes édes élelmiszerben fölhasználnak (ami nem Light, mert abban meg édesítőszerek vannak). A gond ezzel, hogy összezavarja a májadat, kivonja a szervezetedből a krómot, ami nagyon fontos nyomelem, és ami a legjobb, hajlamosít a túlzabálásra. Pontosabb leírás a cikk 2. oldalán róla. (erről nem tudtam)

Hiányoltam még az édesítőszereket és a mesterséges szinezékeket a felsorolásból, dehát ez is elég. Aki aggódik az egészségéért, az most már tényleg nem tud mit venni: ha light üdítőt veszel, akkor ott az aszpartam, ha nem lájtot akkor meg a glükóz-fruktóz szirup. Csodás.

Megnéztem 2 este alatt a Lovely Complex című animét. Munka mellett és fusi mellett. Teljesen ki vagyok tőle dögölve, napi 5 óra alvás, és emellett még koncentráljak is.
Szóval Lovely Complex. Kellemes romaintikus anime, egy alacsony srác és egy magas lány szerelmi törénete. Tetszett, sok humoros jelenet van benne, mégsem tudom teljes szívből ajánlani. Aki kicsit is szereti a romantikus animokat, azok mindenképp nézzék meg, mert nekik tetszeni fog. Nagyon érdekes még a kansai dialektus, amiben beszélnek a karakterek (Osaka-ban játszódik az anime). Ritkán hallani ezt animében, általában poén forrásként egy-egy szereplő beszél így, de itt mindenki. Viszont egészen az anime végéig nem bírtam megszokni, hogy a főszereplő lány arcát igen brutálisra rajzolták akkor amikor "pofákat vág". Márpedig az elején nagyon gyakran csinál ilyesmit, és ez a túlhangsúlyozott és elcsúnyított facial expression nekem nem bejövős. Ami még nem tetszett benne, hogy kicsit vontatott, és a fiú főszereplő elég lassú gondolkodású, néha már idegesített. Mindezek ellenére jó, és bőven nézhető.
A másik amiről írni akartam, egy aprónak tűnő de mégis hatalmas különbség Norvégia és Magyarország között. Kollégámmal beszélgettem, és akkor döbbentem rá, hogy itt az emberek bíznak az államban. Kollégám szemműtétet akar csináltatni, ilyen lézeres látáskorrekciót. Próbáltam neki elmondani, hogy szerintem miért nem jó, és mik a hátrányai. Ha egy magyar embernek azt mondod, az állami egészségügyi szolgálat ezt és ezt ajánlja, akkor - nekem legalábbis - azonnal az jut szembe, hogy kizárt hogy ez igaz legyen. Vajon ki és mennyit fizetett azért hogy az állami hivatal így nyilatkozzék. Magyarországon bármely internetes fórumon több igazságot találsz, sokkal pontosabb képet kaphatsz a világról. Magyarországon az állami hivatalokban hozzánemértő emberek adnak ki nyilatkozatot, és mindenki le van fizetve. Ez az emberek hozzáállása az államhoz. Ezzel szemben Norvégiában ez emberek hisznek az állami nyilatkozatoknak. Eszükbe sem jut, hogy amit mondanak a vezetőik, az esetleg nincs teljesen így, vagy esetleg nagy bajba kerülhetnek, ha hisznek nekik. Meglepő volt számomra, hogy a dolgok ellenében, amit felsoroltam kollégámnak, számára megfelelő volt az a válasz; "az állami eü hivatal véleménye szerint ez vagy az ajánlott".

Otthon jártam hétvégén. Nojácska már előre szólt, hogy ne írjak leltárblogot, hanem normálisan foglaljam össze, hogy mit csináltunk, merre jártunk, és filmekről se írjak most.
Mindjárt meglátom, hogy tudok-e normális, filmmentes blogot írni.
Tehát, hogy is volt. Terv szerint elindultam Osloból reggel 8-kor. Flytoget, reptér, checkin. A gép késett legalább fél órát, úgyhogy mi is fél óra késéssel indultunk. Szerencsére gond nélkül eljutottam Magyarországra, és mivel nem volt csomagom, csak egy hátitáska, így nem kellett várnom semmire. Rögtön szaladtam ki a taxikhoz, és rohantam kedvesemhez, aki már otthon várt. Csontropogtató ölelés és örülés következett. Mivel én ettem egy (nagyon drága) szendvicsert a reptéren, ezért nem voltam éhes, így gyorsan útra keltünk Nojácskával ügyintézni. Papírleadás a cégnél, pénzügyek, posta, és hogy ne unatkozzon, közben kedvesem elszaladt gyöngyvsárolni a közeli gyöngyboltba. Ezután elszaladtunk a Mamutba Nojácska telefonja miatt, de mivel a célüzlet nem volt nyitva, így beültünk a Libribe, rendeltünk pizzát interneten, hogy mire hazaérünk legyen finom uzsonna. Jó ötlet volt kedvesemtől a pizzarendelés, mert hazaérkezésünk után negyed órával már ott gőzölgött az asztalon a finom meleg pizzánk... sajnos nem sok idő jutott így sem az elfogyasztására, mert indulnunk kellett a BME-re stand up comedyt nézni. Orsika szerzett rá jegyet, nem volt hosszú, és én egészen jól szórakoztam.
Szombaton délelőtt Nojácskával elszaladtunk bevásárolni az Intersparba, utána kedvesem nekiült, hogy megtanulja a legközelebbi vizsgához szükséges anyagot. Én pedig útra keltem, és a haveri körrel elmentünk tblackhez bulizni. Sütögetés, filmnézés, beszélgetés, főzés, ilyesmik csinálása. Nagyon jó volt, kellett már egy ilyen kikapcsolódás. Nagyon sajnáltam, hogy kedvesem nem jött, jól érezte volna ő is magát, egészen bizonyos vagyok benne.
Vasárnap hajnali 5-re értem haza, már bőven világosodott... bedőltem aludni, de nem sokat sikerült, 11 előtt már fölébredtem. Az egész napot utána Nojácskával töltöttem, ő tanult (már amikor hagytam) én bombagyárat hallgattam (már amikor hagyta).
Hétfőn újabb ügyintézés állt előttem, ugyanis nemsoká lejár a jogsim, és úgy döntöttem mielőbb elkezdem intézni, hogy legyen új. Orvos, aztán okmányiroda, egyik sem volt egyszerű, de azért túléltük. Még a postára is sikerült eljutni, ahol föladtam az adóbevallásomat jól.
Hazaértünk, épphogy maradt időm bepakolni, és már rohantam is a reptérre... majd utaztam vissza.
Jó sok rohanásban volt részem megint, de végre sikerült beiktatni némi pihenést is: a délután kedvesemmel pótolhatatlanul jól sikerült (), és a haveri találkozón is nagyon jól éreztem magam. Következőleg még nagyobb rohanás lesz, úgyhogy értékelendő, hogy sikerült kicsit pihennem is.

Megint megnéztem pár sorozatot a hosszú hétvége alatt. Meg programoztam is, majdnem kész van, amit csinálnom kell. Talán ma este be is fejezem.
Szóval, a következő sorozatokat végeztem ki mostanában: Bamboo Blade, Clannad, Air TV, Umishou.
Mindegyik bőven nézhető kategória, mindet ajánlom is, egy rövid leírás alább róluk:
Bamboo Blade, kendo anime, kikapcsolódásnak néztem meg a romantikus sorozatokból. Kellemes darab, nagyon jó jellemfejlődések vannak benne, és a főbb karakterek is jól illeszkednek a sorozatba. A 26 epizód végére  úgy éreztem, hogy túl rövid volt, és még nézném tovább az eseményeket. Természetesen nincs lezárva semmi, úgyhogy ha lesz folytatása, akkor mindenképp nézni fogom megint. Annyira azért nem vagyok tőle hasra esve, kellemes darab, szerettem, de semmi extra.
Clannad. Romantikus anime. Ez volt az a 4-ből, ami valami hihetetlenül bejött. Ilyen jó animét nem is tudom mikor láttam utoljára, hihetetlen élvezetes. Emellett vizuális orgazmus, csodaszépen animált, minőségi anime, a soundtrack egyedi, a végére az openinget egészen megszerettem, a seiyuuk a szokásosnál is jobb munkát végeztek, tehát az overall minőség 11-et is kaphat a 10-es skálán. Maga a sztori is ott van nagyon, 3 kisebb arc-ra tagolódik a történet, ezeken vezet végig az anime, a végére érve megismerjük a szereplőket, és a miérteket is. Szokásos szerelmi történet (sokan erre azt mondanák, hogy háremanime), adott egy érdekes lelki világús srác, alkoholista apával megáldva, aki megismer egy bátortalan lányt, és ettől megváltozik az élete. (és ezzel megpróbáltam a lehető legkevesebbet írni a sztoriról. Ami a legjobb ebben a sorozatban, ami miatt nagyon tetszett, az a humora. A sorozat alatt többször sikerült a székről leröhögöm magam volt, percekre meg kellett állítanom a lejátszát, mert nem tudtam rá figyelni (a szomszédok meg gondolom utáltak, amikor vonyítottam éjjel fél 3-kor... de ez már az ő gondjuk). Ami a legjobb, hogy ez nem egy komédia, nem a poénkodásért létezik, hanem ez csak egy plusz, és ettől lesz nagyon jó. Több helyen is olvastam, hogy a fő poénforrás a szőke hajú srác, a főszereplő barátja, és hogy ez az egy szerepe van, és lapos karakter. Ezzel nagyon nem értek egyet, a fő poénforrás a főszereplő srác. Mindennél jobban ajánlom ezt! Kötelező darab.
Az Air-t, bevallom a Clannad miatt néztem meg. Ugyanaz a producere a kettőnek, csak a Clannad újabb. Többen írták, hogy az Air a kedvencük, és össze is hasonlítják a kettőt, mikor melyiket hozva ki győztesnek. Gondoltam sokat nem tévedhetek. Mindebből már érezhető, hogy az Air nekem annyira nem jött be. Nem áll szándékomban lehúzni, a történet nem rossz, és nagyon jó OP és ED soundtrackje van. Sajnos azonban szerintem a történet kifejtés nem a lejobb. Zavaros, befejezetlen, kissé erőltetett. Itt is sztori arc-ok vannak, mint a Clannadban, 4 alsztoriból áll össze. A bajom vele, hogy a lényeges dolog, a fő történetszál a 6. résznél lép be, és nincs elég ideje kibontakozni, valamint a befejezés számomra egy naaaagy-nagy kérdőjel, nincs értelme. Mindemellett érdekes, megéri megnézni, de ajánlottan a Clannad előtt. Akkor kisebb a csalódás.
Umishou: úszkálós romantikus anime, egyedi rajzstílussal. A végére én már egészen megszerettem a designját, de eleinte nem tetszett. Ez sem rossz, mindenképpen ajánlott, és sajnáltam amikor vége lett (hogy nincs tovább), de nem hiszem hogy még egyszer megnézném. Sok fanservice és ecchi jelenet miatt ajánlott vele vigyázni. 

Gyógyulásként animét néztem tegnap egész nap. Pár újabb sorozat kerül emiatt górcső alá most.
Először is, a Kamichu! című, melyet már pár hete elkezdtem, de lassan haladtam vele, mert más egyéb dolgom is volt. A Kamichu, egy nagyon érdekes anime. Nekem nagyon bejött, de óva intenék minden embert tőle, ugyanis ez egy nagyon-nagyon gyerekeknek készült sorozat. Hihetetlen naív időnként, és hihetetlen egyszerű, szinte már zavaró, és emiatt a legtöbb embernek nézhetetlen lesz. Nézzük, miért is tetszett nekem annyira: a hangok benne nagyon jók, kellemes OP-ja és ED-je van, de ezek csak apróságok. A fontosabb dolgok viszont; a grafikája nagyon jó, nyoma sincs a gyerekeknek készült igénytelen tucatanime feelingnek, itt nincs béna mozgás, béna szinezés, az igényesség minden szinten és változatlanul süt róla a 16 részen keresztül. És nem csak úgy, hogy az ember néha megemeli a szemöldökét, hogy ez szépen, vagy jól meg van csinálva. Végig nagyon nagyon igényes! Aztán, a főszereplő nagyon jól eltalált, nekem nagyon bejött a jelleme, aranyos, kedves, szégynelős kislány. Magáról a világról nekem a Chihiró fantáziakavalkádja jut eszembe, (máshol a Totoróhoz hasonlították, pedig ott csak 3-4 féle lény szerepelt. A Chihiro sokkal jobban klappol) itt is mindenféle érdekes és igényesen megvalósított istenséget ábrázolnak. Nem is írok róla többet, a naivitásán kívül ez a sorozat nonplusz ultra, mindenben nagyon jót hoz, és mégis sokan az első részt sem fogják túlélni, mert nem tudnak túllépni azon, hogy gyerekeknek szól.
Megnéztem még a Yotsunoha című animot. Ez csak 2 rész, OVA. Ezt sem ajánlom senkinek, de ezt egész más okból. Ez az anime szar. Egyszerűen ennyi. Bővebben kifejtve, 2 részbe belenyomni egy olyan sztorit, amiből egy legalább 6 inkább 12 részes normális romantikus sorozatot is lehetett volna kerekíteni, bűn. Pedig a potenciál megvolt benne; adott egy 4 (5?) fős baráti kör, akik 3 évvel a suli elhagyása után találkoznak. A szereplők jók. A csak az emlékekben megjelenő tanár eszméletlen jó fej, csak róla szívesen megnéznék egy sorozatot, és a mellékszálak is érdekesek. De két részbe belezsúfolni fail. Pedig minőségileg nem rossz az anime. Szerintem ezt sokkal hosszabbnak akarták eleinte, aztán talán elfogyott a pénz, és ennyi fért bele, túl sok az elvarratlan szál, és az olyan elem, minek nincs értelme.
Megnéztem még a Kaze no Stigma-t is. Ez egy másik stílusú anime, akár kezdő embereknek is ajánlom, bár eléggé tucatanime szaga van, viszont a humora jó, és pörög is, jól nézhető. A sztori a szokásos mágusos, család kitagadja a tehetségtelen fiacskáját, aki 10 év múlva visszatér és lever mindenkit. Szubjektív véleményem szerintem nem tökéletes ez az anime, sokkal jobbat is csinálhattak volna belőle, ugyanis túlságosan elcsúszik a poénos irányba. Kicsit véresebben, kicsit komolyabban jobb lett volna. Azt mondanám, hogy aki szerette a Shakugan no Shana-t az ezt is szeretni fogja, mert ugyanaz a kaptafa, de a shana jobb, mert komolyabb. Ott is hülyéskednek, ott is mágia és harc van, de az komolyabbnak mutatja magát. Nem azt mondom, hogy rossz lenne ez a Kaze no Stigma, és reménykedem az S2-ben, mert érdekelne a folytatás (→ nem lezárt), de azt hiszem inkább Shanát nézek következőleg.
Egyébként elkezdtem nézni pár új sorozatot megint: School Days és Clannad, és gondolkozom néhány régebben elkezdett és be nem fejezett sorozaton, pl Air TV, Higurashi.
Mellesleg, a 320-as hordozható winyó tök jó dolog, és nagyon jó lábmelegítő is amellett, hogy rengeteg jó anime fér rá.